Gyertya a habokban...

Lágyan csobogva érkezik a víz a kádba. Ahogy ellazult tested időnként meg-megmoccan benne, a körülölelő víz ide-oda áramlani kezd, finoman simítva tested megfáradt részeit. Lelkeden lévő fodrokat elmosták a habok, a fürdősó illata, s a halovány gyertyafény okozta összhatás kellemes, lebegő állapotba repített. Én az ajtóból figyellek, ahogy nekem háttal kecsesen elnyújtózol a kádban. Fejed hátra, a peremre hajtva, szemeid lehunyva, ajkaidon halovány mosoly játszik, hosszú fekete hajad selyemzuhatagként omlik le a kád szélén a padlóra, melyen a mindenütt ottlévő megannyi gyertya lángjának tánca csillan meg.
Cipőmből kibújtam, nadrágom – várható volt - a szennyes tartóban landol…a zajra megrebbennek szemeid de nem nyitod ki őket. Csak a mosolyod szélesedik egy árnyalatnyit.
Hallod, mezítláb mögéd lépek. Óvatosan összefogom a hajad, mire lassan felülsz. Bár nem fordítod felém fejed, mégis szinte látom szélesedő mosolyod. Hajadért hátranyúlsz, s a kád oldalán talált, hatalmas csipesz szerű hajcsattal fejed tetején rögzíted.
Ingem a padlóra hull, miközben mögéd lépek a kádban…lassan leülök, te megemeled csípőd, hogy alád csusszanhassak. Kényelmesen elhelyezkedem, te rajtam fekszel. Ilyenkor élvezem, hogy nagy kádunk van: még a melleid is beteríti a víz. Kezeimmel cirógatni kezdelek: egyik kezem hasad és csípőd környékét járja be, míg a másik a mellkasod és nyakad ösvényeit járja…s gondosan elkerülnek minden érzékenyebb pontot (nálad ez igazi kihívásnak számít). Fejed az enyém mellé simul, hallom, hogy két kóborló kezem szép lassan újra és újra simítja lelked is, felszínre hozva benne a vágyat. A vágyat egy bizonyos állapotra, amivel úgy látom ma nem tudsz betelni. Eljátszom így egy ideig. Mikor halk sóhajokkal arcod macskamód enyémhez kezded dörgölni rácsippentem ujjaim a nemrég kezelésbe vett bimbóidra. Felszisszensz: érzem hegyesednek derekasan, s igencsak érzékenyek a tapintásra…melyen az elmúlt játék csak fokozott…
Szirmaiddal érzed, nem vagyok közönyös a belőled áradó vibráció iránt. Csípőddel ügyesen mozogva ingerelni kezdesz, mintegy incselkedve: „még…még…gyere…”
De mielőtt bejutnék kapudon, éppen csak hogy előtte állandóan félrelibbented magad, s folytatod ingerlésemet odalent. Eközben én odafenn ismét nőiességed egyik legékesebb bizonyítékaival játszadozom, közben hol belecsókolok-, hol beleharapok a nyakadba. Sokadik sikertelen próbálkozásom után, hogy ismét az enyém légy lehelet halk kuncogásod üti meg fülemet. Megemelem magunkat, kezeimmel kezeidet a hátam mögé helyezem, majd feljebb húzom magunkat a kádban. Tested köldöködig immár kint van a vízből, hátad testemnek feszül…kezeid köztem és a kád között…így lettél saját magad billincse. Nem látod mit csinálok, de mocorgásom érzed: kinyúlok valami felé kezemmel.
Tested hullámzásából mit sem veszít, mikor a melleid közt valami igen meleg, ámde gyorsan hűlő folyadék indul sebesen lefelé…mellyel egyidőben lentről ellentmondást nem tűrve magamévá teszlek, s határozottan indulok a – levegővételedet pillanatra megakasztó – lefelé patakzó viasszal szemben…de benned. Immár tested fittyet hányva az aláhulló viaszzuhatagoknak egyre gyorsabb ütemben hullámzik testemen...de mikor az újabb adag egyik bimbód udvarához közelít, veled együtt szisszenek fel. Testünk egy ívben, egyszerre feszül: a tiéd a most igencsak érzékeny pontodra érkező viasztól, az enyém a a hátamba maró körmeidtől.
„- Nocsak..” – suttogom füledbe, mihelyst visszatér a levegő a tüdőmbe – „a kismacska kiengedte karmait?” Észbe kapsz s érzem: elengedtél. Combjaimmal megemelem magam annyira, hogy csípőd, s enyhe terpeszben lévő combjaid éppenhogy kiemelkedjenek a víz felszíne fölé.
„- Mozogj” – s te teszed amit én s vágyaid diktálnak. Rendkívül izgató számomra így figyelni téged…ahogy élvezeted veszed tőlem – s izmaiddal szinte megfejsz –, miközben én komótosan a szabad kezemmel viaszos „vízeséseket” hintek rád…melleid után a kilógó oldaladra, hasadra. Párszor alámerítelek a vízben, combjaimmal szabályozva immár a pozitúrádat. Figyelem mikor jutsz csúcsod közelébe: ekkor meglendül a gyertya, s öled virágát végigöntözi zuhataga. Rám is jut kevés, de most nem érdekel…a hátam minden érzésemet felülírja most, miközben hatalmas sikoly szakad fel belőled, s ,megremegsz a fájdalommal vegyes kéjtől, ahogy átadod magad az idegeidet ostromló ingereknek. Visszaengedem magunkat, a vízbe, kicsusszanok belőled s ujjaimmal lecirógatom testedről a gyertyák nyomait…lentről felfelé.
Elpilledve, ujjaim tevékenységétől és az átélt dolgoktól meg-megremegve heversz rajtam, türelmesen várva míg végzek. Kezeid lassan előre húzod, s belekapaszkodsz egyik karomba, mellyel átölellek. Kicsit relaxálunk a viasztörmelékes vízben, majd lassan eltollak magamtól a zuhany felé.
„- Mosdass meg…” – utasítalak s felállok a kádban, magammal együtt. Zuhanyt kézbe véve nekilátsz felső, majd alsó testem tisztításának – férfiasságommal a száddal teszed, tudod, hogy szeretem – majd mikor végeztél, reménykedve nézel rám…ilyenkor általában viszonzom a törődést.
Rád sem pillantva kilépek a kádból, megtörölközöm – sebeim szépen virítanak a hátamon – s fürdőköntösömbe bújva végre rád tekintek.
„- Szedd rendbe magadat és a fürdőszobát. Utána a hálóban várlak…” – s azzal kilépek a hálóba, s azzal magadra hagylak…

Hosszan nézel utánam, fejedben egy gondolat kísért…hosszú lesz az éjjel…