Smaragdrózsa 11. rész

Ada nem is gondolta volna, hogy ilyen kimerítő volt a hétvége Ákossal. Átaludta az egész éjszakát és most is csak a telefon hangja ébresztette fel. Tíz óra volt. – Még jó, hogy tart a szabadságom. – suhant át rajta a gondolat. Tudta, nem lesz könnyű visszazökkennie a mindennapokba.
- Jó reggelt! – hallotta a telefonon keresztül Ákos semmihez sem hasonlítható orgánumát. – Álmosnak érzem a hangod, gondolom most ébredtél. Én már Osloban vagyok, korán indult a gépem.
- Igen Uram, valóban.
- Azt ígértem, nem fogsz unatkozni a távollétemben, így rögtön a lényegre térek. Elrejtettem valamit az ékszerdobozban. Keresd meg, és tedd amit kell! Búcsúzom, de nem hagylak egyedül egy percre sem!
Ezzel bontott a vonal. Ada csak állt ott néhány pillanatig, egy szál nyakörvben az ablakon bemosolygó langy-tavaszi napsugárban és csak bámulta a készüléket.
Azon töprengett, mit talált ki neki Ákos. Mikor volt ideje minderre? Körülnézett a szobában, vajon hova is tette a nyakörv dobozát. A komódon hevert kinyitva. Ránézésre teljesen üresen. Kézbe vette, végigtapogatta a belsejét míg észre nem vette a bélés furcsa dudorát. Felszakította hát és megtalálta amit keresett. Két kulcs volt. Bár csak egyetlen alkalommal látta, felismerte. Ákos házának kulcsait. Nagyot dobbant a szíve. Akármit is talált ki neki a férfi, boldog volt pusztán attól, hogy visszatérhet oda, ahol olyan boldog volt az elmúlt hétvégén.
Sietve letusolt, magára rángatta a ruháit, futtában ivott egy pohár narancslét. Felmarkolta a kulcsokat és elindult. A kapuban összefutott a szomszéddal, szokásos módon köszöntötték egymást, de valahogy a férfi olyan furcsán nézett Adára. A lány túl boldog és izgatott volt ahhoz, hogy jelentőséget tulajdonítson ennek. Táskáját átlendítette a jobb oldali ülésre, beült és már indított is.
Igyekezett nem túllépni a megengedett sebességet, pedig szíve szerint repült volna a házba.
Végighajtott a kocsibejárón, leparkolt a ház mögött. Remegő kézzel nyitotta ki a bejárati ajtót. Bent magába szívta a jól ismert illatokat. Úgy érezte, hosszú távollét után végre hazaért. Bár a férfi már hosszú órákkal ezelőtt elment, még mindig körüllengte a házat markáns, férfias kölnije és szeretkezéseik édes-sós páráját is érezni vélte, amitől térdei kocsonyásodni kezdtek.
Bezárta maga mögött az ajtót, és felfedezőútra indult. Kereste a következő utasítást. Körbejárta a házat. Mintha egy filmet nézett volna, furakodtak elő a hétvége képei. A hálószobába érve már nem csak vizuális memóriája vetített, öle is bizseregni kezdett, már-már követelően. Legszívesebben végignyúlt volna az ágyon és könnyít magán. De észrevett valamit az asztalon, ami nem volt ott a hétvégén. Egy laptopot. A háttérkép egy felirat: Gyere! A tálcán villogott egy ablak. Ada izgatottan nyitotta meg.
„Már vártalak kedvesem.” –olvasta a messenger ablakában a néhány perccel korábban érkezett üzenetet.
Itt vagyok Uram! - írta Ada.
Ákos videó hívást indított, és Ada majd kiugrott a bőréből, hogy láthatja a férfit, aki már fel is tűnt a képernyőn. Kifogástalan öltönyében egyszerűen őrjítően festett a férfi. Ahogy a képernyőre nézett a lány, akkor jött rá, miért volt a szomszéd tekintetében enyhe rököny. Önkéntelenül a nyakörvhöz nyúlt.
- Nocsak – hallotta a férfi hangját -, hát viseled, pedig nem is vagyok veled, ez dicséretes.
- Uram mindig velem van, kitölti a gondolataim, a lényem.
- Nincs sok időm Ada. De este szükségem lesz rád. Vendéget hívtam, neked kell fogadni. Hatkor érkezik. Kérlek, töltsd fel a hűtőt, üss össze egy könnyű vacsorát. Miután elfogyasztottátok a vacsorát, játszani fogunk. Az utasításokat itt kapod tőlem. Annyit elárulok, egy hölgy érkezik majd. Nyolckor jelentkezem, addig van időtök egymással ismerkedni. Csók kedvesem!
Ezzel a férfi kiszállt a kapcsolatból.
Ada a konyhába indult, körülnézni mi a helyzet a hűtőszekrényben. Az asztalon egy hitelkártya fogadta, mellette egy levélke. „ Légy kreatív!”
A lány feltérképezte a rendelkezésre álló alapanyagokat. Hevenyészve firkantott egy listát a legszükségesebbekről aztán elindult bevásárolni. Majd útközben kitalálja mit főz, még haza is kell ugrania ruháért, farmerban mégsem fogadhatja a vendéget.
A kocsiban elégedetten nyugtázta, tényleg nincs ideje unatkozni…