Kell egy kis áramszünet…

Biztosan ismerős a kis dalt, amit a TV régebben játszott az energiatakarékossági reklámok előtt: „Kell egy kis áramszünet, jót tesz majd mindenkinek, azután minden megy tovább…”
Ez jutott eszembe, mikor nem régen az egyik patinás termálfürdőben töltöttem el egy délelőttöt, élvezve a párás meleget, a szaunák vérpezsdítő hatását és a különféle medencék vízének cserélődését, no meg természetesen a vendégeken történt „szemlegeltetés” is igen élvezetes volt. Különösen, hogy a felhozatal is, hiszen az ott szokásos nyugdíjas bácsikák mellett szép számmal voltak turisták: például két núbiai, echte, fekete srác, egy barna bőrű indiai srác, egy másik, kis tinédzsernek látszó babaarcú és pilleszőrzetű keleti srác, valamint két hirtelenszőke, hosszú hajú svéd fiú. De akadtak szemrevaló középkorú magyarok is, akik kellőem kisportoltak voltak, ha nem is mind szálkás izmokkal, kockás hassal. Az itteni szokás szerint kis fürdőkötényke volt a vendégek többségén csupán, csak páran viseltek fürdőcuccot magukon, de volt egy legényke, aki még a fürdőrucija fölé dupla köténykét is kötött (előre-hátra is).
Lassan déltájban járt az idő. Kint vakítóan sütött hétágra a Nap, ha ereje már nem is volt a nyári. A középső medence feletti kupola színes üvegablakain benézegetett és érdekes színfoltokat okozott. Kezdett megtelni a fürdő, már nem csak lézengtek, mint tíz óra körül. A sok vendég eloszlott a szaunákban, és a medencékben.
A szokásos fürdőélet azonban hirtelen gellert kapott, mert a fürdő mellett folyó építkezés jóvoltából „éltető” sötétségbe borult minden. Kialudtak a lámpák, csak pár helyen égett, igen gyér fényű vészvilágítás, no meg a zuhanyzók felöl érkezett némi fény az oda bezúduló fényár jóvoltából, no meg a kupola üvegablakai színesítették, azaz derengtették a középső medence vízét, ahonnan szétszóródott a fény.
Egy ideig a szokásos duruzsolás hallatszott még, ahogy izgatottan vitatták a népek az eseményt. Jó páran távoztak egy idő után, mások átszivárogtak a középső medencébe, ahol valamit azért lehetett látni, míg páran éppen, hogy a kisebb, 32 fokos vízmedence felé tartottak, mert az jótékony fényhomályba borult.
Az áramszünet előtt alig páran lézengtünk csak abban. Egy idősebb férfi a hátát dögönyöztette a kifolyó vízsugárral, mi ketten a kínai babaarcú fiúkával egymás közelében feküdtünk és iparkodtunk egymás közelébe kerülni, testi kontaktussal „éreztetni a másikkal”, hogy felkeltette érdeklődésünket. De kívántuk a sötétséget, ami megérkezett. Először nem is hittünk a szerencsénknek, csak mikor az idősebb férfi kimászott mellettünk a medencéből és észrevettünk, ketten maradtunk, akkor örültünk meg a lehetőségnek. Gyorsan egymás mellé húzódtunk és már járt is kezünk a másik éxerénél, élvezve annak egyre gyorsabban duzzadó, növekvő méretét. Annyira el voltunk foglalva egymással, s azzal, hogy kellően kellemes, kéjes érzetet keltsünk a másiknak, hogy nem figyeltünk fel arra, mikor sorra huppantak be mellénk mások a medencébe. Már igencsak alaposan megdolgoztuk a másik hímvesszejét, megtapogattuk, fogdostuk, szorítottuk azt s persze ütemes izgatás sem maradt el. Ekkor éreztem meg először, hogy egy másik kéz is végigtapint rajtam, a popómon, majd irányt vesz a combjaim felé és azokat is megsimogatva kezd az ánuszom felé tartani. Ekkor idegesen összerándultam, mert azt nem szeretem más „kezére” adni, így érthetett ebből, mert elvette a kezét az illető, de egy másik a belső combomhoz ért és azon haladt kitartóan a farkam felé.
Magamban elnevettem magamat, mert elképzeltem megdöbbenését a kéz gazdájának, ha odaér a farkamhoz és észreveszi, hogy csak ezüst-érmes lett, hiszen a kis keleti srác alaposan marokra fogva tartotta és izgatta azt. Nem volt biztosan szándékában kiengedni, elengedni azt. Így is lett. Éreztem, ahogy a másik kéz odaér már a farkamhoz, találkoznak s azt is, ahogy a keleti srácom erélyesen el”tanácsolja” a másik kezet az általa meghódított területről. Egyben éreztem azt is, ahogyan „birtoklóan” megszorította”, de gyorsította is izgatását. Sikerrel.
