Hajgumi 2

Tovább iszogattunk, grilleztünk. Éva egyfolytában igyekezett "kéznél" lenni, nagyon várta a folytatást. Egyre szemtelenebbül nyomult, próbálta megkapni azt ami szerinte jár neki. Szinte már nem hagyott beszélgetni másokkal. Ekkor kerestem két ruhacsipeszt, majd leültem az egyik napozóágyra és odahívtam. Mellém feküdt, enyhén széttett lábakkal. Voltak körülöttünk, de már eléggé besötétedett, nem igazán figyeltek ránk. Elkezdtem ujjazni, amire hálás sóhajokkal válaszolt. Az ujjam csúszkált a csiklóján, a szeméremajkakon, be-betévedt a lyukba is. Egyre vadabbá vált a játék, már két ujj is becsúszkált, majd hirtelen abbahagytam, felemeltem a ruháját, és a két csipeszt ráraktam a szeméremajkaira. Felszisszent a két csipeszpofa záródásakor, de már jól ismerte ezt a fájdalmat, kisvártatva enyhül, aztán előbb-utóbb hozzászokik.
- ha le mered venni, olyan büntetést kapsz, hogy nem felejted el, és egy darabig az orgazmusról is lemondhatsz. Remélem megtanulod, ha másokkal beszélgetek, akkor békén hagysz, és kivárod a sorod.
Persze ha egyenesen állt, látszódott a ruha alatt. Nem mert bemenni a házba, sőt a szúnyogriasztó fáklyákat is kerülte. Két lány odament hozzá beszélgetni, majd leültek az asztalhoz. Jól odatolta az asztalhoz a székét, és az asztal alatt amennyire merte, szétette a lábait, hogy ne nyomja annyira a csipesz. Gondoltam, ezt a kis trükkjét valahogy ki kellene cseleznem. Leültem mellé, de háttal az asztalnak, hogy lássam a grillezőt. Elkezdtem beszélgetni a házigazdával, ki félrészegen próbált kolbászt grillezni. Majd mások is megfordították a széküket, és végül körbeültük a grillezőt, csak Éva ült háttal. Végül Edina kérdezte meg, hogy miért nem fordítja meg a székét Éva is. Erre kénytelen volt megfordulni. A parázs meg a szúnyogriasztó fáklyák fénye nem volt túl erős, de azért ha valaki jobban megnézte, látszódott hogy a két ruhacsipesz ott van. Keresztbe tette a lábait, ami persze fájdalmas volt. Próbált helyezkedni, sikertelenül. Végül felállt, és elindult a házba. Két lépés után kicsit határozatlanok lettek a léptei, gondoltam beugrott neki, hogy lámpafénynél még inkább látszani fog a csipesz. El is mosolyodtam. Gondolom járás közben sem volt az olyan kényelmes. Elsétált egy másik csoporthoz, a napozóágyakhoz, de mind foglalt volt. Vissza nem akart jönni, végül bement. Kisvártatva kijött széles mosollyal, meg egy pokróccal a kezében. Visszaült, majd betakarta a lábait, enyhe terpesz mellett. Persze Edina rögtön tette a megjegyzést:
- nehogy azt mondd, hogy fázol... még most is majd' 30 fok van..
- nem fázom, csak a szúnyogok miatt, próbálta magát kivágni
- nincsenek is szúnyogok, két napja irtották, meg itt vannak a fáklyák - mondta a házigazda
- engem mindig megtalálnak, mert szeretik vérem - próbálkozott tovább Éva, és egyre jobban feszengett. Szerencséjére, másra terelődött a szó. A teraszon valami zenét kapcsoltak be, páran táncoltak. Gondoltam, méltóképp kellene lezárni a napot. A házigazdától szereztem egy bilincset. Majd odamentem Évához, felhajtottam a ruháját, levettem a csipeszeket, de vissza is raktam, kicsit lejjebb. Ismét felszisszent, közben benyúltam, nagyon nedves volt. Ezt is vártam.
A zene egyre hangosabb lett - a szomszédok örömére - a buli kezdett a tetőfokára hágni. Lementem a garázsba, és felmértem a terepet. Lemenetkor egy mozgásérzékelő felkapcsolt egy diszkrét ledes lámpát, ami pár percig világított, addig az ember úgyis megtalálja a kapcsolót. Ez tetszett. Kerestem még négy ruhacsipeszt, és megkerestem Évát.
- lemész a garázsba, levetkőzöl, ebből a 4 csipeszből még kettőt a pinádra teszel, kettőt meg a mellbimbódra. A ruhádat a leteszed a polcra a lépcső mellé, és polc másik végénél odabilincseled a kezeidet a felső polchoz. De úgy hogy ne tudd kihúzni!
