A testnevelő

Már csak ő maradt, aki eljár az edzésekre.. A többiek úgy látszik, nem bírták a fegyelmezési módszereimet, vagy elnyelte őket a piálós-bulizós egyetemi diákélet... Sebaj, a lényeg hogy ő ismét itt van, és már bőszen végzi a bemelegítő gyakorlatokat.. Úgy csinálja a korláton a lendületeket, mintha az élete múlna rajta. Most hogy már beléptem a tornacsarnokba ez félig-meddig talán igaz is... Hoppá, most látom csak, hogy behordtam a sarat a cipőmmel. Nem gond, rajtam kívül ide mindenki csak mezítláb léphet be, majd összeszedik a talpukkal a koszt.
Kettő tapsolásomra már ugrik is le a tornaszerről és lélekszakadva rohan felém, ezt már szeretem. Jól tudja, hogy a teszetoszáskodást szigorúan megtorlom. Sajnos tökéletes vigyázzállást sikerül elsőre kiviteleznie, így nincs miért rávágni egy nagyot a pálcával a szép izmos combjára, mint ahogy a kelekótyákkal szoktam. De azért nem tudom megállni, hogy miközben méregetve körbejárom, "véletlenül" ne lépjek rá a csupasz lábujjaira. Bár meg sem nyikkan, azért a fogcsikorgatásból kihallom, hogy nem élvezte éppenséggel a nehézséget... Ahogy mögé érek, kezeimet vállára teszem és egyre erősebben szorítom.
-Nem vagyok maradéktalanul elégedett a legutóbbi versenyeredményeddel... Igaz, hogy első helyezett lettél, de szánalmasan kevés pontot gyűjtöttél a tényleges képességeidhez képest...
-Tudom, mester! Ígérem, legközelebb jobban igyekszem!
-Szóval legutóbb tudtál volna jobban is igyekezni... Ej-ej, nem volt bölcs dolog ezt tudtomra hozni...
Erre nem tud mit felelni, ahogyan az várható volt. A vállát fogva is érzem, hogy a szíve szaporábban pumpálja a vért.
-Pontosan amiért ilyen kis oktalan vagy, kell mindent beleadnod a sportba... Csak a tested majomügyességével érvényesülhetsz, mert az eszed az nem vág úgy, mint a borotvám... Nnna láttam, hogy a bemelegítés megvolt, akkor jöjjön egy kis erőnléti edzés.. 20 húzódzkodás a magas nyújtón, lábemelések, aztán 40 tolódzkodás a korláton, utána mondom a többit egy-kettő!
Nem kellett kétszer mondani, csupasz lábai már csattognak is a magas nyújtó felé. A 14. húzódzkodásnál rásegít egy kis láblendítéssel, amiről talán azt hiszi, hogy nem veszem észre... Tévedés. Végre bepótolhatom a combjának megsuhintását. A pálcám szinte visszapattan ruganyos kemény húsáról, ahogy hangos feljajdulása és a csattanás is visszhangzik a tornacsarnok falairól. Megelégedésemre szolgál, hogy ilyen jó az akusztika. A többi húzódzkodást már szabályosan végzi el, és csinál büntetésből még kettőt a szabálytalan helyett.
Nem hiszek a szememnek! A lábemeléseket úgy kezdi el, hogy a lábfeje nincs szabályosan előrenyújtva... Az apró de határozott és erős, a lábujjai hegyére mért pálcaütés észhez téríti. Arcán már patakzik az izzadtság, de akkor is addig csinálja a tökéletes gyakorlatokat, míg azt nem mondom: elég. A korláton a tolódzkodásra már meg sem próbál a lábával rásegíteni.
Eszembe jut, hogy a padló csupa piszok, amerről bejöttem. Úgyhogy talajgyakorlattal folytatjuk az edzést, csak szőnyeg helyett a koszos padlón csinálja majd a cigánykerekeket, szaltókat és kézen átfordulásokat. Ha bénán esik, a teste úgyis kibírja a zúzódásokat, a feje meg már úgysem lehet ütődöttebb.
