Futópadon

Láncainkat csörgetve, reszketve tápászkodtunk fel a szőnyegről Röfivel, miközben Bába korbácsa sűrűn csattant a hátunkon. Idomárunk komolyan feldühödött kis szerelmi próbálkozásunkon. Még hogy az én engedélyem nélkül mertek valamit is csinálni, na majd megtanítlak én benneteket az engedelmességre, süvöltötte miközben egyre másra csattant az ütleg rajtunk. Nyüszítve próbáltunk kitérni a szíjak elöl, de hát ez lehetetlen volt.
Látom sok az energiátok, kutyákok! Na, usgyi fel a futópadra, majd segítek én rajtatok, hogy ne tengjen túl bennetek a vágy, mondta Bába, és a pórázunkat a futópadok felé rángatta. A nyakörvemnél fogva a pad elejéhez kötött, az erényövemen hátul lévő karikába pedig beakasztott egy plafonról lelógó láncot. Mint később kiderült ez arra volt jó, hogy megakadályozott a lerogyásban. A szemben levő padra Röfit hasonlóképpen rögzítette. Majd beindította a futószalagot. Először csak sétamenetben járatott minket. Néztem Röfi malacpofáját, ahogy kétségbe esetten rakja mancsba kényszerített kezeit egymás elé, hogy felvegye a futószalag diktálta sebességet. Veszettül csörögtek rajta a bokáját az övéhez kötő láncok. Csüngő nagy mellei lóbálóztak, ahogy az egyre gyorsuló tempót próbálta felvenni. Ánuszából kiálló farka követte feneke ringását. Rózsaszín bőrén sokasodtak az izzadságcseppek, majd az arcáról, a malacmaszk mögül is patakokban kezdett folyni a verejték. Bába közben unottan csavargatta a sebességszabályzót. Mikor látta, hogy már csak a derekunkra kapcsolt lánc tart minket négykézláb, akkor visszavette sétatempóra, hogy kis idő elteltével újra gyorsítson rajta. Legalább egy óra hosszat tartott a négykézláb vágtánk, mikor Bába végre leállította a futószalagot, kikapcsolta a derekunkra kötött láncot, és hagyott lerogyni a padlóra. Megkorbácsolt testünkről szakadt a verejték. A korbács felcsíkozta a testünk, a sós izzadság csípte sebeinket. Kutyául szomjasak voltunk. Bába kivette szájunkból a némítót, és a kutyatálakhoz engedett. Pillanatok alatt kilefetyeltük a tálunkból a vizet, és nagyon hálásak voltunk, amikor úrnőnk újratöltötte. Szédelegtem a fáradtságtól, a tálam mellett azonnal elterültem. Röfi mellém esett, kimerülten lihegtünk, és egy kis vágyat sem éreztem a mellettem izzadó malacpofájú szuka iránt. Az erényövemben mogyorónyira töpörödött az egyik farkam, de a másik végét éreztem a bensőmben. Érdekes, izgató idegen test töltötte ki a végbelemet. Bába egy pillanatra sem kegyelmezett, bár félholtak voltunk, megszólalni sem tudtunk volna, de a némítót azonnal visszanyomta a pofánkba. Aztán hagyott dögleni minket, hogy levonjuk a tanulságot, mit, mikor szabad egy kutyának. Röfi fészkelődésére ébredtem a szendergésemből. Feltápászkodott, és négykézláb, ahogy a láncai engedték járkálni kezdett. Jól láthatóan rájött a szükség. Bába sehol, csak a két kuvasz volt rajtunk kívül a teremben. Nekem is nagyon kellett volna kimennem. Odakutyagoltam az ajtóhoz, és a mellső lábammal kopogtattam rajta, majd ahogy a némító engedte, nyüszítettem. Láttam Röfin, hogy már alig tudja visszatartani, combjait összeszorítva áll kétségbeesetten az ajtó előtt, és várja, hogy kinyissa végre a gazdi. Bába az utolsó pillanatban került elő. Látszott rajta, hogy ő is aludt egy kicsit. Fehér blúza kicsit meggyűrődött, egy gomb kinyílt, s dús kebleit engedte láttatni a dekoltázsban, fekete bőrszoknyája feszesen simult a fenekére. Piros tűsarkúja kívánatosan kopogott az ajtó felé. Kitárta, mi meg lábai mellett kisiklottunk a napsütötte udvarra, és ahogy csak tudtunk siettünk a sarokba a homokkal felszórt kutyawc-hez. Hihetetlen jó érzés volt megszabadulni a felesleges tartalomtól. Már egy kicsit sem zavart, hogy nők néznek miközben a dolgomat végzem. Kezdtem megszokni a helyzetemet. Nincs más dolgom, mint az úrnőre figyelni. Nem kell gondolkozni, majd ő megmondja, hogy mit kell csinálni. Lám, lehet rá számítani, tudja, hogy mikor kell kiengedni, s csak annyira büntet az engedetlenségért, amennyi elveszi a kedvem a kilengésektől, de ki lehet bírni. Hálásan néztem, csinos telt alakját, szépnek találtam telt száját, kemény vonású arcát, hatalmas fekete kontyát. Ő most az én úrnőm, őt szolgálom, ez az egyetlen dolgom. Álmodozásomból a slag hideg vize rántott vissza a való világba. Bába mosta le rólunk az izzadságot, meg minden más koszt. Most jól esett, csak a verés nyomait csípte egy kicsit. Élveztem.
Na, remélem kutyákok, megtanultátok a leckét, csak azt csinálhatjátok amit megengedek. Nincs önállóskodás, mert különben jön a büntetés. Most játszhattok egy kicsit a labdával, de vegyétek be Hektort meg Tiszát is, és egy hatalmas labdát lökött közénk Bába. Mi, Röfivel csak tologatni tudtuk, de mivel olyan nagy volt a labda, hogy a kuvaszok se tudtak beleharapni, egyenlő esélyeink voltak. Tényleg élveztem a kutyákkal való együtt játszást. Röfi is nagy rössel vetette a játékba magát. A kuvaszoktól csak annyiban különböztünk, hogy ők ugatásokkal is tudták kisérni a játékot, mi pedig elnémítva birkóztunk a játékszerért. Bába kis szivarkáját szíva kedvtelve nézte a négy négylábú kergetőzését a kerti karosszékéből. Lassan kezdtem megbarátkozni a kutyalétemmel, ugrándoztam ahogy csak engedték a láncaim, az se zavart, ha a kuvaszok egyike éppen a hátamra mászott. Önfeledten alkottunk négyen egy vidáman birkózó, csaholó állatseregletet, de azért félszemmel mindig a gazdámat lestem.