Elbaltázott szeánsz történései (2)

Az ágyon éppen pihenő még végignézte a legidősebb Sub megkorbácsolását az ajtófélfában. Ez végig haladva a test minden porcikájának meg”simogatását” jelentette általam s végül mögé lépve azt is „élvezhette”, ahogy a hosszabb szíjú korbács át- átüt a lábai között és eltalálja a megkötött farkincáját és golyóit. Volt persze sziszegés, vonaglás eközben.
Ekkor megszólalt egy mobil hangja és az ágyon üllő felugrott, engedélyt sem kérve felvette, belehallózott, majd csak annyit mondott: - Igen, sietek nagyon. - s lette. Magyarázkodnia sem kellett, amiért kapkodva öltözött, majd Sziá-val távozott a szobából.
Kikísértem s mire visszaérkeztem a két Sub már egymásba merült. A legkorábban érkezett térdelt az idősebb előtt és folyamatosan nyalta-falta, szopta mindenhol a golyóit, majd a farkát is. Én csak álltam az ajtóban és „lestem”, ami történik. Nem is kellett sok idő, mikor látszódott, hogy az idősebb teste folyamatosan rázkódik és biztosan kilövellt a térdelő szájában. Mindketten elszaladtak megmosakodni, majd az idősebb is elnézést kérve távozott.
Mikor újra visszatértem a szobába, a legelsőnek megérkezett Subom már bűnbánó képpel ott térdelt újra a szőnyegen, várva dörgedelmeimet és a megérdemeltnek tűnő büntetését. Ránéztem, szigorúan, hosszasan, mint aki azt mérlegeli, hogy milyen büntetés szükséges és elégséges előbbi bűne, engedetlensége megtorlására. Ahogy nézett, majd már nem is mert nézni rám, kicsit kezdett reszketni a várakozástól, végül kibökte halkan, alázatosan:
- Uram, bármi is légyen a büntetésem, kérlek, tedd meg, ne csigázz!
- Megérdemelnéd, bizony…. – kezdtem, de így folytattam incselkedve: - ennyire felszökött az adrenalin szintetek?
- Igen, Uram! Nagyon vágytam már, hogy megérinthessek, orálisan kezelhessek valakit. Bár, aki elment azt szívesen meg is dugtam volna utasításodra. – válaszolta elgondolkozva.
S ebben a pillanatban szólt megint egy mobil, de most az enyém. Felvettem. A legelsőnek elment Sub volt. Elnézést kért a gyors távozásáért és kifejezte reményét, hamarosan újra jöhet hozzám, mert sok minden vágya benne maradt, nem teljesült ma. Igen, ez kritika volt, még ha be is csomagolta sztaniolba . Csak azt tudtam válaszolni, hogy igen, elnézést, megzavart a Mester-tanonc késése, meg nem érkezése és így a szépen eltervezett szeánsz nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Azt is megemlítettem, hogy éppen most hallottam a másik Subtól is, hogy szívesen megdugta volna őt. Erre nyelt egyet, amit hallottam a mobilban és így szólt:
- Igen, az is kimaradt, pedig mennyire készültem arra is. Meg a szopatásom is elmaradt.
- Sajnálom, legközelebb csak hárman leszünk, és akkor bepótoljuk. – ígértem meg.
- No meg, ha már itt tartunk és panaszkodhatok, akkor a kamerát sem szereltem fel, nem vettünk fel semmit. – folytatta.
- Talán az nem is baj, mert fogsz még egy pergőbb szeánszot is rögzíteni! – bíztattam.
- Azért Uram kérdezze meg a legelőször érkezett Szolgát, hogy ő hogyan emlékezik reám, szimpatikusnak talált-e, mert én igen, őt. – tette még hozzá, majd elköszönt.
- Igen, kölcsönös. – fordultam a mobil letétele után az ottmaradt Subomhoz. – Ő volt, s neki is hiányzott az orál, de az anál szex is.
- Nagyon örülök, mert akkor legközelebb Uram újra összehoz minket és mindent bepótolunk. – erősködött.
- Igen, de addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, és a büntetésedet is megkapod, most! – ígértem be, nem hagyva elkalandozni a tényektől.
- Uram, azt tesz s akkor, mikor jónak látja, és kedve úgy tartja. – szemtelenkedett velem a Subom.
Ő is érezte, hogy ezt már nem úszhatja meg büntetés nélkül, ezért gyorsan visszatérdelt elém és nekifogott, hogy megszopogassa, nyalogassa a nadrágomon át a farkamat.
