Szolgatánc II.

... Csatt! Velőt rázó égető fájdalom szaladt végig a gerincemen. Az ütést a fenekemre kaptam, de a mogyoróvessző meghajlott és a medencecsontomon körbefonódva a lágyékom mellett ért véget.

- Számold! – kiáltott rám a vendég, majd Úrnőm is megszólalt határozott hangon:

- És tedd hozzá, hogy köszönöm Hölgyem –, Szolga! Én még mindig próbáltam mocorogni, hátha csökkenteni tudom a fájdalmat, de a fejem fölé csörlőzött megbilincselt kézen meztelenül lógva a kertben úgy felcsörlőzve, hogy a lábujjaim alig érték a földet, hihetetlenül hatványozottan fájt az ütés.

- Egy. Köszönöm Hölgyem.

- Mit? – csapott újra ugyanoda, de ezúttal a vessző vége tényleg megsuhintotta a farkamat.

- Kettő, köszönöm a büntetést Hölgyem.

- Neeeem. Nem jó. – közben legyezgetett a vesszővel, élvezte, hogy próbálok menekülni, kereste az alkalmat, hogy mikor tud a legjobban lesújtani rám ismét.

- Még az egynél tartunk, annyiszor ismétlem meg, te kis ribanc, ahányszor elrontod a választ. – ekkor a legyezgetésből olyat vert rám, hogy azt hittem szétszakad a fenekem.

Áááááááúúúúúú szaladt ki a torkomon a fájdalom, de ebben a pillanatban már jött is a következő ütés. Ááááááááááá!

- Még mindig nem jó, te kis picsa! Na akkor lássuk megy- e – Ismét lecsapott, most nem olyan erővel, így csak a lábaimat felemelve himbálóztam és azt hittem, sikerült helyesen válaszolnom:

- Egy Asszonyom. Köszönöm a büntetést. Hölgyem…

- Büntetééééést?! Egy ilyen kis ribkónak ez jutalom. Na akkor újra…

Csatt! Minden eddiginél nagyobbat kaptam a már amúgy is izzó fenekemre. Könnyeimmel küszködve köszöntem meg a jutalmat és az első ütést.

- Úgy van. Ügyes vagy. – a huszadik ütés valójában a harminckettedik volt, mert szinte mindegyiknél volt valami új dolog, amit nem, vagy alig érthetően mondtam, úgyhogy jól esett a pihenő, amíg a másik vendég felkészült a további foglalkozásra. Egy kalapból húzott, Ő a talpamat és habozás nélkül meg is kezdte a pálcájával a „jutalom” kiosztását. Először a jobb, majd a bal lábamra kaptam 5- 5 ütést, majd megismételte. a legkegyetlenebb fájdalmat a lábujjak érzékeny párnácskáinak verése jelentette, meg az, hogy amíg tartott a büntetés, csak a másik lábamon, azon is csak pont lábujjhegyen tudtam egyensúlyozni. Ezt a blokkot 16 ütéssel úsztam meg, mert 2- illetve 4 alkalommal rosszul sikerült megcsapni a talpam, persze azért, mert mocorogtam. A „köszönöm Uram a jutalmul kiszabott első, második, …. tízedik ütést” most nem tévesztettem el, de a kilátástalanság, hogy szinte bármiért megismételhetik az ütést, szinte már sírásra késztetett. Néha az volt a kifogás, hogy elcsukó hangon mondtam. Néha, hogy mocorogtam. Néha, hogy éppen nem figyelt az Úr, így elvesztve a fonalat meg kellett ismételni a csapást.

A következő vendég egy sokágú ostorral lépett elém, ő a combomat húzta ki a kalapból. Az első kérdése az volt, hogy mi van, hogy ha máshová is elér a korbács sok ága közül az egyik, de nem váratott sokáig a válasz. Majd megismétled bazdmeg – szólt valaki a vendégek közül, nem kis derültséget, bennem pedig rémületet okozva.

- Szolgák! Ide hozzám! Azt a láncot csatoljátok fel a bokájára és húzzátok szét a lábát! De erősen, mert ha csak egy kicsit is összezárja ti is megkapjátok a büntetését. – Ezzel odalépett hozzám két szolga, akik egy- egy karabinert csatoltak a bokámon levő bilincse és a karabiner láncának segítségével széthúzták a lábam. Nem volt nehéz dolguk, mert helyzetemben nem lett volna értelme az ellenkezésnek. Csak a vállam és a kezem kezdett nagyon fájni, mert most már az egész testsúlyom rájuk nehezedett.

Az Úr elém állt és a sokágú korbácsával lentről felfelé olyat csapott a lógó farkamra, heréimre, hogy azt hittem ott halok meg fájdalmamban. A hatást csak tetőzte, hogy a korbács szálai végigvágtak a fenekem vágatában, pont úgy, hogy az egyik a segglukamba csapódott bele. Jó, hogy erősen tartottak, mert olyan légtáncot lejtettem, hogy a vendégeknek öröm volt nézni.

