Sikeresen eláztattam az egész lakást...

Sikeresen eláztattam az egész lakást! Mire észrevettem mi történt, már mindenütt 2-3 centis víz állt a konyhától a bejáratig. Tündéri! – gondoltam magamban, majd egész délután ronggyal a kezemben próbáltam felitatni a hihetetlen mennyiségű vizet, amit az idióta mosógép kinyomott magából. A probléma ugyanis az volt, hogy a cső, amin keresztül a használt, koszos víz távozik, kiugrott a kádból, s így az összes vizet, kb. 6 kannányit, kinyomta magából a lakás padlójára. Ez idáig nem is lett volna nagy gáz, ha a víz nem keresi magának az utat lefelé a gravitáció törvényeinek megfelelően. De a víz már csak ilyen, nincs mit tenni vele. Szóval ahogy szépen magamban felemlegettem békésen a mosógépgyártó édes anyukáját, és persze a főbérlőt is, amiért ilyen okosan oldotta meg a mosógép szennyvizének elvezetését, egyszer csak hallom, hogy valaki eléggé erélyesen kopogtat az ajtóra kívülről felszerelt olcsó réz kopogtatóval. Na ekkor döbbentem rá, hogy baj lehet, hisz pizzát nem rendeltem, albitársaim nem jöhettek még vissza, más meg nem szokott csak úgy kopogtatni nálunk. Amúgy a 9.-en laktam éppen, két albérlőtársammal egyetemben. Kényszeredetten az ajtó felé indultam, és közben titkon azért imádkoztam, hogy valami Jehova tanúja legyen, vagy valami ilyesmi, akit éppen vidám lelkiállapotom közepette udvariasan tudnék elküldeni Zámbó Dzsimmi után egy vidám körtúrára... De nem Jehova tanúja állt az ajtóban, mikor szélesre tártam azt, hanem bizony az alattunk lévő lakó, egy jól az 50es éveiben járó hölgy. Persze azonnal felismertem, hisz nem először jött már fel kissé felháborodva hozzánk, általában azon szokott panaszkodni, hogy hangosan lépkedünk, meg hangos a zene, meg miért vagyunk még fent éjjel 2-kor, meg egyáltalán, miért is élünk mi az ő feje felett. Láttam az arcán, hogy most sincs túl jó hangulatban, de azért megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, és udvariasan megkérdeztem, miben lehetek a szolgálatára. Érdekes módon a hölgy nem volt annyira ideges, mint gondoltam, lehet csak azért éreztem így, mert én viszont az voltam. Egészen nyugodt volt a hangja, mikor megkérdezte, hogy mi történt, mert hogy elkezdett csöpögni a víz a konyhája plafonjáról. Kicsit meglepett, hogy nem rögtön a hagyományos magyar leordítom a fejedet, te köcsög, hangnemben szólalt meg, így egy pillanatnyi késéssel tudtam csak felfedni konyhája mennyezetének rejtélyes vizesedési okát. Egyáltalán nem volt ideges, mondta, hogy akkor csak siessek vissza takarítani, majd később feljön, és még beszélünk. Ezzel sarkon is fordult, én meg csak álltam az ajtóban, és néztem utána, mint egy hülye, aki nem érti pontosan mi is történt vele az imént.
Visszatértem hát a rongyoláshoz, és közben átfutott az agyamon, hogy lehet be volt tépve a nő, vagy valami tudatmódosító szer hatása alatt állhatott, mert esti/éjszakai látogatásai alkalmával egészen más hangnemet szokott megengedni magának. Szóval folytattam a takarítást, és egész szépen sikerült is eltüntetnem a romokat, miközben biztos lehettem benne, hogy ha járnék templomba, és ha szokásom lett volna a gyónás, akkor bizony a pap jó sok Miatyánkot kirótt volna rám penitenciaként, ahányszor aznap elsuttogtam magamban szeretett magyar nyelvünk legszebb szavait a legváltozatosabb sorrendben és értelemben... De hát végülis minden megoldódott, és mint aki jól végezte dolgát rogytam le a gép elé pár óra múlva, és gyilkolhattam a szörnyeket valami mutánsokat gyilkolós játékban.

