Az ismeretlen

Nehéz nap volt a mai, a nő hazaindult. Egy bérlakás emeletén bérelt irodát, ahol sok hasonló foglalkozású cég tevékenykedett. Csendes ház volt, egy része lakott, így kiválóan alkalmas egy ügyvédnőnek. Hívta a liftet, és beszállt. Amíg leért, a liftben lévő tükörben megigazította hosszú göndör kibontott haját. A lift ajtó kinyílt, és egy öltönyös férfi állt előtte, és meredten bámulta. Jó képű, és jó kiállású ember volt, akit egyből el tudott volna képzelni maga mellett. Mégis volt benne valami titok, amitől megrettent. A nő ment volna, de a nagydarab test mellett nem tudott kilépni.
-Elnézést uram- Szólalt meg, és kissé oldalazva kikerülte a férfit.
A férfi követte a szemével, de nem ment arrébb. A keze végig simította a nő testét, és buja mosoly csüngött az ajkain. Tekintete elragadta a nőt, és fantáziaképek hasítottak elméjébe. Arra gondolt, ha a férfi megragadná, és visszatuszkolná a liftbe, még csak segítségért is hiába kiabálna, mert a folyosó üres. Talán senki sem hallaná. Felizgatta a gondolat, így akaratlanul is visszamosolygott a férfire, aki annyit mondott.
-Gyönyörű a mosolya kedves. Szívesem megismerném közelebbről.-
A nő meglepődött. Hirtelen egy félelmetes alak, ennyire szépen szól hozzá.
-Ne haragudjon, de nagyon sietek. Talán máskor.- Válaszolt a férfinek.
-Oly korán van még, és arra gondoltam meghívnám egy italra. Tudja itt lakom a fsz. 2-ben. Régóta figyelem esténként, mikor hazamegy. Az a fél pillanat, míg a lifttől a kapuig ér feldobja a napomat.-
A nő nem tudta mit mondjon. Kicsit tartott az idegen férfitől, de a kedves szavai annyira magával ragadták, hogy azt érezte, kíváncsisága egész éjjel marni fogja. Mellesleg örült, hogy végre valaki érdeklődik személye iránt. Rég nem volt társasága, és a magányt már nagyon nehezen tűrte. Az órájára pillantva kis gondolkodás után, ránézett a férfire. Az futott végig az agyán, hogy nincs vesztenivalója.
-Nem is tudom, alkoholt én nem nagyon iszom.-
-Egy frissen főt, kiváló aromájú kávé esetleg?-Kérdezett vissza a férfi udvarias hangsúllyal.
-Hát jó, de tényleg csak tíz percem van, aztán rohanok tovább.- Felelte a nő kissé félénken.
Hirtelen ő maga is meglepődött. Egy vadidegen férfinek, aki az isten tudja kicsoda, beleegyező választ adott. Visszakozni kéne? Vagy nem? Mi ütött belé, hogy csak úgy igent mondott? Inkább el kellett volna szaladnia. Cikáztak a gondolatok, amik nem tudták megerősíteni sem a félelem, sem a bizalom érzetét. A következő pillanatban a férfi, elégedett mosollyal az arcán, karjával irányt mutatva így szólt.
-Erre parancsoljon kedves.-
Most már nem visszakozhat, hát lesz, ami lesz. Az lakáshoz érve a férfi kinyitotta az ajtót, és előre tessékelte a nőt. A helység nem volt túl tágas, viszont nagyon kellemes, nyugtató jellegű illat volt bent. A bútorok régiek voltak, de gyönyörűen karbantartott, és patyolat tiszta volt odabent minden. A szobába lépve, a frissen lakkozott parketta fénylett, középen bőr ülőgarnitúra tűnt ki, az antiknak tűnő környezetből.
-Helyezze magát kényelembe, és rögtön hozom a kávét.- Mondta, és a nő elfoglalta helyét. A bőr kissé nyikorgó hangot adott, és ő hátradőlve, keresztbe tett lábbal dőlt hátra a puha kanapén.
A férfi ezzel kiment a konyhába, és egy pár pillanat múlva íncsiklandó kávé illat árasztotta el a szobát. Rá két percre, a férfi megjelent, két csésze gőzölgő kávéval, kör alakú fém tálcán, gondosan elrendezve a kiskanál, és a kávéba való kiegészítők. A nő káprázatosnak találta ezt a felszolgálást, halkan megköszönte a kávét. Beszélgetni kezdtek, fel sem tűnt a nőnek, hogy a kávé rég elfogyott, és odakint is besötétedett. Mikor rádöbbent hogy közel három órája beszélgetnek, hirtelen felpattant.
-Szentséges ég, hogy elrepült az idő! Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm neked ezt a csodálatos estét, de mennem kell.-
-Ugyan, ha annyira siettél volna, akkor most nem lennél itt velem.- Mondta a férfi mostanra már tegezve a nőt.
A nő elmosolyodott, és boldognak érezte magát, mert pozitívan csalódott. Nem is olyan rég még az is megfordult a fejében, hogy megölik. Ennek ellenére egy hihetetlen kedves, és a szó szoros értelmében úriember társaságát élvezhette. Elindult kifelé, de az előszoba hatalmas tükre előtt még hajába túrt, és igazgatni kezdte. A férfi mögé lépett, és két karjába zárta. A nyakára egy forró csókot lehelt, majd elindult felfelé ajkaival, míg el nem jutott a nő füle mögötti részhez. A nő lehunyt szemmel élvezte, hogy végre erős férfikezek szorítják magukhoz. Erős, de mégis oly gyengéd, hogy szinte belebizsergett az egész teste. Mikor a férfi meghallotta mély sóhajtását, belemarkolt a hajába, és hátra rántotta. Egyre erősebben szorította a nőt, és egyre hevesebben csókolt. A nő szinte beleborzongott az érzésbe, oly annyira kívánta már a szexet, és hirtelen a nagy sietséget mellőzve hátranyúlt a férfi tarkójához, és magához szorította a másnapos borostától szúró ajkakat. Hangos sóhajokat nyögve élvezte a pillanatot, mikor a férfi a kezét megragadta, és hátra fogta.
-Nem mehetsz sehova!- Jegyezte meg a férfi, és egy pillanat alatt, szorosan fogva vonszolta a kisebbik szobába, és vetette a hatalmas franciaágyra a nőt, aminek mind két végén gyönyörű fém rács ékeskedett. A nő nem ellenkezett, sőt igen csak beindította ez az agresszív fellépés, szinte égette a kíváncsiság, hogy milyen meglepetésekben lesz még része, a mai nap folyamán. Hassal lefelé zuhant az ágyra, és egy pillanat múlva a férfi súlya préselte bele a matracba. Ismét azt érezte, hogy a férfi keze a hajtövébe túr, és emeli meg fejét. Nem félt, mert valahogy bízott a férfiben, és már nagyon régen játszott a gondolattal, hogy egy vad és erős férfi teszi magáévá, és ő semmit sem tehet ellene, csak tűri. Titkon arra vágyott, hogy használják a testét, alázzák a lelkét, de mégis szeressék, és megbecsüljék őt. Azt érzi most jött el a pillanat, mikor hatalmába fogja keríteni valaki, vagy valami. Lehet, hogy most kiengedheti magából? Megmutathatja valakinek amire vágyott, de eddig nem volt rá lehetősége?.......

Folyt. köv.