Úgy veszem észre, hogy egy kicsit merevek az inai, mert a spárga mintha nem lenne tökéletes... Így aztán először óvatosan a vállánál fogva nyomom le, majd teljes súlyommal ráállok a combjára - így már teljesen leér a lába köze is a földre. Nem mutatja az arcát, de jól tudom, hogy a szenvedés kiült rá. Hajánál fogva hátrahúzom a fejét, hogy azért a szememmel is meggyőződjek erről.. Hatalmas pofont kap, hiszen a versenyeken nem vághat elgyötört arckifejezést, mert ronthat a gyakorlat esztétikai értékén. Mikor már szinte az összes behordott kosz ott feketéllik-szürkéllik a talpán, megengedem, hogy lazítson egy fél percet. Míg vaskos-formás izmait rázva-lötyögtetve járkál fel-alá, én a terem széléhez sétálok a táskámhoz, hogy meghúzzam a vodkás flaskámat. Visszaérve nem tudom eldönteni, hogy az alkoholtól önti el forróság a fejemet, vagy a feketéllő lábnyomok látványa okozta bosszúságtól. Hiába szedettem össze vele a koszt, most a megizzadt talpával újra szutykossá tapicskolta össze a padlót. Le is vetetem vele az átizzadt atlétatrikóját, hogy azzal súrolja fel. Mérgelődöm, hogy hasznos munka helyett ilyenekre megy az idő. Jó nagyokat húzok a seggére a pálcámmal. Kiáltozik, de közben szorgosan sikálja a zöld színű műanyag padlót. Végül a talpairól is letörölgeti a koszt, rongyát elhajítva vigyázzállásban várja a következő utasításomat.
-Levezető gyakorlatként egy kis kötélmászás.. De csak a karjaiddal húzod magad, a lábaid spárgában legyenek.
Még be sem fejeztem a mondatot, ő egy-kettőre a kötélnél terem és kezdi a végrehajtást. De sajnos hibázik ismét... Lefelé jövet néhány pillanatra a combjai 180°-nál kisebb szöget zárnak be. Ezt még gyakorolni kell...
-Lábak nyújtva, az egyik bokádat felemeled az arcod mellé, és átkarolod.
Az arcára kiül ugyan a kín, miközben végrehajtja, de igazából sikerül neki. Tekintetem lekúszik az ágyékára, amire ráfeszül a tornaalsó..
Félreérthetetlen jelei mutatkoznak szexuális izgalmának... Ebben a pillanatban minden világossá válik.. Hogy miért jár el még mindig a könyörtelen és megalázó tornaedzéseimre... Már tudom, hogy ezentúl csak a győzelmeit fogom büntetéssel jutalmazni... Több se kell nekem, már tudom is a következő gyakorlatot.
-Jó... Most ugyanez alsóruhák nélkül...
Kicsit tétovázva ugyan, de teljesen lecsupaszítja magát és megismétli a gyakorlatot. Megragadom a mászókötél bőrözött végét, és a kettéfeszült csupasz fenekének vágatában először végighúzom, majd finoman, aztán egyre erősebben paskolni kezdem. Ez után kezemmel is dörzsölni kezdem kerekded farpofáinak közét, időről időre előrenyúlva egy kis nedvességért. Azért túlzásba nem viszem az olajozást, hamar bevágom neki és farkalni kezdem a kemény, formás fenekét. Mint amikor egy friss gyümölcsbe beleharap az ember... roppanós, hersegő... olyan érzés átjárni a szoros, szűk nyílását. Hol felsikolt a fájdalomtól, hol nyöszörög a kéjtől. Továbbra is egy lábon állva tekereg a kezeim között. Izgató hasi felét végigkaparom, amitől hátrafeszül a teste, nyaka éppen a fogaim közé kerül. Olyan erősen szívom ki, hogy a vére is kiserken. Az agyamban és gerincvelőmben szétterjed a jól ismert pezsgő-bizsergő érzés, mire is teleélvezem a farkamra húzott ruganyos feszes tornásztestet.
A vodkámat meghúzva nagyot csapok fellazított seggére.
-A még tiszta ruháiddal töröld fel, amit a padlóra élveztél és takarodj zuhanyozni! Mára ennyi.