A Játék- Végjáték

A Játék- Végjáték

Írhatnám, hogy hát igen, ez volt életem legszebb kalandja és hogy boldogan éltem tovább, de sajnos ahogy az lenni szokott, semmi nem tart örökké így ez sem.
Hogy hol kezdődtek elromlani közöttünk a dolgok?
Nem tudnám megmondani, talán amikor már nem voltam elég érdekes a számára, amikor újfent elkezdte élesíteni a körmeit. Mert hogy a nőknek mindig kell az új kihívás, az hogy jöjjön valaki és leigázza őket. Nem érik be egy szimpla kis kapcsolattal és valahol jogos a dolog, Kell az újabb és újabb bizonyítása annak, hogy ők még valódi nők, akik mindenkit megkapnak, akit csak akarnak.
Ez az ő esetében a főnöke volt az irodán.
Eltelt vagy három év az életünkben és hiába volt a rengeteg átélt tapasztalat, amit nyújtani tudtam neki a hálószoba intimitásában, egyre inkább azt éreztem, hogy haldoklik mellettem a szerelme. És leszűrtem belőle azt a kényszerű konzekvenciát is, hogy sajnos el kell engedjem, nem maradhat tovább mellettem, különben elsorvad.
Aztán jöttek is azok a kis jelek, amik félreérthetetlenül bizonyították a tényt, hogy félrelép. Azok az éjfél utáni csippannások a telefonján, hogy sms érkezett, az egyre több túlóra és késő esti tréning és az egyre több fal felé fordulás este az ágyban és kifogás. Tudtam, hogy mit kell tennem, hogy megőrizhessem azt, ami köztünk volt olyannak amilyen volt. Nem voltak illúzióim, elvégre nem hittem már az örökké tartó szerelemben, azóta a nap óta elveszett ez az illúzió, amióta az első lány leszopott a legelső randimon, és abban sem hittem két válás után, hogy egy emberrel kellene leélnem az egész életem.
Vadásznak születtem, és meg is akartam maradni annak.
Úgy akartam elengedni őt, hogy megőrizzem olyannak, amilyen volt, ahogy megismertem és akartam adni a számára egy búcsúajándékot hálaképpen.
Egyik este, mikor fáradtan hazaért a munkából és letette a táskáját, benyitott a szobába és meglepetten megkérdezte, amikor meglátott ott feszíteni a legjobb öltönyömben:
- Mit ünneplünk? - az asztal megterítve, halk diszkrét zene és gyertyafény.
- Semmit, csupán szerettelek volna meglepni - mondtam és lesegítettem a kabátját.
- Hazudsz, te valamire készülsz - mondta és a szemembe nézett.
- Jól ismersz - mondtam röviden és letérdeltem előtte és felhajtottam a szoknyája alját.
- Naaa, neee - mondta szégyenlősen és igyekezett visszatolni a fejem, de nem hagytam magamat, lefogtam a kezét és durván belenyomtam az arcomat a rózsaszínű húskötegbe ami a szoknyája alatt izzott. Ez mindig bejött, a váratlan támadástól szinte sokkot kapott, úgy hogy nyikkanni sem tudott.
Csak állt ott és hangosan kapkodta a levegőt, amíg a háta az ajtófélfának feszült. Aztán egyszer csak felálltam, megfogtam a fenekét és felfektettem az asztalra, lesöpörve róla mindent. Hangos csörömpöléssel hullottak alá az evőeszközök, de nem érdekelt. Ráfektettem háttal az asztalra és leszakítva róla a bugyiját benyomtam az ujjamat a résbe, ami felkínálkozott. Tiltakozva vergődött, de végül megadta magát és hanyatt dőlve végigélvezte a kéjt, ami nemsokára átsuhant rajta ívbe görbítve a hátát.
Mikor végeztem és ő kielégülve matatott a cipzárom felé lefogtam a kezét és rátekertem a csuklójára egy vékony zsineget.
- Mi ez? - kérdezte csillogó szemmel, mert már régen játszottunk ilyen játékot, de én csak annyit mondtam hamiskás mosollyal
- egy kis meglepetés - azzal mindkét kezét odakötöttem a combjához a feneke alatt átíveltem a kötelet vissza a hátára, ahol aztán párszor odakötöttem erősen az asztallaphoz. mikor végeztem úgy nézett ki, mint a főfogás a vacsorán és én pont ezt akartam elérni.
- és most mi jön te állat? megerőszakolsz? - kérdezte reménykedve, de nemet intettem a fejemmel.
- nem, valami újat tartogatok ma neked.
- mi az? - kérdezte mosolyogva és láttam, hogy vággyal telve fészkelődik az asztallapon.
- mindjárt meglátod - és ekkor csengettek. A hangra összerezzent és én vidáman felemeltem jelentőségteljesen az ujjamat- sőt, azt hiszem már itt is van!
- MIIII??? - sikoltotta kikerekedett szemmel, de én már el is indultam a bejárati ajtóhoz. Amikor kinyitottam még mindig ordibált odabenn, de én nem vettem tudomást róla, csak a vendéggel törődtem aki a küszöbünkön ácsorgott.