Éppen megkönnyebbültem, mert azt is éreztem, hogy én is sikerrel jártam, hiszen a keleti srác is megvonaglott, de halkan fel is kiáltott, mikor ő is elspriccelt a kezemtől. Jóleső érzéssel fordultam a hátamra, érezve, hogy a kis srác is ezt teszi mellettem s ekkor döbbentem meg. Nagyon. Nem kettesben, vagy hármasban voltunk a medencénkben, hanem legalább tízen voltunk és mind szorosan körülöttünk. Nem volt sok fény itt, de a derengésben is látszódtak, az izgatott szem párak fehérjei. A harmadik srác egy olyan harmincas évjáratú izmos srác volt, aki próbálkozott eddig, de most, hogy megfordultunk s már hanyatt feküdtünk egymás mellett vérszemet kapott és nyíltan oda nyúlt az éxerünkhöz. Csalódott, mert éppen nem duzzadt dákókat talált. Látszott eléggé elszánt, mert nem vette nagyon a szívére a dolgot és a sikertelenséget, hanem azonnal közénk térdelt, hogy mindkét keze működésbe léphessen s már fel-alá járt a keze a testünkön, izgatta, csikizte ott-ott mindkettőnkét. Hamarosan éreztem, hogy nálam sikerrel jár, mert újra meredezni kezdett a cerkám s már nem vékony HB-re, hanem meglett, vaskos postai irónra kezdett hasonlítani. Oldalt nyúlva a kis srác mellbimbóját birizgáltam meg, amire csilingelően felnevetett az. .- Csak így tovább! Tedd azt! – hallottam a harmadik suttogását és a keze szaporán mozgott rajtunk tovább.
Ekkor éreztem, hogy oldalról valaki fölém hajol és odanyúlva érdekes érzésem támadt. Amit éreztem s a lehelete is, nem európai volt. Halk, angol szót hallottam s csak másodszorra értettem meg, hogy egyiptomi, núbiai az illető. Igenlő válaszomra odahajolt és megcsókolt, majd egyre erélyesebben akart a számba hatolni a nyelvével. Ezt nem engedtem, de a szabad kezemmel felé nyúltam, amit megérzett és odavezette a szerszámjához. Mikor megtapintottam, majd átfogtam, akkor éreztem, mekkora dárda van a markomban. Jól megszorítottam, mire felsóhajtott és ráfogva az én kezemre maga is szorította kettőnk markát. Egy ideig őrá figyeltem jobban, így csak meghallottam, hogy mellettem felnyög a kis keleti srác és lihegéséből már megértettem, hogy másodszorra is elélvezett. Nekem sem kellett sok hozzá, mert a magyar srác is derekasan dolgozott ezen, de a núbiai is beszállt a cél érdekében, így hamarosan én is újra elspricceltem.
Mivel mi ketten kimerültünk, így a núbiaim került a helyemre, míg a kis keleti srác helyet cserélt a magyar sráccal s már rajtuk gyakorlatoztunk mindketten. A magyar srácnak nem sok kellett, hamarosan ő is kilövellt. A núbiai azonban sokáig bírta a menetet és az izgatást. De a kispicceléséhez más is kellett, újabb izgalom. Ez pedig egy hosszú, szőke haj kíséretében érkezett, aki fölé hajolt, alapos, nyelves puszikat váltva a hanyatt fekvővel, majd annak kézmozdulatát követve lassan az arcára-szájára ült.
Most már több helyről is hallatszott halkabb nyögés, de vegyült ebbe cuppogás zaja is. Jó időbe telt, mire mindketten megelégelték és a svéd a núbiai mellé ült a lépcsőre és átvéve tőlem annak kemény dorongját, annak izgatását folytatta. Zilálások tózaja töltötte be a medencét, majd hamarosan tompa nyögéssel, de annál nagyobb, hevesebb testrándulással élvezett el a núbiai alattunk. S ami ezután következett, az a csúcs volt.
Mint egy alligátor perdült ki a svéd srác alól a núbiai teste, azonnal megfogva és megpörgetve azt nyomta hanyatt a vízbe, de rögtön ki is emelte a derekánál fogva és cibálta le a kis köténykéjét és annak vékony, de nem kis cerkáját hatalmas szájába vezetve kezdte cuppogva szopni, nyelni, mélytorkozni. A testek rándulásából, a svéd vergődéséből, az elhalló hangokból lehetett érzékelni a viadal hevességét és fokozódását, majd hirtelen minden megszűnt. A svéd lihegett, míg a núbiai pedig szopta, szívta ki mindenét, alaposan.
A medence egy időre lecsillapodott, mindenki el volt magával foglalva és talán átgondolta az előtte, vele megtörténteket, mert nem volt más, aki „jelentkezett” volna újabb menetre sem élvezőként, sem élvezetet okozóként.
Ideje is volt, szétrebbenni, mert pár pislákolás után újra kivilágosodott a fürdő. Vége lett az áramszünetnek, hiszen „Kell egy kis áramszünet, jót tesz majd mindenkinek, azután minden megy tovább…”
(vége)