Erőszak, 2. rész

Mire visszaértem a mosdóból, a lánynak már nyoma sem volt, a pincér épp a két üres kávéscsészével foglalatoskodott. Fizettem, sál, kabát, majd kiléptem az utcára.

Arcon csapott a hideg, őszi levegő.. hiába, november közepe van már. Kabátzsebembe mélyesztettem a kezem, tudtam, hogy ott lesz az a papírcetli, rajta a címmel. Néha átok hogy ennyire ismerem az embereket, kevésbé izgalmas így a játék.. ismerve a végkifejletet. Most sem volt másképp, a papíron egy név, Ildi, és a címe állt.

Egy hét múlva meg fogom őt erőszakolni.

Nem készültem különösebben. A hét mondjuk kifejezetten lassan telt, bár egy percig nem fantáziáltam arról, hogy mi fog történni.. sosem tervezek előre. Ott lesz egy védtelen és védekezésre képtelen, gyenge lány, én erős vagyok és két mozdulattal a szolgámmá fogom őt tenni, használni fogom a testét, alázatra fogom kényszeríteni..

Ott álltam a kapuban, a közvilágítás a kertvárosi környezetben még nem kapcsolt be, az este sötétsége viszont már javában tombolt.. ennél sötétebb nem is lehetett, mintha minden az én oldalamon állt volna.

Remek, még az eső is szemerkél, gondoltam, miközben a kertkaput behúztam magam után. Rendezett kert, gyep, ennyit láttam csak, meg az előttem lévő ház bejárati ajtaját, ami, cseppet sem meglepő módon, résnyire nyitva volt hagyva, egy vékony fénypászma szűrődött ki csak.

Kopogás nélkül benyitottam. Az ajtó kis nyikorgás után kitárult, egy előszobába érkeztem, fogas előtte, rajta pár kabát, jobbról-balról ajtó, hmm, jobb oldalról valami zaj szűrődik ki, talán rádió vagy tv.. Kezdődik.

Igényesen berendezett nappaliba jutottam. Süppedős szőnyeg, modern, világos színű bútorok, üveg dohányzóasztal.. Ildi, a lány, akit a kávézóban megbeszéltek szerint meg kell erőszakolnom, sehol. Rádió szól, amott egy hálószoba, hm, talán majd ott.. átsiettem a szobán, nem törődve, hogy a vastag szövésű szőnyegen cipőm sárfoltokat hagyhat.

Benyitok a hálóba, valaki fekszik a franciaágyon, ez az.. zsebemből előhúztam a már előkészített gyorskötözőt, tépőzáras, ha jól meghúzom, nagyon tud fájni, húsba maró érzés..

Odalépek az ágy széléhez, Ildi ébredezik, vagy legalábbis úgy tesz, nem érdekel ez most, elkapom a karját, hangosan tiltakozik, ne, kérem, ne tegye ezt, érzem az erejét, ellenem szegül, megfeszül a teste. Feje fölé rántom a karjait, testem felsőtestének nyomódik, mennyi erő van egy ilyen gyenge kis nőben, gondolom, miközben a kötözővel csuklóit egymáshoz rögzítem, szorosan, hadd érezze, magának okozza vele fájdalmát, minél inkább vergődik, küzd.. bal kezem a szájára tapad, de még hallom ezeket a szavakat:

"-Kérem, csak a barátnőmet ne .."

Ez átértékel mindent. Hogyhogy? Nincs egyedül? De hiszen megbeszéltük, hogy ma este, nem jöttem korán sem, a kapu is nyitva, a bejárati ajtó is.. ez nem lehet véletlen!