Keleties érdekességek (1)

Sok minden történt mostanság kis hazánkban. Épülünk-szépülünk. Átadásra került például a Rudas fürdőben a wellness részleg, ahova ellátogattam, s ha már arra voltam, akkor kezdtem a török gőzfürdőben s majd onnan mentem volna át – terveim szerint - az uszodába és a wellness részlegbe. A belépő nem volt kevés pénz, így azt terveztem, hogy kiélvezem-kihasználom alaposan a rendelkezésemre álló időt, azaz egész nap maradok bent.
Mikor odaértem, alig múlt félkilenc, így hamar bejutottam s levetkőztem a kabinomban. Kihasználtam, hogy itt még nem kell fürdőruhában lenni, mert kis köténykéket kaptunk. Szerencsém volt, mert kint már verőfény volt, hét ágra sütött a nap, így bent is áttörtek a sugarai a kupola színes üvegrészein és érdekes színhatást eredményezett bent, ahol azért égtek a fények. Az előtérben lezuhanyoztam s úgy léptem be a tágas, kupolás fürdőterembe.
Régen voltam már itt, de szinte semmi sem változott. Azaz kicsit kopottabb, használtabb lett a környezet, de működött minden. Nem voltunk sokan. Az egyik átellenben lévő – közepesen meleg – szélső, kis medencében traccsoltak úgy öten, a középső medencében ketten voltak s a jobb szélső, hideg vizes medencében pedig egy középkorú férfi harsogva „merítkezett”.
Szokásomhoz híven a száraz gőzben kezdtem a „felmelegedést”, „felhevülést”. Akkor még nem tudtam, hogy erre, utóbbira is sor kerül. Jó sokáig voltam bent, mikor már úgy éreztem mehetnékem van, kiszaladtam s be hideg vizű medencébe, fejest. Kaptam is ezért egy kis fejmosást az ott lévőktől s ekkor láttam meg a két keleties srácot „vacogni” a kis medencében. Ők már mentek is ki abból s ekkor figyeltem fel arra, hogy rajtuk nem csak elől, mint rajtunk, de hátul is volt egy kötényke. Elnevettem ezen magamat, de túl hangosra sikerült, így a srácok visszanéztek rám a partról. Mutattam, hogy bocs, de intettek, nincs gond.
Én visszamentem már most a nedves gőzbe, s hamarosan az egyik srác is belépett oda utánam. Köhögött, prüszkölt, krákogott a gőztől és dörgölte a szemét, hogy valamit lásson is. Mutattam, hogy törülje ki a nedvességet a szeméből és ne üljön le, hanem felálltam én is, mellé. Megszólítottam angolul. Elkezdtünk beszélgetni, majd mivel nagyon fulladozott, így Ő kiszaladt, én még maradtam. Mikor végre kimentem s újra a hideg medencében landoltam, Ők is átjöttek a középsőből oda, hozzám, mellém. Bemutatkoztunk s csevegtünk, majd áttelepültünk a langyosabb középső medencébe. Meséltem nekik a török időről, a törökök fürdési rítusáról és a magunk körül látható érdekességekről is. Hamar kiderült, hogy ők is kombinált jegyet váltottak s mondták, hogy masszírozást is kértek hozzá. Még elcsevegtünk itt jó fél órát, váltogatva a középső, meleg és hideg medencéket, majd indultunk ki, azaz át. Felhasználtuk az itt kapott törülköző-lepedőt a szárazra törlésre, majd a kabinban átöltöztünk a fürdőnadrágokba és indultunk már törülközőinkkel át a hallon az uszodába s onnan a wellness részlegbe. Az uszoda nagyon tetszett nekik, bár nem voltak kitartó úszók, így hamarosan a wellness felé lépdeltünk.
Én csalódtam, mert az itteni feliratokból tudtam meg, hogy annak vize nem gyógyvíz, hanem csak felmelegített vezetékes víz. Nekik ezt nem árultam el. Végig jártuk az épület végén, a földszinten lévő medencéket, mindegyiket kipróbálva. Majd felvezettem őket a tetőteraszra, ahonnan csodás kilátás nyílott elénk. Egy kör alakú medence is volt itt, ahol ülve a vízben, láthattuk magunk mögött a Gellért-hegy szikláit, bár sajnos a Gellért szobrot és vízesést innen már nem. Viszont a többi oldalon a Duna, hídjai és azon túl Pest nevezetességei látszottak. Lelkesen magyaráztam, mutogattam, hogy mi mi, s közben észrevettem, hogy hozzámért valamelyik lába az enyémhez. Magamban elmosolyodtam, de azt is éreztem, hogy ő elhúzta, majd nem sokára már kétfelől is éreztem a lábaik érintését. Nem zavartattam magamat, meséltem, mutattam a nevezetességeket, majd mintegy felhívva jobban a figyelmet, a közelebb üllő karját fogtam meg a vállánál, és úgy mutattam valamit nekik. Ekkor összenevettek, alaposan körülnéztek s mivel senkit sem láttak, így felbátorodva már a kezüket is a combomra tették. Még csak tették és néztek közben rám. Egyre merevebben.