Már el is felejtettem mi történt koradélután az albiban, sőt, mikor ismét meghallottam a kopogást, csodálkozva vettem észre, hogy már sötét van odakint. Jó kis játék volt na! :) Szóval a kopogás hangja magamhoz térített, gyorsan visszajöttek a nap eseményei és persze rögtön eszembe jutott az is, amit a nő mondott: majd később beszélünk. Hát eljött az a bizonyos később, szóval mit volt mit tenni, lehámoztam az ujjaim az egérről, és ajtót nyitottam. Persze hogy ő volt az, pont ugyanabban a ruciban, és pont ugyanazzal a mosollyal az arcán. Nos a ruci megér pár szót így az elején. A nőn nem volt semmi más, csak egy fehér köpeny, amilyet az ápolók, meg dokik, meg néha még tanárok, profok is szoktak hordani. Ennyi. Tényleg nem volt rajta más, se harisnya, se zokni, se nadrág, se semmi. A köpeny alól felsejlett melltartójának vonala, korához képest mellei nem is voltak nagyon megereszkedettek, gondolom a melltartó miatt, szóval szépen domborították a rájuk feszülő köpeny elejét. Maga a köpeny kissé étel foltos volt itt-ott, és nagyjából a combja közepéig ért. Lábán egy egyszerű fehér egészségügyi papucs volt. Hát ennyit a ruházatáról. Még pár szót szólnék magáról a hölgyről. Ugyebár azt már mondtam, hogy nagyjából az 50es éveinek közepét taposta, egy picit magasabb volt nálam, lábai szépek, formásak lehettek valaha, mára már egy picit megnarancsosodtak, de formájukból semmit nem vesztettek. Lábujjai nem voltak festve, sarkain vastag volt a bőr. Volt egy kis felesleg, hátul is, a hasán is, de az egész nő megjelenésében erőt, és határozottságot sugallt, igazi kétkezi családanyának tűnt, aki nem vet meg semmiféle munkát, nem kényeskedik, és teszi, amit tennie kell. Arca is már magán hordozta az évek nyomait, de elképzelve fiatalabbként biztosan nagyon vonzó nő lehetett. Haja még most is ápolt, szőkés-barnás árnyalatú volt, szemei nagyok, és érdeklődőek, szája szintén széles, főleg ha elmosolyodott.
Nem tudtam mit kellene most tennem, behívjam, vagy mittudomén. Szerencsére gyorsan megoldódott az ügy, mert megjegyezte, hogy biztosan sikerült feltörölnöm a kiömlött vizet, mert a folt a konyhája plafonján nem terjedt tovább, sőt, már kezd felszáradni, de sajnos a festék lepattogzott, így nem valami szép látvány. Mondtam, hogy tényleg sajnálom, meg hogy valamelyest persze az én hibám a dolog, de nem direkt volt, és igazából csak egy nagy szerencsétlenség, ami történt. Teljesen megértőnek mutatkozott, de azért megkért, hogy menjek le vele a lakásába és nézzem meg mi a helyzet, hogy később ebből ne legyenek félreértéseink. Teljesen logikus – gondoltam magamban, majd felkaptam a lakáskulcsaim, bezártam magam után, és követtem a nőt az alattunk lévő lakásába.
Szívélyesen betessékelt, majd az ajtót záró rekeszt elfordítva bezárta az ajtót mögöttünk. Az első dolog, ami rögtön feltűnt, hogy a nő valószínűleg egyedül él. Erre következtettem egyrészt már abból is, hogy bezárta a lakást, mikor feljött hozzám, tehát biztosan nincs itt senki más, ezért nem hagyhatta még pár percre sem nyitva az ajtót, másrészt miután bejöttünk, nem rohantak meg a családtagok, hogy jól megnézzék maguknak azt az embert, aki a vasárnapi ebéd esztétikai élvezetét rontotta el azzal, hogy egy átázott ebédlőben kell majd elfogyasztaniuk azt. De további jelek is voltak: csak női cipők a cipőtárolón, csak női kabátok a fogasokon, na és persze a lakás csendje. Szóval a nő tutira egyedül élt. Később persze kiderült, hogy a férje úgy 10 éve meghalt, azóta egyedül éldegél, de szerintem egyáltalán nem bánta, hogy így alakult...
Először nyílván a konyhát mutatta meg, hisz lényegében ezért jöttem. A konyhája kicsit más volt, mint a miénk, de persze akkor lepődtem volna meg, ha ugyanolyan lett volna, szóval ez nem volt egy túl értelmes megállapítás a részemről. Zavarban voltam na, méghozzá elég erősen. Szóval a plafon. Nos, tényleg beázott egy jó hosszú síkban a plafon és a fal találkozási élében, és a világossárga festék felhólyagzódott, több helyen nagy darabokban levált a helyéről, így tényleg elég komoly kár keletkezett, nem is gondoltam volna, hogy a víz ilyen könnyedén utat talál magának a betonban. Felállt egy székre, és kapargatni kezdte a még mindig kissé nedves falszakaszt az ujjával, hogy ezzel is bizonyítsa, mennyire könnyen leválik a festék a falról. Néztem nagy sajnálkozóan, de mást nemigen tudtam tenni. Mondtam, hogy majd beszélek a főbérlővel, mert úgy tudom van lakásbiztosításunk, és majd azon keresztül intézzük az anyagi részét a helyreállításnak.
