Smaragdrózsa 12. rész

A szupermarket polcai között már határozottan tolta maga előtt a bevásárlókocsit. A vacsora kipipálva. Csirkesalátát készít, desszertnek pedig joghurttortát. Vett pár üveg ásványvizet, és egy palack könnyű fehérbort.
Így már az este további részére koncentrálhatott. Izgatottá tette Ákos talányossága. Az, hogy egy nőt hívott meg estére, kellemes emlékekkel töltötte el. Találgatta, vajon az a nő lesz?
A lakása felé vette útját, felszaladt, bepakolt pár szükséges holmit a táskájába és már úton is volt Ákos háza felé.
Elégedetten nyugtázta, hogy még három óra sincs. Kipakolt a kocsiból és bevetette magát a konyhába. Fél ötre elkészült a vacsorával, minden tálalásra készen állt a hűtőben. Megterített az étkezőben, és tusolni indult.
Egy zöld nadrágkosztümöt választott estére, a haját kibontva hagyta, a sminkje épp csak egy fuvallatnyi.
Izgatott ellenőrzőkörutat tett, minden a helyén van-e. Az óra fél hatot mutatott. Bekuporodott hát a kedvenc foteljába olvasni, azzal mindig ki tudta kapcsolni feldúltan cikázó gondolatait. Pontban hatkor megszólalt a csengő. Ada egy gyors pillantást vetett az előszoba tükrébe, megigazította a ruháját és ajtót nyitott.
Lélegzetelállítóan szép nő állt vele szemben. Magas volt, karcsú, egészen rövid, fiús haja kicsit szigorúvá tette szép vonalú, nőies arcát. A negyvenes évei elején járhatott, akár Ákos. Fekete kosztümöt viselt, lábszárközépig érő, magasan sliccelt szoknyával és magas szárú, tűsarkú csizmával.
- Judit vagyok! –nyújtott kezet, és Ada megérezte az illatát. Azt az illatot, ami néhány napja örökre bevette magát az orrába.
- Ada vagyok, üdvözlöm! – szólt, azon igyekezve, hogy a nő ne vegye észre zavarát, de érezte, hogy a vér az arcába szökik. Hiszen ez a nő gyötörte meg őt Ákos kívánságára, megkötözve, kiszolgáltatva.
- Tegeződjünk - szólt Judit -, így közvetlenebb!
- Renden, köszönöm…. Judit.
Judit figyelmét nem kerülte el, hogy Ada zavarba jött.
- Felismertél – szólt a lányhoz -, ez ígéretes kezdet. Figyelmes vagy, ez meg fogom említeni Uradnak. Igen, én voltam itt a minap és meg kell mondjam, élveztem a játékot. Tetszett az odaadásod.
Vacsora közben Ada megtudta, hogy Judit Ákos régi és nagyon közeli barátja. A nő tudott mindent kettejük kapcsolatáról egészen a megismerkedésük óta.
Noha Judit nagyon jó beszélgetőpartnernek bizonyult, ahogy közeledett a nyolc óra, Ada egyre kevésbé tudott úrrá lenni izgatottságán.
Pontban nyolckor megszólalt Judit telefonja, és a számítógép monitorán is villogni kezdett az ablak.
„Találsz a fiókban egy vezeték nélküli fejhallgatót, mikrofonnal, vedd fel!” – olvasta Ákos utasítását Ada.
Közben látta, hogy Judit is a fülébe dugja a telefon fülhallgatóját.
- Szép estét kedvesem! – hallotta Ada Ura hangját. – Fizikailag nem tudok veled lenni, de Judit mindenben segít nekem. Vele telefonon tartom a kapcsolatot, veled a neten keresztül, hallani akarom a hangod közben és azt akarom, hogy te is rám figyelj. Felkészültél?
- Igen, Uram!
- Remek! Judit nem fog veled kommunikálni közben. Azt teszi veled, amit kérek tőle.
- Vetkőzz le! Szólj, ha készen állsz!
Judit az ágy mellett állt, figyelte Ada minden mozdulatát. A lány mérhetetlen zavarban volt, de igyekezett úrrá lenni ezen, lassú, de határozott mozdulatokkal szabadította meg magát ruháitól
- Elkészültem, Uram.
- Helyes! Feküdj hanyatt az ágyon, hogy Judit meg tudja bilincselni a kezeid és a lábaid.
- Igen, Uram.
Judit szótlanul rögzítette a bilincsekkel.
- Be fogja kötni a szemed, mert azt akarom, hogy csak rám figyelj, semmi más ne töltse ki a gondolataid. Érzem a lélegzéseden, hogy felizgultál. Így van?
- Igen, Uram, így van.
- Judit elégedetten nyilatkozott rólad, ezért megjutalmazlak. Élvezd az estét, még csak most kezdődik…