Elmosolyodtam, mert lenézve azt is láttam, amit ők bámultak. A fürdőnacimból a gumi alól kitüremkedő, álló, merev farkincámat, makkomat. Csendben nevetgéltek, valamit többször is emlegettek, majd az egyik lassan, óvatosan közelebb tette a kezét a combomon és odaérve meg is simogatta. Ezen a másik is felbátorodott és már áthajolva ő is tapogatózott. Kicsit hagytam, majd mutattam, hogy felettünk szabadtér van, onnan láthatnak, de megnyugtattam őket, hogy még tehetik ezt, másutt, mutattam a távolba. Ezt hallva felpattantak: - Menjünk!
Mentünk is, de először a masszírozókhoz. Egy nagyobb teremből nyíltak az egyszemélyes szobácskák. Mindegyikünket alaposan kezelésbe vettek az ottaniak. Hallottam a nyögéseiket, ahogyan élvezték ezt és a csicsergésüket is, a megbeszéléseiket, tapasztalataik cseréjét. A masszírozás után még visszafelé a foyerben megittunk egy teát-kávét, hozzá friss süteményt ettünk, majd visszatértünk a kabinjainkba felöltözni. Dél lehetett, mikor kiléptünk onnan.
Gondoltam egy merészet és megkérdeztem meddig érnek rá. Félreértették, mert szinte egyszerre mondták, hogy csak két nap múlva megy a repülőjük. Jót nevettünk ezen s elsétáltunk a Gellért térig, majd ott felszálltunk a kishajóra, amivel először dél felé mentünk, majd vissza egészen a Jászai Mari térig utaztunk. Közben még egyszer, alaposabban és közelebbről is végignéztük Pest és Buda csodás látnivalóit a hajóról. Kiszállva felsétáltunk a villamosig, majd azzal elcsincsineztünk a Mamutig, ami mellett egy kínai étterembe akartam bevinni őket ebédelni. Tiltakoztak, hogy ilyent otthon is ehetnek, inkább magyaros helyre menjünk. Így azután az egyik, önkiszolgáló étteremben kötöttünk ki a Mammutban, mert ott láthatják, amit kiválasztanak maguknak. Sokáig válogattak, gusztálták a kitett ételeket s kérdezgettek közben azokról, míg nem választottak. Gulyáslevest, egy töltött szeletet zöldségkörettel. Jóízűen megettek mindet. Elindultunk, lesétáltunk kényelmesen a Batthyány térig, majd ott betértünk a Nagyi palacsintázójába. Ott ittunk teát és üdítőt, valamint egy-egy édes és sós vegyes palacsintát is eltüntettünk. Közben maguktól is elmesélték már, hogy együtt élnek, így járnak külföldre. Nem Kínában élnek, hanem átköltöztek Japánba, mert ott szabadabb a világ, bár ezt ott is tiltják, azaz nem nézik jó szemmel. Meséltem én is nekik az én kínai volt évfolyamtársaimról és a ma is meglévő japán barátomról.
Közben felsétáltunk a Várba és a Halász-bástyáról néztünk még szét, valamint bementünk a Mátyás templomba, a Hiltonba és végigsétálva a bástya-sétányon a királyi várpalotát is megcsodáltuk. Lefele már a Vár-bazáron át jöttünk s érkeztünk újra vissza a Duna partra.
Itt merték csak elmondani, a padon ülve, félénken, hogy nem csak ketten vannak a csoport utasai között melegek. S mikor javasoltam, hogy hívják fel azokat a srácokat, találkozzunk és ötösben menjünk tovább, akkor felnevettek és mutatták a másik padot. Ott ült két lány egymás mellett és nézegetett nagyon felénk. Elnevettem magamat s intve, már ott is teremtek. Majd míg ők megbeszéltek valamit, én odébb menve gyors telefont bonyolítottam le. Visszaérve néztek rám és kérdezték mit terveztem, találtam ki nekik? Nevettem, hogy titok, majd meglátják. Lassan szedelőzködtünk, átsétáltunk a Lánc-hídon és vissza a Duna-parton az Országház elé, majd a Látogatóközpontba vezettem őket. Ott már várt ránk egy férfi, puszival köszöntött engem és a vendégeimet is, kezében jegyekkel. Mondta, siettette indulásunkat, mert öt perc múlva indul a csoportunk be az Országház meglátogatására. Az angol csoport. Ő volt Zsombor, akinek sikerült hat jegyet szereznie még erre az időpontra. Gyors ismerkedés után már csatlakoztunk is s néztük végig belülről a lassan már kivilágított Országházat, mert közben besötétedett kint. Kijőve még alapos fényképezés következett, majd megint kérdő tekintetek fordultak felénk. Zsombor kapcsolt és javasolta, hogy jöjjenek fel hozzánk, hiszen nem messze lakunk innen. Tovább sétáltunk egészen a zsidó negyeden át a templomig s ott fellifteztünk a lakásunkba, ami egy tetőteraszos lakás. Már várt minket a terített asztal a teraszon. Persze a fényképezés és videózás itt sem maradt el a lakoma előtt, de az étvágycsináló pálinkázás sem. A csajok jobban, a srácok kevésbé köhögték meg az erőset.
(folyt. köv.)