Állati ösztönök

A házban kellemes meleg volt. Végre nem vacogtunk. Nyakörvünknél fogva egy rövid lánccal még mindig össze voltunk kapcsolva Röfivel. Menetközben szinte súroltuk egymás oldalát. Röfi nagy, kerek mellei, a kis fémkupakokba bújtatott mellbimbóival ide-oda lengedeztek , néha a testemhez is verődtek. Az előszobán keresztül egy nagy, világos terembe hajtott be bennünket Bába. Ez amolyan edzőteremnek volt kialakítva. A parkettán két futópad állt, mellettük különböző méretű ketrecek, tornazsámolyok. A plafonról és a falakról láncok lógtak. Ezektől eltekintve direkt barátságos volt a terem. Az egyik sarokban szép, puha bőrfotelek kanapéval, dohányzóasztallal, mellette kandalló, laposképernyős tv, szőnyegek. A fotelek mellett hevert a két kuvasz egy szőnyegen. Bába minket is odavezetett. Kicsit tartottam az ebektől, de Röfi azonnal a szuka mellé feküdt. Ő már több napja itt raboskodott, tudta, hogy a kuvaszok, Bába jelenlétében nem fogják bántani. Én se tehettem mást, befeküdtem Röfi és a kan mellé. Mind a négyen összebújtunk, melegítettük egymást, vártuk, hogy a gazdi visszajöjjön. Röfi meztelen fenekét belenyomta az ölembe, mellső lábaim a kerek mellein pihentek. Nagyon szívesen játszottam volna a kupakokkal elzárt bimbókkal, ha a kézfejemre húzott mancsok nem akadályoztak volna meg ebben. Mögöttem Hektor szőrös teste feszült a hátamnak. A kellemes melegben a farkam meredezni kezdett, az erényöv hüvelye azonnal kellemetlenül rám feszült. A fenekemben lévő dugóról sem lehetett egy pillanatra sem elfeledkeznem. Minden mozdulatnál éreztem, hogy bennem van. Nem volt kellemetlen, de furcsán nyomta belülről a hasamat. Az erényövben is az volt a legkegyetlenebb, hogy egy pillanatra se hagyott megfeledkezni a farkamról, állandó amolyan fél izgalmi állapotban tartott, miközben megakadályozta a kielégülésemet. A fenekemben lévő dugó megduplázta ezt a helyzetet. Mindig éreztem magamban, izgatott, feszített, nyomott, nem lehetett egy pillanatra sem elfeledkezni róla. Ezért aztán minden gondolatom állandóan az alsó felem körül járt. És most még Röfi is, aki valószínűleg ugyan így szenvedhetett az állandó kielégítetlenségből eredő frusztráltságtól, teljes erőből nekifeszült a benne lévő farokkal az ölemnek, és lágyan masszírozta a tomporával az erényövbe zárt farkamat. Míg nekem ez csak kín volt, röfi szemmel láthatólag közeledet a kielégüléshez. Nem volt menekvés. Arcunkon a gumi maszk, kezeink manccsá változtatva, nyakörveink összeláncolva, két kutyával osztozva egy pokrócon, kétségbe esve vergődünk hajtva reménytelenül a kielégülést. A külvilágról teljesen megfeledkezve, csak Röfi rózsaszín tomporára koncentrálva gyaktam a szukát, illetve csak gyaktam volna, ha tudtam volna. Bába éles hangja térített vissza a minket a való világba. Éles hangja és a hátunkon csattanó ostora. Ezt nem engedtem meg kutyukáim! Még hogy itt üzekednétek a szőnyegemen, na megálljatok csak! Na majd mindjárt rend lesz itt, felállni, parancsolt ránk Bába.