Miközben azonban a széken állt, és felfelé nyújtózkodott, nem tudtam nem észrevenni a köpenye alól előbukkanó bugyiját. A fehér csipkézett alsónemű teljesen eltakarta a nő farpofáit, mégis, volt abban valami izgató, ahogy a közel 60 éves nő puncijának feszülő kis ruhadarab elő-előbukkant a köpeny alól, ahogy néha lopva arra irányítottam a tekintetem. Közben persze magyarázott is valamit, de az egészből csak a legutolsó mondatra figyeltem: „Na, mit szól hozzá?” – kérdezte, mire én gyorsan elkaptam a tekintetem a hátsójáról, és kissé zavartan vettem észre, hogy közben megfordult, és szinte biztos voltam benne, hogy észrevette, hogy merre kalandozott el a tekintetem, de így utólag visszagondolva, lehet, hogy ennek az egész „felállok a székre” dolognak pont ez volt a célja. Na mindegy, gyorsan próbáltam valami ésszerűt válaszolni, de éreztem, hogy elpirulok, és persze nem tudtam leplezni a hangomban a még jobban rámtörő kínos idegességet. Közben leszállt a székről, s most ismét ott állt mellettem, de mintha egy kicsit szélesebb lett volna a mosolya, mint az előbb...
Megegyeztünk, hogy majd a főbérlővel letárgyalom ezt a lakásbiztosítót kérdést, és utána tudok majd érdemben nyilatkozni, hogy miként tudjuk a kárt fizetni, ő pedig addig majd egy festővel lebeszéli, hogy kb. mennyiért vállalná a helyreállítást. Örültem, hogy végre szabadulhatok, már csak azért is, mert zavarom ellenére állt a farkam, és enyhíteni akartam magamon egy-két perverz gondolat kíséretében. Mielőtt azonban elbúcsúzhattam volna, hirtelen még eszébe jutott, hogy hátha tudnék segíteni neki egy kis technikai probléma megoldásában, ugyanis nemrég vett magának új TV-t, de túl bonyolultnak találta a használati útmutatóját, és egyenlőre feladta az üzembe helyezését, de talán én tudnék neki segíteni ebben. Nagy elektronikai kütyü szakértő vagyok, így gondolkodás nélkül rávágtam, hogy persze, mutassa csak merre van a masina, és megoldom seperc alatt. Bevezetett a nagyszobába, ami a mi albinkban az én szobámnak felet meg, ahol tényleg ott volt egy újnak látszó TV az egyik alacsony szekrénykén, szóval odaléptem hozzá, és elkezdtem ügyködni körülötte. A nő közben leült egy karosszékre, majdnem velem szemben, és csendben figyelte, hogy mit csinálok. Nekem közben a kis szekrényke mögé kellett bújnom, hogy a TV kábeleit a megfelelő helyekre csatlakoztassam, és közben, ahogy a szekrény polcai közül a nő felé pillantottam, megint a bugyiján akadt meg a tekintetem. A nő ugyanis egyáltalán nem zavartatva magát, nem szorosan összezárt lábakkal ült, hanem hagyott egy kis rést a combjai között, így szabad rálátásom volt immáron a bugyi elejére, amit persze még sokkal izgatóbbnak találtam és az időközben elszállt merevedésem kezdett visszatérni. Kicsit talán a szükségesnél is több időt töltöttem a kis szekrényke mögött, mint kellett volna, de egyszerűen memorizálni akartam a kis ruhadarab minden feltárható részletét, hogy később, szobám falai között egy teljesen más helyzetben újra előhívjam az elmentett képeket...
Végül aztán ismét előbújtam a szekrény rejtekéből, és kissé zavartan elkezdtem a TV hangolását. Közben néha, mintha csak véletlenül tenném, oda-oda kaptam a tekintetem a nő felé, és egy-egy röpke pillanatig bűnösnek mondható pillantásokat vetvén a két lába között feszülő fehérneműre, próbáltam a TV hangolására koncentrálni. Elég! – gondoltam magamban. Tiszta hülye vagyok, hisz ő majd 2X olyan idős mint én, mit akarhatnék tőle. Persze mindig volt bennem egy kis vonzalom az idősebb hölgyek iránt, pláne azok felé, akik megőriztek valamicskét testük szépségéből, de nem vitték túlzásba a dolgot, azaz nem öltöztek idétlenül, és nem szerettek volna 20 évesnek kinézni. Talán a legizgatóbb épp az volt e korosztály hölgyeiben, ha szigorú üzletasszonynak, vagy parancsolni tudó, sok mindent megélt tanárnőnek, vagyis hatalommal rendelkező hölgynek öltöztek, és ezt sugallta az arcuk, testtartásuk, viselkedésük is.
