Ébredés

Ilyen vagyok, amióta csak a lányokkal foglalkozom. Így álltam hozzájuk, és így vágyakoztam rájuk. Ilyen volt az első csókom és ilyen volt az első szexuális élményem is. Számomra ez volt a természetes, de az első visszajelzések mégsem erősítettek meg. Már az első alkalommal is rátenyereltem a lány arcára vagy befogtam a száját, és végiggázoltam rajta. De az első lányok ezt nem szerették, megijesztette őket. Én pedig nem értettem. Nem értettem, miért rossz nekik, hogy számomra ennyire vonzóak és izgatóak. Miért rossz nekik, hogy kívánom őket, a nőiességüket. Addig azt gondoltam, hogy egy lánynak nem is lehet valami izgatóbb, jólesőbb, izgalmasabb annál, mint hogy szépségük vágyat kelt egy férfiban. Én így észleltem a nőket a világban, és nem értem, miért ijesztőek ezek az érzések számukra.
Tudtam, hogy a lányok szeretik, ha udvarolnak nekik. Tudtam, hogy általában akkor is nemet mondanak, amikor a falat kaparják, annyira akarják. Szeretnek nemet mondani, és szeretik, ha annyira kellenek, hogy a fiúk a sokadik nem után is visszatérnek – megtanultam, mit jelent a női nem. De mindez akkor is összeegyeztethetetlen volt számomra a szex mindent elborító lendületével. Lassan azt kezdtem érezni, hogy a nők többsége talán nem is kívánja a szexet. Csak egy teher nekik, és ez az egész csak a pasiknak jó, és ez elszomorított. Talán mégsem olyan jó érzés nekik, ha minden zsigeremből és ösztönömből kívánom őket.
A kedvükért ezért visszafogtam magam. Amennyire csak tudtam. Nem ment könnyen. Szex közben még néhány harapásban, gátlástalan csókban le tudtam vezetni a vérem, de az orális szex közben mindig elszabadult a pokol. Eleinte csak átadtam magam a puha ajkak és fürge nyelvek varázsának, de ahogy közelítettem az orgazmushoz, mindig elvesztettem a fejem. Megmarkoltam a haját, és fékezhetetlen csípőmozgással kikészítettem őket. Néha még egy-egy pofon is elcsattant. Aztán belefeszültem a szájukba, és a hosszadalmas szopásban felgyűlt gecivel teleengedtem.
Szólni sem mertek. Hogy mertek volna, amikor egy féktelen vadállat táncoltatta a csípőjét az arcukban. Szenvedtek és szégyellték magukat. Persze, hogy szégyellték, azóta is mindegyik szégyelli magát. Csakhogy nekik ez nem volt jó, engem pedig ez zavart. Nem bántani akartam őket. Nekik kevesebb kellett, nekem több. Így aztán hamar eljutott mindegyik lány odáig, hogy nem szeretné többet. Én sem szerettem volna többet. Legalábbis nem velük.

Aztán fordult a kocka. Összehozott az élet egy imádnivaló lánnyal. Csupaszív, egyszerű lány volt. Gyönyörű, szerethető és imádott engem. Nem rohantam le a vágyaimmal, de az ösztöneim továbbra is csak egy bizonyos szintig tudtam korlátozni. Az együttléteinket követő szégyenérzet azonban a történtek feldolgozása után nem ijedségbe fordult. Olyan dolgot vezetett elém az élet, amiről addigra már szinte lemondtam. Megleptek az érzései, hálás volt, és boldog. Megörültem neki, és egyre lelkesebben engedhettem szabadjára ösztöneimet. Bármit boldogan megtett volna értem, és én viszonzásul elhalmoztam értem megteendő dolgokkal, amiket csakis tőle akartam. Szeretettnek és fontosnak érezte magát mellettem; olyan lánynak, akire szükség van. Olyan nőnek, aki boldoggá képes tenni egy férfit.
Felszabadultnak éreztem magam, hogy végre nem kellett kellemetlennek éreznem, hogy megtegyem, amit megkívánok. Az étvágyam egyre nagyobb volt, ő pedig egyre boldogabb, hogy kielégítheti azt. Egyre mélyebb vágyaimat mertem felszabadítani, ő pedig lelkesen a szolgálatukra állt, egytől-egyig.

- Nem tetszik a fenekem? – préselte ki magából a szavakat egy elvaduló együttlét alkalmával.
- Kurvára kívánom a segged.
- Ha ennyire kívánod, miért nem veszed el soha? Ha ilyen nagy a vágyad, mi képes uralkodni rajta?
- Mert, ahogy azt én használnám, azt te nem akarod.
- Ha nem akarom, akkor erőszakolj meg!
Elborult az agyam és elöntött a tesztoszteron. Tekintetem haragosan szikrázta, hogy hogy merészeli ő a sorsa ellen hívni az ösztöneimet. Leszállt a lila köd, és csodás élvezettel erőszakoltam meg a seggét. Én a kimerültségtől összeestem, ő pedig összekuporodva sírni kezdett.
Értette a tekintetem. Pontosan tisztában volt vele, hogy a mélyben várakozó fenevad nem elégszik meg egy kiadós keféléssel. Tudta, hogy mi vár rá, ha felkínálja magát.
Kisírta magát, majd mikor elcsendesedett, halkan, hogy ne zavarjon, hozzám bújt.
- Jól esett?
- Igen, csodás volt.
- Ha valamit nem úgy csinálok, ahogy az neked kényelmes vagy élvezetes, kérlek, fenyíts úgy, hogy az legyen.
- Ha mindent megteszek veled, amit kívánok, az neked fájdalmas lesz.
- Igen. Az lesz.
Ekkor kezdtem el rákapni a lekötözött, magatehetetlen lány megerőszakolására. Eleinte csak a kezeit kötöztem hátra, hogy ne tudjon menekülni a testi kényszertől. Aztán lassan minden szabad mozgásában is korlátoztam, így nem csak át kellett élnie a sorsát, de azt is lehetetlenné tettem, hogy vergődéssel levezesse a felgyűlő érzéseket és feszültséget. Ettől gyakran sírta el magát. Aztán rákaptam a megalázás ízére. Eleinte szex előtt, előjátékként, felizgulni. Aztán szex közben is, végül pedig már élvezés közben is. A megalázkodó kislány látványa isteni magasságokba emelte a testemben háborgó orgazmust. Totálisan gátlástalanná tudtam válni az ő örömteli adnivágyásától. Ő volt az első falat, amely nem akart megakadni a torkomon, ezért olyan ízeket érezhettem ki, amikre addig sosem tudtam tökéletesen figyelni.
Hazataláltam. Bárhol hatoltam belé, ha benne voltam, úgy éreztem, otthon vagyok. Sosem volt máshol igazán helyem. Megmutatta nekem, ki vagyok valójában. Azóta pedig pontosan tudom, kitől akarom elvenni, ami nekem kell.