Akasztják a hóhért 1.

A széles bőr mandzsetta még épp kényelmesen, de  stabilan rásimult a férfi csuklójára. Elfordult a kulcs a lakatban, amely rögzitette a mandzsettákat. A korábbi kíváncsisággal vegyes várakozásba most újabb, ritkán tapasztalt érzés vegyült.
A férfi várta már ezt a kalandot. Megszokta, hogy bárhol legyen, mindenki haptákba vágja magát, egy szóra engedelmeskednek neki. Mindig, mindenütt ő a parancsnok, ha van rajta egyenruha, ha nincs, ha csak szórakozik vagy sport közben, vagy ha odahaza eszébe jut bármi, annak azonnal úgy is meg kell lennie. Megkérdőjelezhetetlenül, ellenvetés nélkül. Mert csak, és punktum. Ám ezzel a nővel, amilyen kis önfejű boszorka, bosszantóan nehezen boldogult.

Felcsigázta. Amikor a nő volt így kifeszítve a széles vaskeretes ágyon, miután a kezdeti óvatosságát, félelmeit legyőzte a kíváncsisága, majd amikor ott vergődött a férfi előtt, védtelenül, kiszolgáltatottan, később ahogy a megpróbáltatások után pihegve lassacskán visszanyerte a teste fölötti uralmát. Izgató volt akkor ez a nő. Akkor jó ötletnek tűnt, hogy egyszer szerepet cseréljenek. Kíváncsi lett rá, vajon mire lenne képes a nő, ha egyszer átadná neki az irányítást.
Átfutott a fején egy rebellis gondolat. Mondta is neki korábban, hogy ilyen helyzetekben nem sok fantáziát látott a nőkben, általában hamar kifogytak az ötletekből. Semmi újdonság, nulla kreativitás. Másrészt, az, aki valamikor kellemes meglepetést okozott, az kifejezetten bosszúállónak bizonyult, és fölöttébb leleményesen igencsak meleg helyzetet teremtett neki. :-)

És most itt van.
Az ablakokon a függönyök gondosan összehúzva.
Ő, a férfi, fekszik kiterítve, mozdulatlanul.
A nő ott áll előtte. Nézi. Mosolyog.
Telik az idő...
A néma csendben csak a falióra ketyegése hallik.
A szoba falai visszhangozzák a másodpercmutató minden továbblépését.
Feszült várakozás...
Nehogy már egész idő alatt semmit se csináljon. Ez a ribanc!

A nő közelebb lép hozzá. Megcsókolja. A szemébe néz. Forró lehelletét érzi a nyakán, amint a fülébe súgja:
- Jól meggondoltad? Biztos, hogy ezt akarod? Tanulok ám tőled, szorgalmasan tanulok.

Ez a mosoly most nem azé az ártatlan naiv lánykáé, aki ki akarta próbálni, milyen érzés, ha elfenekelik, mint a filmeken. (És kapott is, jóféle pálcával, olyan huszonötöt, hogy hosszú  hetekig viselte a szép változatos színeket a fenekén és a combján. Akkor látszott rajta: komolyan megijedt, hogy ennek bizony egész életére ottmarad a nyoma. Akkor nem mosolygott, de egy csepp könnyet sem ejtett. Ellenben utána megnézegette minden egyes nap. A mazochista ribanc.)

Ez a mosoly most egy eddig ismeretlen nőé. Végigszalad a borzongás a gerince mentén.

"Tartozom neked egy vallomással, ........."


Nobodyelsa