Szóval eldöntöttem magamban, hogy abbahagyom ezt az idióta viselkedést, gyorsan beállítom a TV-t, aztán uzsgyi vissza az albiba, lehűtöm magam pár szörny kiirtásával. Kényszeríttettem magam, hogy ne kellejen a nő felé néznem, és egészen belemerültem a csatornalista beállításába, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy vendéglátóm feláll, majd a közvetlenül a hátam mögött lévő nagyobb kanapéra ült, majdnem teljesen mellém, ha kicsit oldalra mozdultam volna, vállam a combjait súrolta volna. Én ugyanis a szőnyegen ücsörögtem, szemben a TV-el, hátamat pedig a már említett kanapé elejének döntöttem. Na jó, mikor a nő mellém ült, kicsit hevesebben kezdett dobogni a szívem, hogy miért azt jómagam sem fogtam fel. De nem is volt rá nagyon sok időm, mert ettől a ponttól kezdve, az események nem várt fordulatot vettek...
A szemem sarkából érzékeltem, hogy megmozdul a keze, majd nemsokára lágyan beletúrt a hajamba és cirógatni kezdte a fejem. Hirtelen nem is tudtam mit gondoljak. Ha belemegyek ebbe, annak ki tudja mi lesz a vége, de ha nem, akkor meg egyrészt lehet, hogy nagyon magamra haragítom, másrészt pedig lehet, hogy örökre megbánom a dolgot. Szóval egyenlőre hagytam, hadd menjen minden a maga útján, és próbáltam ellazulni, mert őszintén szólva már nemcsak a farkam, de az egész testem merev volt az izgalomtól. A nő közben maga felé húzta a fejem, és lassan az ölébe hajtotta azt, miközben tovább fojtatta a hajammal való babrálást. Felnéztem rá, mire kedvesen elmosolyodott, és lágy, búgó hangon megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megfordulni. Letettem a távirányítót, és lassan kibontakozva kezei közül letérdeltem a két lába közé. „Közelebb!” – mondta, mire kissé közelebb csusszantam. Ismét a fejemre tette az egyik kezét, majd széles mosollyal az arcán fejem lassan a két lába között megbújó bugyija felé húzta. Ő is kissé előbbre csúszott a kanapén, majd két kezével a fejem két oldalát tartva lassan elkezdte hozzádörzsölni a bugyiját az orromhoz. „Tartsd csukva a szád, és szívd magadba az orrodon át a bugyikám illatát!” – suttogta a fülembe, majd folytatta egyre gyorsuló tempóban az előbb elkezdett játékot. Egy idő után abbahagyta, majd teljes erővel belenyomta az arcom a bugyi elejébe, orrom pont a puncijába fúrva és két izmos combjával erősen szorítva a fejem hátradőlt, majd ezt követően kb. 5 percen keresztül el sem engedett ebből a szorításból. Eközben az orromon keresztül nem is tudtam levegőt venni, a számon keresztül próbáltam lélegzethez jutni, de ez is csak nehezen ment, mivel izmos farpofái olykor-olykor elzárták előlem a levegő útját. Teljesen le voltam döbbenve, nem erre számítottam, azt hittem ő fog majd engem kényeztetni, nem pedig nekem kell a majdnem 60 éves nő bugyijába fúrt orral térdelnem megalázkodva előtte. Ő persze nagyon jól érezte magát, ezt főleg abból vettem le, hogy a bugyija kezdett lassan átnedvesedni, és egyre masszívabb illatot árasztani. Egy idő után újra felült, majd ismét dörzsölni kezdte a bugyiját az orromhoz, megint megparancsolva, hogy csakis az orromon keresztül vehetek levegőt. Ez így ment egészen addig, míg szerintem el nem élvezett, mert a bugyija már teljesen lucskos volt a puncinedvektől. De nemcsak a bugyi, az arcom is nedvesen csillogott a lámpafényben, és kezdtem magam egyre kényelmetlenebbül érezni. A nő közben egészen belemelegedetett a játékba, keményen a hajamba markolt, majd szigorú hangon rámszólt, hogy kezdjem el a nyelvemmel izgatni őt a bugyin keresztül. Felnéztem rá, és a tekintetéből láttam, hogy ezt most ha akarom, ha nem, végig kell csinálnom, így kényszeredetten kitoltam a nyelvem, és nyalni kezdtem a nedves ruhadarabot. Érdekes íze volt, és az első pár nyelvcsapás után el is fogott picit a hányinger, de aztán a nyelvem hozzászokott az ízhez, és egyre intenzívebben tudtam folytatni a nyaldosást. Megint sikerült felizgatnom, kezével még mindig a hajamba markolva lassan hátradőlt, és kéjesen mozgatva csípőjét rátapasztotta a szám a puncijára, én pedig szívtam és nyaltam, próbáltam a nyelvemet bedugni a puncijába a bugyin keresztül, és éreztem, hogy jól csinálom, mert a combjaival szinte görcsös erővel szorította a nyakam, így megint alig jutottam levegőhöz. De kezdtem én is beleélni magam az alárendelt szerepébe, és minden ellenállás nélkül hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar.
