Erdei mese /2012. őszi-téli élmény/

/első rész/

A 0.43-as busszal mentem. Odaértem, vártam pár percet, majd besiettünk az erdőbe. Nagyobb tér terült el a szemem előtt, azonnal felismertem a helyet. Leültem vele szemben a padra. Kérte a sörét, átnyújtottam egy doboz Stefflt. Majd elővett egy adag dohányt, és a fehér kötelet. Pár perccel később megkért, hogy üljek át mellé, határozottan összekötözte a kezeimet, én éreztem, hogy megzsibbadok, és valamiféle bizalmat felé. Majd átült a hátam mögé, kinyitotta a nadrágom övét, és belém csúsztatta ujjait. Hideg volt. Másik kezével beletúrt a hajamba, és én bíztam benne, és élveztem. Majd felálltunk, és elindultunk beljebb, az erdő sötétjébe. Leültetett az avarra, ölében feküdtem..

/második rész/
..Magához húzott megölelt, hozzámért. Biztonságot adott. De ez az egész kétélű dolog.
Hinni valamiben, ami nem is létezik. Hiányzott nagyon. Egyszerűen csodás volt amit művelt az alsó felemmel. Megfeledkeztem mindenről. Az ég fehér felhőkkel volt tele, világos volt, én mégsem láttam semmit. Pupillám valahol fenn ragyogott, megmagyarázhatatlan helyeken cikázott. Gondolataim nem léteztek. Egyre szaporábban vettem a levegőt, teljesen kiszáradtam. Ujjait beledugta a számba, hogy nyalogassam-talán a kiszáradás ellen-. Valami rezgett is. És lassan, finoman, egyre beljebb ment. Végül elért valamihez, ami folytán könnyek jelentek meg a szememben. Kicsit sírtam, ziháltam, megváltoztak a dolgok. Megkérdeztem, hogy ez mi. "Ez a G pontod"-válaszolta. Bármennyire is jó volt, sírtam. Furcsa kettősség van ebben.

/harmadik rész/
Leszedte a kötelet kezeimről, szabaddá tette a fenekem. És a játék folytatódott. Egyszer egyszer ráütött. Nem fájt, de megédesítette vele az egész történést. Negyedórája még könyörögtem, hogy legyen bennem, most már belenyugodtam, hogy ez nem fog bekövetkezni. Utána magához húzott, odabújhattam, megölelhettem, és ő is megszorított. Pár elenyésző pillanatig tartott az egész.

/negyedik/
Vissza az a padra, újabb könnyek. Miután letöröltem őket, megsimogatta a hajam, majd egy váratlan pillanatban belemarkolt. Nem fájt, de sóhajom elárulta a meglepettségemet. Azt mondta, hogy ez a legrosszabb. Ha egy kéz váltakozva ad jót és rosszat. Talán eltelt tíz perc is, amikor odalépett mögém, megragadta a felsőruházatomat, és nem törődve a hideggel levette rólam. Annyira hirtelen történt az egész, hogy fázni is elfelejtettem. Magához húzott újfent, bár ebben semmiféle kedvesség nem játszott.. és befejezte, amit előttem elkezdett. Sikertelenül, de próbáltam ellenállni. Majd vége, lett, rajtam úrrá lett a nyugodtság, és ki voltam békülve a világgal. És akkor elkezdtem vacogni, megéreztem azt a szörnyen hideg- 10-13 fokos- levegőt, ami átjárta az egész testem.Visszaöltöztem, és haladtunk kifelé haza.

Otthon visszaosontam. Megmostam az arcom és megettem egy mandarint, majd bebújtam az ágyamba és elaludtam. Nem voltak rossz álmaim, nem kísértett semmi, nem sírva aludtam el.