Ismét a kettősséget láttam az arcán. Izgatja a dolog, de fél a lebukástól, miközben teljesen kiszolgáltatja magát bárkinek aki arra téved. Kinyitotta száját, de hang rajta nem jött ki rajta. Küzdött magával, hogy megszólaljon vagy ne.
- mire vársz, azt hiszem világos voltam!
- igen, megyek - mondta megadó hangsúllyal
Tudtam, hogy nem fogja a garázsban felkapcsolni a villanyt, megelégszik a lejáró gyenge fényű lámpájával. Azt is sejtettem, hogy izgalmában nem gondolta végig, ha a mozgás megszűnik, pár percen belül kikapcsol a lámpa, és sötétben fog maradni. A házigazda, a Zoli régebbi barátom volt, de az utóbbi időben ritkán találkoztunk, Éva szinte alig ismerte. Viszont Zoli az én fajtám volt, de ezt Éva nem tudta. Odamentem a félrészeg Zolihoz, aki éppen a körülötte állókat szórakoztatta a vicceivel, és félrehívtam.
- légy szíves menj la valamiért a garázsba, és ne lepődj meg azon amit ott látsz - először értetlenül nézett rám, majd miután átért az információ az alkoholon, szétnézett de nem látta Évát, és kajánul elmosolyodott. Elindult a garázs irányába, én pedig követtem. A lépcsőn lefele menet felkapcsolt a kis lámpa. Sajnos le kellett maradnom, nehogy Éva meglásson, pedig jó lett volna látni az arcát, miután megszokja a szeme a fényt, és a lépcsőn más áll, mint akit vár. Zoli elindult felé, ekkor már a lépcsők tetejéről figyeltem őket. Éva próbált bebújni a polc mögé, de nem nagyon tudott
- mi ez itt rajtad, és hogy van ez iderakva? - kérdezte Zoli, és a mellbimbókról szó szerint lerángatta a csipeszeket, és visszarakta őket más pozícióban, hogy fájdalmasabbak legyenek. A térdét betolta Éva combjai közé - aki próbált ellenállni, persze sikertelenül -, majd szétlökdöste, és a szeméremajkakon levő csipeszeket is áthelyezte.
- így jobb lesz, legalább azért nem kapsz büntetést, hogy trükkösen tetted fel őket. Mert ezeken látszott a trükközés - vigyorgott Zoli. Majd tenyérrel jó nagyot csapott a fenekére, és otthagyta.
- trükközött a kis ribanc, ezért rendesen felraktam a csipeszeket. Gyere igyunk valamit, a kis picsa úgyis megvár - mondta amikor feljött
Bő 20 perc múlva lementem. A felkapcsolódó lámpa fényénél ott állt Éva, hunyorogva, riadtan, és próbált elbújni a polc mögé.
- mondtam én hogy rejtegesd magad - szóltam hozzá, még mielőtt hozzászokott volna a fényhez, és látta volna, hogy ki jött le. Látszott rajta a megkönnyebbülés. Odaléptem hozza, és közelről az arcába néztem.
- járt lenn valaki?
- igen, itt volt a házigazda
- csinált veled valamit?
- ... nem - mondta tétován. Ekkor benyúltam a lába közé, és az egyik csipeszt összenyomtam. Felszisszent, és könnybe is lábadt a szeme kicsit.
- átrakta az összes csipeszt, mert szerinte én rosszul raktam fel - mondta megtört hangon.
- és ezt miért nem mondtad amikor kérdeztem?
- mert szégyelltem magam, hogy más így látott..
- hogy így? látszott rajta, hogy erre a kérdésre nem szeretne válaszolni. Megfogtam az egyik mellén lévő csipeszt, és elkezdtem csavargatni.
- hát így kibilincselve, meztelenül, ruhacsipeszekkel
- itt maximum nekem kell szégyellnem magam! Először is az urad vagyok te meg a tulajdonom, másodszor nem csináltad meg rendesen amire kértelek, harmadszor meg ha azt mondom hogy kiállsz az utcára meztelenül, akkor azt gondolkodás nélkül megteszed! Nem rejtegeted magad!
- igen... - mondta elhaló hangon
- mit igen?!? szóltam rá hangosabban, hogy összerezzent
- igen uram, legyen szíves büntessen meg, amit előre is köszönök - mondta egész határozottan
- miért büntesselek meg? - közben kicsit durvábban kezdtem el csavargatni a csipeszt
- uram legyen szíves büntessen meg, mert rosszul raktam fel a pinámra a csipeszeket, meg a mellbimbóimra, és próbáltam elbújni a polc mögé Zoli elől, meg az Uram elől - mondta hangosan, érthetően
- megy ez ha eszedbe juttatom, hogy hol a helyed - mondtam és elengedtem a csipeszt, amitől megkönnyebbült, de rögtön egy jó nagyot csaptam a seggére. Láttam rajta, hogy erre nem számított.