Mielőtt megint elment volna, hirtelen hátralökött, olyan erővel, hogy egészen elterültem a szőnyegen, és mire felocsúdtam volna, már felettem állt terpeszben. Egyik lábáról lerúgta a papucsát, majd kecsesen az arcom fölé emelte, és csak annyit mondott: „Nyald!” Nem is tudom miért engedelmeskedtem neki, de minden undor, vagy visszatetszés nélkül teljesítettem a parancsát, és jó nagy, elnyújtott nyelvcsapásokkal kezdtem a talpát nyaldosni. Meg kell mondjam, nem volt épp tiszta a talpa, valószínűleg egész nap meztelen lábbal rohangált a papucsában, így a lábujjak alatti párnácska és a sarka is koszos volt, nem is beszélve a lábujjairól. De ha mindez nem lett volna elég, a lába még büdös is volt, köszönhetően a klumpaszerű egészségügyi papucsnak. Amint meglátta, hogy fintorogva próbálom az orrom minél távolabb tartani a lábától, máris rátapasztotta a lábujjait az orromra, és megparancsolta, hogy hangos lélegzetvételekkel kezdjem csak szépen szaglászni a lábát. Közben persze a nyelvem sem pihenhetett, és biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezte, hogy ily módon alázhat meg. Néhány erős szippantás után már komolyan émelyegni kezdtem, de szerencsére nem kellett sokáig a talpát szagolnom, mert kisvártatva elvette a lábát az arcomról, ismét terpeszben ált felettem, majd lassan elkezdte lehúzni a bugyiját, miközben széles mosollyal nézett le rám. „Nagyon sokat fogok veled játszadozni szolga! Készülj, mert még csak most kezdődik az igazi játék…” Tudtam, hogy innen már ha akarnám se lenne visszaút, de igazából kíváncsi voltam, hogy miket talál még ki a nő, és magam is meglepődtem rajta, de élveztem a játékot.
Ahogy levette a bugyiját, leült a mellkasomra, egész súlyával rám nehezedett, hogy alig bírtam levegőt venni. Fejem a két térde közé szorította, majd a kezében lévő bugyit az arcomra húzta és elkezdte az orromhoz dörzsölni az egyik kezével a legnedvesebb résznél. Megpróbáltam mélyeket szippantani a nő illatából, egészen be voltam már indulva tőle. Látta ő is, hogy élvezem a dolgot, és szerintem tetszett neki, hogy egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül. Teljesen megadtam magam neki és örültem mikor végre levette a bugyit az arcomról, és ismét felnézhettem rá, látni milyen rettentő élvezet van „kínzóm” arcán. A bugyi küldetése még nem ért véget, megparancsolta, hogy nyissam ki a szám, majd az egészet begyömöszölte a számba. Aztán se szó, se beszéd, a fejem fölé térdelt, és elkezdte a teljesen nedves, tág punciját az orromhoz dörzsölni. Éreztem mennyire kemény a csiklója és az egyre vadabb csípőmozgása nyomán egyre mélyebbre fúródott az orrom a puncijába, míg végül már fuldokolva próbáltam szabadulni, hisz ezúttal még a számon át sem tudtam levegőhöz jutni. Kapálózásom csak tovább tüzelte őt, és amikor végül elment, teljes erővel szorította bele az arcom a puncijába, orrom mélyen valahol az üregbe fúródva, és mire végre elmúltak az orgazmusa utolsó görcsei is, és végre kiszabadult a fejem, már komolyan a fulladás határán jártam. Elszédült velem a világ, ahogy újra levegőt tudtam venni, majd hirtelen éreztem, hogy elájulok…
