Fenyítés

Kikötözlek rendesen
Vezekelned kell nekem
Beszélgetünk egy kicsit
Könyörgés itt nem segít

A szó elszál, vége már
Pálca suhog, szolga vár
Dobod nagyon a kis szíve
Nagyon meglesz-e fenyítve?

A szemét is bekötötték
Nem kell látni ezt a leckét
Hiszen úgyis érezni fogja
S teste-lelke Ura foglya

Finom kezek simogatják
Bilincseik jól meg tartják
Szereti is őt az Ura
Na de nem kell ennyi duma!

Itt az idő jön az hamar
Kis tomporán pálca kavar
De még ez épp viselhető
Hiszen ez csak ízelítő

Egy két kicsi finom csapás
Mi ez kérem, papás-mamás?
Éppen, hogy csak pirosodik
Több kell ide sok pici csík

A kis szolga meg meg moccan
Teste zsibbad szíve lobban
Feszül minden porcikálya
Ma sem mehet el a bálba

Lesz ne mulass anélkül is
Jaj mi ez? A pálca suhint
Ez már nem is olyan kicsi
Fáj is már egy ici-picit

Nincs megállás huszonöt-ig
Szolga szisszen s fel jajdít
Tíz-nél ő már felugrana
De a békjó nem túl laza

Nem is lehet mást mit tenni
Kínok között elviselni
Hallkan kicsit nyögdécselve
Az Úrfinak megfelelni

Könny kicsordul, lassan pereg
A szolgácska meg csak remeg
Úrfi kezében egy zsepi
Szolga szemét törölgeti

Simogatja, s biztatja
Ügyes szolga így kibírta
Mélyen ő a szemébe néz
Nézése egy lelket emészt

Megértetted ugye szolgám?
Csak te kellesz ezek után
Szolgálj engem alázattal
S ne foglalkozz a más nappal