Keleties érdekességek (4)

Betti korholta Bertie-t: - Rossz kutya! Fújj! Hogy merészelted ezt tenni a vendégek előtt! Kushadj! – dörrent rá mérgesen, mert annak farka végén megjelent egy pár csepp elő nedve is.
- Igenis Gazdim! – próbált a kutyus összemenni és hízelegni a Gazdájának, de nem sok sikerrel.
- Lenyalod, de azonnal! – utasította a kutyusát, aki nem is csodálkozott ezen a furcsa, szinte teljesíthetetlen parancson, hanem próbált először oldalára feküdve, majd hátán fekve elérnie a farka végét, hogy megfeleljen a parancsnak. Kezdetben nem sok sikerrel, de ez lehetőséget adott Bettinek arra, hogy alaposan elverje Bertie formás, izmos, s most gömbölyödő farát. Mire végzett Bertie a parancs küzdelmes teljesítésével, már Betti is szép pirosra, csíkosra „kalapálta”a popóját.
(Ekkor figyeltem fel arra, hogy keleti vendégeink igencsak érdeklődéssel figyelték a fejleményeket. A csajok is. Nem az angolul beszélő keleti srác, hanem a másik fiú, a társa mutatott nagyobb érdeklődést Bertie iránt. Azt is észrevettem, hogy Betti is felfigyelt erre.)
Így, mikor végre Bertie teljesítette a parancsot és lenyalta a farka végéről a már éppen elszabadulni kívánó elő cseppjeit, Betti ráordított Bertie-re:
- Pitizz!
- Igenis, Gazdám! – válaszolta az, de látszott, hogy nem érti, miért pont most, de tette.
Én hamarabb rájöttem a parancs időzítése okára, mert így Bertie-nek fel kellett térdelnie, majd felegyenesednie s jobban láthatóvá vált az merev, előre álló farka, amin már újra ott csillogott az elő nedve új cseppje. A kis, keleti srác elhűlve nézte ezt, majd kiesett a szeme a látványra. Ekkor Betti felé fordult, de hozzám beszélt:
- Akarod? Kóstold meg! – bíztatta, s még hozzátette: - Megteheted, szabad. Fordítottam én, majd a keleti srác is a társának, aki kicsit félénken nézett Bettire, majd társa unszolására és újabb felszólítására még is csak megmozdult, közelebb lépett Bertie-hez és mutatóujja végét elhúzva a makkja végén azt maga elé emelte, megszagolta, majd félénken, de megnyalta. Csodálkozó képet vágott, majd se perc alatt elővette a magáért és azon is végighúzva, megszagolta és megkóstolta. Elégedetten konstatálta, hogy nincs lényeges különbség. Mi, a többiek, a magyarok, ezen nevettünk, de az angolul beszélő keleti srác, már meg is szólalt magyarázóul:
- Ne csodálkozzatok! Ti több külföldit, még keleti embert is láttok, mint mi nyugatit. Tapasztalat, az tapasztalat mindenhol a világon. Kézzel fogható és nyelvvel érezhető.
- Igen, bocs, igazad van. – szólaltam meg a fordítás után. Közben a társa valamit már mondott neki, amiért a csajok tiltakozni kezdtek, de a srác nem tágított, végre a társa fordított nekem angolul és én magyarul:
- Azt kérdezni, hogy mást is megkóstolhat-e, megtapasztalhat-e most? – szólt a kérdése.
Először mi magyarok értetlenül néztünk egymásra, majd Betti kezdett nevetni először és hevesen bólogatott, miközben Bertie fejét simogatta:
- Eljött a vágyat teljesítésének ideje! Megteheted most, amiért át akartál jönni. Sorrend fordított lesz, először Téged fognak megszopni s csak utána élvezkedhetsz Te is.
- Tényleg tehetem! – ujjongott fel Bertie Bettit nézve, majd a keleti srác felé fordult: - Gyere, tedd meg, szerezz tapasztalatok, saját kezűleg, akarom mondani szájilag! Egészséges vagyok, semmi bajom! – nyugtatta még meg.
Én fordítottam, de a fordítás végén azért hozzátettem magyarul:
- Ne siessük azért el! Nem gonoszkodásképpen, vagy irigységből mondom, de figyelmeztetésük, hogy nem vagyunk egyformák!
- Ezt hogy érted? – rökönyödött meg figyelmeztetésemen Bertie, Betti, szinte egyszerre.
- Más faj, más rassz és éppen ezért másokra, másképpen vagyunk érzékenyek! – hangzott a magyarázat tőlem. Majd fordítottam is angolul.