Nem tudom meddig lehettem eszméletlen, valószínűleg nem túl sokáig, de amikor felébredtem, már nem a padlón voltam a nagyszobában, hanem a nő hálószobájában feküdtem az ágyán. Ő is ott volt mellettem, a hajamat simogatta, miközben szelíd mosollyal nézett le rám. Rögtön tudtam, amint magamhoz tértem, hogy valami nincs rendben. Először is, nem tudtam mozogni. Se a kezeim, se a lábaim nem tudtam megmozdítani. Egyáltalán nem fájt, nem arról van szó, viszont kissé kényelmetlenül éreztem magam miatta. Valamilyen széles ragasztószalagot használt, azzal szorította egymáshoz a lábaim a bokáimnál, ill. a térdemnél. A kezeim a törzsem két oldalához voltak szorítva, az egész mellkasomat, és hátamat körbefutotta a ragasztószalag. Már most féltem attól, milyen rossz lesz, ha ezeket egyszer leveszi rólam, biztosan csomókban fogja kitépni a szőrszálaimat. Mindezeken túl teljesen meztelen voltam, és mire mindez eljutott a tudatomig, a nő keze már a farkamat simogatta. Lefeküdt mellém, majd egészen hozzám simult, és ahogy megéreztem meztelen teste melegét, ill. hatalmas mellei látványától lassan kezdett megmerevedni a farkam, és ahogy lágy csuklómozdulatokkal a farkammal bánt… mit mondjak, mennyei volt. Kissé feljebb húzódott, majd egyik mellét a számhoz illesztette, én pedig gondolkodás nélkül szopogatni kezdtem a mellbimbóját. Érdekes helyzet volt, pláne, mikor egy idő után abbahagyta a farkammal való játszadozást, majd feltérdelt az ágyon, egyik lábát átvetette a testem felett, úgy, hogy most széles ülepével néztem farkasszemet, két térdelő combja pedig a fejem két oldalánál állapodott meg, majd kissé lejjebb eresztette az altestét, punciját pont a szám fölé illesztve, így most azt kezdtem el nyaldosni. De ő sem maradt tétlen, előrehajolt, és a farkam kezdte szopni, de olyan erővel, amilyet korábban mg soha nem tapasztaltam. Nem is tudtam igazán a puncijával foglalkozni, lényegében gondolkodni nem tudtam volna, testem felett ott és akkor tényleg a farkam vette át az irányítást. Egészen megfeszült minden izmom, és majdnem elmentem már, mikor „vendéglátóm” erősen a heréimre markolt, amitől a könnyem is kicsordult, és ettől a kitörni készülő orgazmusom azonnal elszállt. Újra szopni kezdett, most még hevesebben és még ügyesebb nyelvcsapásokkal, és egyszerűen nem tudtam ellenállni a gyönyörnek, pedig bennem volt a félelem, hogy megint hasonló dolgot fog művelni a heréimmel, és nem is kellett „csalódnom”, mikor már megint a határon voltam, ismét kaptam egy jó kis hereszorítást, és a hirtelen belém nyilalló fájdalomtól ismét elfeledkeztem az orgazmusról. Nagyon élvezte a játékot, hangosan nevetve parancsolt rám, hogy fojtassam a puncija izgatását, vagy még erősebben fog megszorítani ott lent! Nem kellett kétszer mondania, nyelvem fürgén dolgozni kezdett a punciján, majd megtalálva a legkényesebb pontot, szívtam, izgattam legjobb tudásom szerint, próbálván elvonni a figyelmét a farkam további kínzásáról. De mintha meg se érezte volna amit csinálok, ismét a farkam „kényeztette” és kisvártatva megint átéltem az egész testemet átjáró kínzó fájdalmat, ahogy mogyoróim morzsolgatta a tenyerében. A farkam, és a heréim már rendesen fájtak a háromszori tortúrától, ráadásul őrültem el akartam élvezni, de persze ő ezt nem hagyta, és még negyedszerre is vigyázzba erőszakolta a farkam, és mikor azt hittem most már tényleg megkönyörül majd rajtam, ismét jól átvert, és minden eddigieknél nagyobb fájdalomhullámmal hűtötte le a kéjtől remegő testemet. Ordítottam a kíntól, vonaglottam alatta, szabadulni akartam, és elfelejteni ezt az egészet, de esélyem nem volt a menekülésre.