- Óhúúúúúúú, nem oda Buda! Ezzel nem veszel le a lábamról! – kiáltottam rá.
- Csak próbálkoztam Uram! - nyögte ki térdelve, de nem mert rám nézni közben.
- A büntetésed az lesz, hogy nem lesz több lehetőséged ma sem orális, sem anális szexre. Ez utóbbira egyébként sem lenne lehetőséged! – szögeztem még le, nevetve.
Most már fancsali képpel, de fel mert nézni rám, és intésemre sarkára ült és úgy várta a folytatást.
- Igen, ez elég büntetés lesz számodra! – kezdtem.
- Igen, Uram! – felelte kötelességtudóan.
- Azért, mert fel vagy csigázva a látottaktól, látom még mindig. – folytattam.
- Igen, tényleg így van, Uram! – erősítette meg a Sub.
- Azért még arra válaszolj, hogy ki kezdeményezte az előbbi orális ténykedést? Ugye Te? – néztem rá már szúrósan.
- Igeeen, Uram, én. Nem fértem a bőrömbe és azt gondoltam, ha nem kezdeményezek, akkor mire visszajön már nem is lesz merszem megtenni. Ugyan a másik sem tiltakozott, csak kicsit meglepődött, majd már nagyon is élvezte ő is. – válaszolt.
- Igen, sejtettem. Akkor jól sejtettem.
Egy ideig egyikünk sem szólt, mindketten magunkban gondolkoztunk. Végre újra megszólaltam:
- Kár, hogy hamarabb jött a második Sub reggel. – kezdtem.
- Igen, kár, mert nem tudtunk sok mindenről egyeztetnünk előtte. – szólalt meg ő is.
- Kellett volna jobban ismernünk egymást, de így alakult. Túl gyorsan jött. – mondtam.
- Nekem is, igaz én erőltettem és „szaladtam”, hogy le ne késsem. Tudod Uram, már régóta terveztem ilyent, akár hármasban is, de a négyes sok volt. Neked is, meg nekünk is. Ritkán került ránk a sor, bármennyire is iparkodtál tenni a dolgodat. Arra pedig nem gondoltál, hogy menet közben valamelyikünk váltson szerepet és Subból Mester-tanonc legyen.
- Ebben igazad van. Magamból indultam ki. Én képtelen lennék erre. Vagy ez, vagy az, de váltani közben nem tudnék! – jelentettem ki.
- Megértelek Uram. Én azonban képes vagyok erre! Talán azért is, mert túl nagy még bennem a vágy, sürget az igény, így bármikor bármelyik oldalon is hajlandó vagyok ténykedni. – erősítette meg.
Ezen megint elmerengtünk egy sort. Végre, nehezen, de megszólalt:
- Valamit azért még mondani szeretnék. – kezdte most ő.
- Rajta, ki vele! – szólítottam fel a folytatásra.
- Az igazság az, hogy reggel hamar megadtam a mobilszámomat Uramnak, de ez nem a valódi mobilom, ezt csak ilyen célokra használom.
- Én is. – erősítettem meg nevetve.
- Akkor jó, nem fog ezért haragudni rám. Túl óvatos vagyok, ezért sincs és nem is akartam küldeni képet, még arcképet sem tegnap. –folytatta.
- Sejtettem s megértem. – nyugtattam meg.
- Még azt is kell tudnia, hogy fényképfelvétel, de videó felvétel pláne nem készülhet rólam. Tudom az egyik erről beszélt, túl hangos volt, így hallottam a mobilból. Erre nem kerülhet sor! Ez tabu nálam. – váltott erélyes, keményre a hangja.
- Ezt is megértem, majd elmondom Neki is. – válaszoltam megnyugtatására.
Ekkor újra megszólalt egy csengő. Odaléptem a mobilomhoz, de nem az szólt. Erre Ő is megnézte, de az övé sem jelzett. Kicsit értetlenül néztünk egymásra, mikor újra megszólalt és akkor már tudtam, hogy az ajtócsengő. Értetlenül néztem az órára, mert nem vártam látogatót.
- Nem tudom, ki lehet az, nem várok senkit, de azért kinézek. Addig szedd rendbe Magadat, ha mégis bejönne, aki csengetett! – szóltam és kisiettem.
Az ajtóban egy régen nem látott, fiatal srác állt mosolyogva: - Bejöhetek, vagy zavarok? – kérdezte meg.
(folytatás következik, de ez egy már más, kellemesebb történet, tehát itt vége az eddiginek.)