- Ugye a combod volt szolga? – kérdezte kaján vigyorral az arcán és tudtam, erre nincs jó válasz. Ha azt mondom az volt, akkor hazudok, biztosan megbüntetnek érte. Ha azt mondom nem, megismétli az ütést…

- Nem Uram, ez nem a combom volt. De köszönöm a kegyet Uram, hogy ebben a jutalomban részesített.

- Hmmm. Tetszik. Határozottan tetszik. Akkor nézzük, ehhez mit szólsz? – Ezzel a hátam mögé ment és megismételte ezt az ütés, csak úgy, hogy most a makkomon csattant a korbács vége. Üvöltöttem vonaglottam, majdnem leszabtam magam a csörlőről. Hosszú percekig tartott, amíg meg tudtam nyugodni és megköszönni a jutalmat.

- Kettő Uram. Köszönöm a jutalmat Uram.

- Neeeem. Nem, nem. Ez még egy sem volt, hiszen én a combodat húztam. Csak kíváncsi voltam, mennyire vagy fegyelmezett szolga. De nem lehet valami büszke rád az úrnőd… Na akkor nézzük, mit kezdesz, ha tényleg a combodat korbácsolom? – ezzel szünet nélkül vert rám tízet, tízet, meg sem várva, hogy bármit mondjak. A végén még háromszor egymás után csak a farkamat vette célba, így most már az is vöröslően izzott a fájdalomtól.

Ezután következett a mellem egy kábellel, majd végén a hátam. Ezek igazán nem voltak veszélyesek, meg sem kellett ismételni az ütéseket, bár a hátam verése közben az ostor vége hihetetlen fájdalmakat tudott okozni a mellbimbóimon és a köldököm környékén. Az eredetileg kiszabott száz ütésnek 172 lett a vége, nem volt olyan pontja a testemben a talpamtól a tarkómig, ami ne fájt, vagy hasogatott volna… Izzott a testem, több lila hurkából felserkent a vérem, azonnal összerogytam az udvar porába, amikor leszedtek a csörlőről… Mondanom sem kell, a por behatolva a friss sebekbe mennyire csípett, tovább növelve a kínjaimat. Egy igazán kegyetlen vendég nyakon öntött jéghideg kúti vízzel, melyen ismét nagyot derültek a többiek, én meg magzat alakzatban zokogtam. Úrnőm tudomást sem vett minderről, csak odajött, megállt a fejem mellett én pedig remegve öletem át lábait és a lehető leggyengébb lábcsókkal üdvözöltem Őt. Lenézett rám, én pedig boldog voltam, mert tudtam, hogy tetszett Neki a látvány.

- Nos szolga. – szólított meg általam vágyott hangján. – Most pedig megszavazzuk, kinek a keze alatt táncoltál a legszebben. A győztes pórázt tesz a nyakadba és így ahogy vagy elvisz. Egy hétig csak az övé leszel, azt tesz veled amit akar. Én addig elmegyek nyaralni. Te meg szolgálni fogod a győztest. Ezt kapod büntetésül amiért fegyelmezetlen voltál az elején. – ezzel elvonult és suttogva tanácskozni kezdett a vendégeivel.

Egy fiatal lány nyerte meg a szolgatánc játékot, Ő volt az első, aki a fenekemet verte. Gyönyörű volt, kívánatos, de tudtam, kegyetlen is. Mivel nem engedték meg, hogy felkeljek a poros sáros talajról én még mindig ott vártam, amikor odajött. Nem mertem felemelni a fejem, nem mertem ránézni. Leguggolt hozzám és hihetetlen gyengédséggel megsimogatta az arcom, közben csengő hangján szinte énekelve szólt halkan a fülembe. Meleg keze érintése és halk szavainak rezdülése vágyat keltet bennem.

- Rábasztál köcsög. Életed legszarabb hete lesz. Azt is bánni fogod, hogy valaha megszülettél. És ha csak egy jajszó elhagyja a szádat, belegyömöm a szolgám szaros hugyos bugyiját és büdös zokniját, majd miután már tisztára szopogattad, behívok az utcáról egy igazán büdös és koszos hajléktalant, akivel megbaszatom a szádat… - ezzel belemarkolt a hajamba felemelte a fejem, és a nyakörvembe csatolta a póréz végét.

- Nézd meg őt! – Mutatott egy igazán csinos, alacsony kismellű, szinte fiús és szemtelenül fiatalos kinézetű lányra. Ha saccolnom kellett volna, hittel állítottam volna, hogy nincs 16.

- Ő a múlt héten töltötte be a 20. évét. Születésnapjára egy vizslát kapott. Hét éves kant. Azzal baszattam meg, majd miután beleélvezett leszopattam vele… De jutalma is volt... …A kutyának. – nevetett – Miután végzett a takarítással, kikötöztem a ribancot szétfeszített lábakkal és kinyalattam a kutyával. És ő a szolgám. A tulajdonom. Szeretem. Te meg kis picsogós fasz, vagy mi a kurvaanyád vagy, téged meg konkrétan leszarlak. Mert nincs kedvem foglalkozni veled, nevelni téged, de biztos megtalálom majd a módját, hogy élvezd a jövő hetet, te fasz…