Megfordult, majd szigorú arccal méregette könnytől maszatos arcom. „Nem éreztem, hogy a nyelved jó munkát végzett volna! Ezt most pótolni fogjuk!” Ezzel előrehajolt, majd az éjjeliszekrény felső fiókjából elővett egy sokkolót! Próbaképp bekapcsolta, és széles mosolyra húzódott a szája, ahogy az éles pattogó hang hallatán teljes rémületben néztem fel rá. Azelőtt sohasem láttam élőben sokkolót, és féltem attól, hogy milyen kínokat tud egy ilyen eszköz okozni. Fejem ismét a két combja közé vette, majd punciját egyenesen a számra illesztette, és parancs nélkül is tudtam volna a dolgom, de azért keményen rám szólt, hogy vagy kinyalom rendesen, vagy a sokkolóval fog nyomatékot adni a szavainak. Olyan ügyesen és gyorsan nyaltam, ahogy csak tudtam, a félelem egészen jó ösztönzőnek bizonyult. Hamarosan éreztem, hogy kezdi élvezni a dolgot, puncija egyre nedvesebb lett, majd elkezdte az altestét az arcomhoz dörzsölni, orrom a csiklóját csiklandozta, miközben nyelvem mélyen a puncijában játszadozott. Egyik kezével a hajamba markolva tartotta a fejem, majd hirtelen meghallottam a sokkoló pattogó hangját, aztán jött az éles fájdalom is, a nő a combomra nyomta a gépet, és pár másodpercig hagyta, hogy végezze a dolgát… Testem megfeszült, rángatózott, menekülni akartam a rövid, de annál intenzívebb fájdalom elől. Amikor abbahagyta, éreztem, hogy az egész combom elzsibbad, égő, szúró fájdalom maradt csak a nyomában. „Remélem nem akarod abbahagyni a dolgodat!” – parancsolt rám, és bár szemeim ismét könnyekkel teltek meg, folytattam a kényszernyalakodást. Egyre vadabbul mozgott az alteste az arcom felett, már mindenem ragadt a nedveitől, aztán kéjesen felnevetett, és ismét bekapcsolta a sokkolót… Most a másik combom kapott egyet! A fájdalom most még intenzívebb volt, mint előtte, most már rugdalózni próbáltam, vonaglottam, ahogy csak tudtam, de ez úgy látszik csak még jobban feltüzelte. Valószínűleg pont ez kellett neki, hogy elélvezzen, mert hatalmas sikítást követően, fájdalmasan a hajamba markolva élvezett el, punciját teljes erővel a számra tapasztva, így minden kifolyó nedvét az arcomra kente. Pár percnyi pihenő után, mikor már ismét normálisan tudott lélegezni, végre leszállt rólam, majd elégedetten nézett végig enyhén meggyötört testemen. De a játéknak még nem volt vége…
Odalépett mellém, majd felvette a földről a bugyiját, megtörölte vele a még mindig nedves punciját, aztán a bugyit az arcomra húzta. „Szagold csak szolga, közben én még eljátszadozom egy kicsit veled!” – mondta, majd egyszerűen átfordított a hasamra. A kis fali szekrénykéhez lépett, majd elővett belőle pár dolgot. Pontosan nem tudtam mit, de hallottam, hogy kotorászik egy keveset, majd a tárgyakat leteszi mellém az ágyra. Megállt mellettem, úgy, hogy láthassam őt. Amint észrevettem mit tart a kezében, rögtön leesett, hogy még tervei vannak velem. A kezében egy lovaglópálca volt, és mivel voltam annyira intelligens, azonnal rájöttem, hogy nem lovagolni készül, viszont azt tökéletesen lehet használni másra is… Lágyan megsimogatta az arcom, majd távolabb lépett tőlem, és csak perifériálisan láttam, hogy meglendül a keze. Először csak kicsiket ütött a felfelé néző meztelen fenekemre. Nem fájtak annyira, viszont rendkívül megalázónak éreztem. Egy idő után már csípni kezdett a bőröm minden újabb ütés után, el akartam kerülni a folyamatosan suhogó pálcát, de nem tudtam mozdulni, alig maradt már erő a testemben. „Zárásként 5 erőset fogsz kapni!” Ezzel lesújtott, de olyan erővel, hogy az egész testem ívbe feszült tőle. Hangosat ordítottam, mire levette a bugyit az arcomról, összegöngyölte, majd a számba tömte. „Látom nem bírsz magaddal, még sokat kell dolgoznom rajtad! Még hátravan 4, úgyhogy készülj fel!” Az újabb 4 csapásra úgy emlékszem vissza, mint életem legszörnyűbb élményére. Egy picit sem könyörült rajtam, mind a 4 vesszőcsapás nagyon erős volt, de pontosan értette a dolgát, egyszer sem csapott le ugyanoda, így a végén 5 szép kis vöröses hurka nőtt a fenekemre. Sajgott az egész hátsóm, ha nincs a számban a bugyi, lehet még a nyelvemet is leharaptam volna. Kemény lecke volt, az biztos.