Pár percig mindenki elkomorodott, gondolkozott magában. Meghányta-vetette a lehetőségeket, előnyöket-hátrányokat. Végre szinte egyszerre szólalt meg a keleti srác és az egyik csaj is. Hadartak valamit, mintha kicsit vitatkoztak volna egymással, majd a tolmácsukra néztek, aki tanácstalannak látszott, de végre megszólalt angolul:
- Még mi sem értünk egyet most s itt. A barátnőnk óvja társamat a lehetséges veszélytől, de ő nem hajlik az okos szóra. Dönteni nektek kellene, Ti vállaljátok ezt a veszélyt? – fordult Betti és Bertie felé végül.
Én is tolmácsoltam, de hallgattam, nem nyilvánítottam véleményt. (Azt éreztem, hogy Zsombor közben megszorítja a kezemet, mintha erre figyelmeztetne ő is.) Jó idő eltelt, mire Betti megszólalt és Bertie-hez beszélt:
- Neked kell döntened, a Te egészséged forog veszélyben. – jelentette ki és adta át a lehetőséget is egyben a kutyusnak. Az viszont rögtön válaszolt és közben pitizett, de már a keleti srác előtt:
- Tedd meg kérlek, amit elhatároztál, ne törődj a huhogókkal! Én is szeretném. Természetesen oda-vissza alapon! – bíztatta, kérlelte azt.
Senki sem szólt, mindenki várt, mire végre a keleti srác felemelte Bertie-t, aki addig előtte térdelt pitizve hozzá és most ő térdelt le, elé és kezdte megszopogatni a farkincáját, majd megnyalogatta a golyóit, miközben már kézzel is segítette, növelte a vágyát, míg végre eldurrant a farka. Akkor ugyan elkapta a száját, de a kispriccelés elé tartotta a tenyerét és az azon landoltat megint megszagolta előbb, majd óvatosan meg is nyalta. Bólintott és csettintve mutatta, megfelelő.
Ekkor kigombolta a sliccét, de már Bertie vette elő az övét, kezdte izgatni kézzel, majd nyalakodott, szopizott azon és golyóin, mire az is elsült s most Bertie tartotta a markát és szagolt, kóstolt és szintén felfelé mutató hüvelykjével fejezte ki véleményét.
Ezt követően mind a két csoport megbeszélte a maga nyelvén a történteket, meghallgatta egymást, majd szinte egyszerre szólalt meg Betti és a keleti srác, csak Betti magyarul, míg az angolul.
- Várjatok, egyszerre, csak egy! Így nem értem s nem is tudok fordítani. – kértem Őket. Ezen jót nevettek, majd Betti szólalt meg, mert a keleti srác udvariasan meghajolt felé, jelezve az elsőbbségét.
- Arra gondoltam, hogy a keleti csajoknak átengedem Bertie-t, hogy foglalkozzanak vele, tegyenek, amit akarnak, akár dugják meg dildóval, mint a társaikat, itt, az előbb. – javasolta, majd így folytatta: - Én bevállalom a srácokat egy kis kiképzésre. – nevette el magát a javaslata ismertetése végén.
Én fordítottam, majd hagytam, hogy a keletiek megvitathassák a kapott javaslatot. Végre megjött a válasz is, így:
- Mi úgy gondoljuk, hogy a mi lányaink nem futnak meg a feladat elől, hogy Bertie-t kezelésbe vegyék. Mi, fiúk, azért kicsit ódzkodunk Betti kezére adni magunkat, kutya helyett szívesebben lennénk inkább Félix úr szolgálatára. – szólt a viszontajánlat. Betti elhúzott szájjal hallgatott, míg Bertie lelkesen bólogatott. Én is töprengtem, de Zsombor megszólalt helyettem is:
- Bár nem nekem kellene talán döntenem, de azt gondolom, hogy Bertie mellé magamat is felajánlom a lányoknak és akkor talán Betti is inkább velünk tarthatna, hiszen Neki is lenne új feladata az én nevelésem, így Félix foglalkozhatna a srácokkal. – javasolta.
Ez, így már mindenkinek kedvére volt, el is lett fogadva és már a csoportok is megalakultak, rendeződtek. A srácokkal én bevonultam az egyik szobába – célirányosan a kínzószobánkba - mivel mi voltunk kevesebben, de én itthon; s nagyobb létszámú csoport – kik öten voltak Zsomborral együtt - kint maradt a teraszon, hogy ott valósítsák meg a játékukat.
(folyt. köv.)