Szabadság...

Hosszas kocsikázás... tengerparti szerpentin után...
együtt merülök ki az alábukni készülő nappal, mire találtunk egy eldugott kis öblöt.
Végre egy hely ahol magunk lehettünk a meztelen természettel.
Gyors sátorverés után, ölébe hajtom fejem máris ájulok bele a tenger zúgásába.
Korán kellek... végtelen csend...
szuszogását sem törve meg... kiosonok.
Elégedetten nyújtózva konstatálom a kis öblöt.
Tökéletes kis fészke lesz szerelmünk szabadságának. Vigyorgok.
Kisimult tenger... sátrunktól pár méter... szinte vonzott a végtelen kéksége.
Rohanva... ugrom fejest a habokba... úszom kifulladásig... hideg tűk millióit hagyva magam mögött, ahogy melegedtek be izmaim... Sós...
prüszkölök... ezt sosem szokom...
mint hiányod...
fordulok... de azért ráérősen tempózom kifelé...
látom felébredtél...
vaksin, csapzottan...
Ringó keblekkel.. gázolsz a vízbe... jössz elém...
szó nélkül... picit vacogva...
kapaszkodsz fel vállamra.
Helyezkedsz el ölembe és csókolsz..
Jó reggelt... ajkamra.
Mosolygok...
bimbód karistolja mellem.
Csak nem fázol Kedves?
Öled, vágyam ébreszti... jól tudod...
szorítasz, menekülsz forró testem ölelésébe és fülembe harapod...
Kérem!
Lassan ereszkedsz... forró kelyhedbe fogadsz.
Picit igazítok és már mi gerjesztjük a hullámokat...
Csókolsz, harapsz, lüktetsz,
tengert szégyenítő örvényed húz, szív magába...
mikor észbe kapok.
Kis szemtelen... mit képzelsz! - térek magamhoz.
Emellek le mennyei trónusodról...
Sikoltasz... megalázva... dühösen,
vágytól, víztől reszketve...
Uram! - Könyörgöm...
Nem nézek hátra... bár alig bírom ki...
hallva zokogásod...
Eltökélten megyek a partra... tartom magam...
neked szánt meglepetésemhez...
takarót terítek egy keményebb homokpadra.
Vedd fel ékszereid! - vetem oda amint utolérsz.
Igen... Uram! - szipogsz csalódottan...
majd eltűnsz a sátorban,
Tudom, mi jár a fejedben kicsi subom...
szabadságot ígértem és gyengéd szerelmet a tengerparton.
Hamar végzel és ott állsz engedelmesen, terpeszben,
bokádon, karodon, nyakadon finom bőr, karabinereken a nap csillog,
nem úgy szemedben... de már nem szipogsz.
Feladtad... magad...
Nekem. A legszebb ajándék mit férfi kaphat.
Lecsókolom könnyeid...
Feküdj a plédre, kezed, lábad terpeszben legyen - utasítalak.
Szépen egyenként sátorvasakkal rögzítelek.
Szemed csukva... mélyen szívod be a levegőt...
próbálsz lazítani, kényelmesebb pózt felvenni....
hogy elviselj mindent... ami ezután jön.
és nekilátok..
Naptejet csorgatok hasadon,
majd szétkergetve egész testeden... kutatom sóhajod...
igen Kedves subom... ez a te heted lesz.
Beleremegsz... bőröd alatt tapintom zavarodottságod,
nem tudod mire vélni, vagy csak még nem mered remélni.
Én meg gyönyörködöm... hálálkodom Istennek, hogy megteremtett nekem...
Látom már pillád rebben.... fejed rögzítve, nyelved harapod,
dacos vagy még picit, de majd kimasszírozom.
Nézem művemet... feszült apró ráncaid, amint
melledet másszák meg ujjaim... bimbóid meredten remegnek...
körmeim korcsolyája alatt. Ajkad már nyitva,
csókom zárja vissza.
Nem! - nem tudod viszonozni.
Látom karod, lábad is ölelne, de arról is gondoskodtam,
Szabadon szánkázok vágyakozó öled felé.
Kényelembe helyezem nyelvem, ajkaidon...
Kezem csípődet emeli... te gerinced homorítod...
Nem sokáig bírod.... sikoltva szökik elmédből a tudatod.
Haldokló éned már én csókolom vissza és szabadítlak fel a béklyóból.
Hálásan nézel... bújsz... szótlanul...
és elerednek könnyeid...