De még mindig nem volt vége. Egy kis ideig nem láttam őt, de persze hallottam, hogy a szobában van. Valamit a hátam mögött csinált az egyik eszközzel, amit az imént hozott ide mellém az ágyra a lovaglópálcával együtt. Mikor ismét megláttam őt, meg voltam döbbenve. Ilyet tényleg még csak filmekben láttam: a nő egy kb. 30 centis fekete műfaszt csatolt fel magának. Hihetetlen látványt nyújtott benne, el sem akartam hinni. Csak reméltem, hogy nem az a célja vele, mint mire gondoltam. Terpeszben leült a fejem mögé, hajamnál fogva felhúzta a fejem, majd a műfaszt a számhoz tolta. „Szopjad kicsi szolga! Higgy nekem, jobb ha jó mélyen bekapod és megnyálazod… Ez az! Szopjad csak, mint egy kis buzi!” Fura íze és tapintása volt a gumiszerű eszköznek, és ami a legrosszabb volt az egészben, teljesen megalázó volt. Amennyire csak tudta, mélyen a torkomba nyomta, én pedig fuldokoltam a torkomat ostromló műfasztól. Ez már tényleg sok volt így elsőre, teljesen elvesztettem önmagam, és már csak arra vágytam, hogy végre vége legyen ennek az egésznek. Mikor megunta a „szopatást”, felállt, és már csak ettől is hevesebben kezdett verni a szívem. Ismét kiment a látómezőmből, valamit csinált, aztán megéreztem a műfarok végét ahogy a meggyötört seggemhez dörgöli. Hideg volt a tapintása, és nedves, valamit biztosan rákent, és persze nem volt illúzióim, hogy mit. Kezei széthúzták a farpofáim, majd lassan elkezdte bedugni a műfaszt a segglyukamba. Fejem egy párnába fúrtam, úgy próbáltam visszafogni magam, hogy ne kiáltsak, miközben ő egészen feltolta nekem a műfaszt. Ráfeküdt a hátamra, a vállamba kapaszkodott, majd ütemesen dugni kezdett. Közben a fülembe lihegett, majd egyik kezével a hajamba markolt, fejem hátrahúzta és egyre fokozódó tempóval dugta a táguló seggemet. Megalázó volt, de egyszerre azon vettem észre magam, hogy élvezem a dolgot, egyáltalán nem fájt, bár a megvesszőzött farpofáim minden érintés ellen tiltakoztak. Éreztem, hogy lassan megkeményedik a farkam, és egyre növekvő odaadással adtam meg magam neki.
Elengedte a hajam és a vállam, mire felsőtestem tehetetlenül visszazuhant az ágyra, felegyenesedett, majd mikor látta, hogy áll a farkam, elmosolyodott, kihúzta a műfaszt a seggemből, és lecsatolta magáról. Ismét a hátamra fordított, majd se szó se beszéd lovagló ülésben a farkam fölé ült, feldugta magának, majd kéjes élvezettel mozgatva a csípőjét kezdte dugatni magát. Engem akkor már nem érdekelt semmi, csak arra vágytam, hogy végre elélvezhessek. De persze addig nem hagyta, míg ő maga el nem élvezett. Módszeresen, mégis gyengéden markolászta a heréimet, így biztosítva, hogy ne mehessek el idejekorán. Mikor végre ő maga elélvezett, farkam a szájába vette, és pár ügyes nyelvmozdulat után magába fogadta az óriási erővel kitörő ondóm. Soha nem élveztem még ekkorát. Még egy perc múltán is lüktetett a farkam, végéből pedig még mindig szivárgott az ondó, amit ő látható élvezettel nyaldosott, szopogatott ki belőle. Fenomenális érzés volt.
Mikor végre én is lenyugodtam, elérkezett szabadulásom pillanata is. Levagdosta rólam a ragasztószalagokat, majd lassan elkezdte lehámozni rólam. Nem volt kellemes érzés, de mit bántam én már azt akkor, csak mehessek végre el innen. Mikor végre megszabadultam a ragasztószalagoktól, megpróbáltam felállni, de combjaim, még mindig sajogtak a sokkolótól, meg amúgy is teljesen elgémberedett a testem a hosszú mozdulatlanságtól, így eltelt egy ideig, míg fel tudtam állni, és öltözni. A nő közben visszavette a fehér köpenyét, és összeszedte, majd lerakta mellém a ruháimat is. „Érdekes este volt!” – mondtam mosolyogva, mire ő visszamosolygott, és csak annyit mondott, hogy „De legalább kvittek vagyunk.” Tényleg, persze, már egészen elfeledkeztem a kiindulási problémánkról, az elázott lakásról. Nem akartam mondani semmit, és nem tudtam mit kérdezhetnék. Kínos volt a csend, így hát felálltam, és lassú, fájdalmas lépésekkel elindultam kifelé a szobából. A bejárati ajtónál, még utoljára összenéztünk, aztán ennyi volt…

Azon tűnődtem, hogy talán megérné megint eláztatni az egész lakást…