- Jöjjön be, kérem igazgató úr, a legjobbkor érkezett - mondtam széles mosollyal és egyenesen bevezettem a szobába a vendégünket, akit vacsorára áthívtam.
A főnöke volt az, az a jóképű negyvenes macsó muksó, akivel már több mint egy hónapja kefélt az én kis drágám a hátam mögött.
Mindig az irodában és mindig munka után. Minden kedden és pénteken.
Mikor benyitottam a szobába és meglátta az asztalon fekvő szerelmét, azt hittem egy pillanatra, hogy szívinfarktust kap, szerintem sok mindenre számított, de erre nem.
- Mi folyik itt? - mondta aztán elvörösödött arccal, és rám meredt.
- Ugyan már, ne szégyenlősködjön igazgató úr - láttam rajta, hogy nem tudja mit mondjon, a párom meg az asztalon egyre csak sírt, miközben pironkodva elfordította a fejét.
- Ma csapunk egy görbe estét így hármasban, aztán én holnap fogom a motyómat és tovább állok. Átengedem magának a kislányt, a magáé lehet.
- Ez komoly?
- Mint a vakbélgyulladás.
- Semmit nem értesz te aberrált állat! - ordította felém fordulva a párom, miközben zokogott.
- Én? Én csak a kedvedben akarok járni.
- Csak azért kezdtem ki vele, mert így én lettem az új osztályvezető- mondta védekezően, miközben folyt a könnye a megaláztatástól.
- És megkaptad az állást? - fordultam kíváncsian a pasas felé.
- Igen, hiszen tudod - mondta szárazon.
- Akkor hát mindenki boldog vagy nem? Na, ne kéresse magát Igazgató úr, lásson neki, hiszen ez volt a szíve vágya ma este, vagy nem?
- Én ezt nem, így biztos hogy...
- Ugyan már, hiszen ez egy szuka, azt élvezi a legjobban, ha tömik, mint a libát. Igaz drágám? - mondtam és odasétálva a lány fejéhez elővettem a farkamat és durván a szájába nyomtam. Közben a kezemmel elkezdtem masszírozni a punciját és kéjesen az igazgató szemébe néztem - jöjjön csak, nézze milyen nedves, szolgálja ki magát Igazgató úr - egy ideig nézett bennünket, vívódott benne a férfi és az úriember, aztán nem bírta tovább, győzött benne az ösztönállat. Letolta a nadrágját és beverte neki alaposan.
Az kis drágám ettől elkezdett vonaglani és dobálni magát, miközben úgy szopott, mint ahogy kisborjú szokta a mamáját
Kis idő múlva aztán cseréltünk és én álltam neki megdolgozni altájékon, és az igazgató élvezte ki a szája nyújtotta örömöket. Egyre jobban belemelegedtünk, és láttam rajtuk, hogy már nem is zavarja őket a felállás, úgy játszottak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.
Aztán egy idő után eloldoztam a kezét, megfogva a haját segítettem én is száját a mozgásban, miközben kitágítottam az ujjammal a fenekét és elkezdtem a másik bejárást is előkészíteni. Mikor betettem szinte egy nyikkanást se hallatott, túl régóta játszottuk ezt a játékot, de azt amire most alkalom nyílt, nem próbáltuk csupán csak egyszer, mikor kikezdett az egyik bárban egy néger pasival.
Akkor egyszer engedtem neki, hagy élvezze ki a hármast, de tudtam, hogy nem kellett volna, mert rákapott, mint hal a horogra. Most itt voltunk újra ebben a szerepben és hagytam, hogy az igazgató bemásszon alá és becsöppenjen a mézes csuporba, amíg én a fenekében próbáltam eredményt elérni.
Nem bírtam sokáig, túl szűk volt a járat és úgy rám volt illesztve, akár egy egérlyuk, Nagyot döftem belé vagy háromszor és már el is szálltam.
A sperma belelövellt a fenekébe, amitől felnyögött, de nem volt időm kiélvezni az érzést, mert az igazgató is alul ugyanígy a végére jutott a dolognak.
Nemsokára megéreztem a minket elválasztó bőrdarabon a lüktetést és a forróságot. Kihúztam belőle még időben és hagytam, hagy fejezze be, amit elkezdett. A párom csupasz feneke fel alá járt és minden nyílása vörös volt és nedvességtől csöpögött, ami jó érzéssel töltött el, ha ránéztem.
Így volt jó búcsút venni tőle.
Így emlékeztem rá a legszívesebben vissza.
Másnap aztán, ahogy mondtam is, összeszedtem mindenemet, és köszönés nélkül távoztam. Minek is maradtam volna? Megebédeltem és jóllaktam. Ideje volt tovább állni és új kaland után kutatni. Szép volt minden együtt töltött perc és tényleg kiélveztem amit lehetett ebből a kapcsolatból, de ennyi volt, most már a saját lábán kellett, hogy megálljon nélkülem.
Alig telt egy pár hét, és máris újra a számítógép előtt ültem és az oldalt böngésztem.
Tudtam, hogy csupán rövid idő és újra valaki felbukkan majd. Egy újabb partner, aki játszani akar velem.