Lerángattam a pinájáról a csipeszeket, és jó durván megdörzsöltem a szeméremajkait.
- nyújtsd ki a nyelved - mondtam, majd az egyik csipeszt ráraktam a nyelvére.
- csakhogy emlékezz rá, ha kérdeznek, nem hallgatsz el semmit
Elkezdtem durván markolászni a pináját, néha be is dugtam az ujjam. Éreztem hogy nedves, és ilyenkor nyomja rá az ujjamra pináját
- mi van ribanc, ki vagy éhezve a faszra? - próbált igent mondani, de ebben akadályozta a csipesz, ezért közben bólogatott is. Kezdtem én és beindulni. Elővettem a bilincs kulcsát. Zoli nem ma kezdte az ipart, nem a kínai, pöcökkel kinyitható bilincse volt, hanem egy rendes komoly bilincs, de nem rendőrségi, aminek rövid a lánca. Kinyitottam a bilincs egyik felét, levettem a polc oszlopáról, és azonnal összebilincseltem a kezét a teste előtt, majd levettem a nyelvéről a csipeszt.
- na te ribanc, szopjál fel, ha azt akarod hogy megbasszalak. Amit persze nem érdemelsz meg, de szerencsédre megkívántam a picsádat - és közben térdre löktem. Mohón nyúlt az összebilincselt kezével a cipzáramhoz. Kiszabadította az ágaskodó farkam, és elkezdte szopni. Úgy szopott, mint aki az életéért szopik. Jólnevelten, nem használta a kezeit, én pedig belemarkoltam a hajába. A bugyi már lejjebb csúszott a haján, így a copf töve felett markoltam bele, és irányítottam a fejét. Egyszer csak kihúztam a farkam a szájából, a hajánál fogva felállítottam, odairányítottam a lépcsőhöz, rátérdeltettem a második fokra, és hátulról beléhatoltam. Vadul kúrtam hátulról, ő pedig nagyon hálásan tolta rám a pináját. Rövid időn belül éreztem, hogy el fog élvezni. Kihúztam belőle, megfordítottam, magammal szembe, és ráültettem a lépcsőfokra. Szétlökdöstem a lábait, és szemből belédugtam a faszom, az összebilincselt kezet az egyik kezemmel a feje fölé emeltem, majd rátettem a feje feletti lépcsőfokra, így rá is tudtam támaszkodni. Dugtam keményen, és pár percen belül jó hangosan elélvezett. Nem hagytam abba, és kisvártatva ismét elélvezett, már sikongatva. Nem bírtam én sem tovább, és állatiasan beleélveztem, majd lerogytam mellé a lépcsőre. Rám vetette magát, és hol bújt hozzám hol pedig csókolgatott, mit sem törődve azzal, hogy a mellbimbóin még ott a csipesz. Megkerestem a félig letolt nadrágom zsebében a bilincs kulcsát, és az egyik kezét kiszabadítottam a bilincsből, a kulcsot meg benne hagytam a zárban. Az oldalzsebemet előzőleg teletömtem szalvétával. Kivettem odadobtam Évára.
- leveheted a csipeszeket a csöcsödről, meg a bilincset is és felöltözhetsz - majd kivettem a hajából a bugyiját és zsebre vágtam.
- a csipeszeket meg a bilincset visszaadod Zolinak, és megköszönöd, hogy használhattuk
Visszamentem a többiekhez. Egyesek táncoltak, mások részegen hangoskodtak. Zoli kajánul vigyorgott rám. Kicsit később feljött Éva is, zilált hajjal. Félrehívta Zolit, és diszkréten odaadta a csipeszeket meg a bilincset. Persze Edina rögtön észrevette a jelenetet.
- olyan zilálta a hajad Éva, és az előbb még össze volt gumizva, mi történt, mit csináltatok?
- semmit, lenn voltunk a garázsban
- persze, semmit... - mondta Edina gúnyos hangsúllyal
- gumizd össze a hajad szívem - mondtam neki, és odadobtam a tangáját. Ügyesen elkapta, Edina nem látta meg, hogy az egy bugyi, nagy bánatomra. Kiment a mosdóba, hogy összegumizza a haját. Ekkor Zoli odajött, kaján vigyorral, felemelt hüvelykujjal annyit súgott a fülembe, hogy jó kis ribanc ez az Éva, jól van nevelve.