Megvásárolt dominancia. 2.

Marie úgy érezte magát mint az egér, aki éppen beleszaladt a macska karmai közé.
Zavarta, a helyzet, hogy kénye kedvére szorongatja egy idegen férfi a mellbimbóját, mit sem foglalkozva az ő érzéseivel. Fájt neki a szorítás, de élvezte is egyben.
- Legalább a hátam mögött áll, s nem látom a tekintetét – gondolta.
Miközben tűrte a MESTER játszadozását, felrémlettek előtte a videók, amiket nézett. Valahogy jobb képűnek tűnt a férfi.
- Talán mert a vágyaimat is hozzágondoltam, most meg itt szuszog a hátam mögött, s a vastag, pöfeteg, erős kezével gyötri a mellbimbóimat. – tépelődött magában a nő.

Lehunyt szemmel adta át magát az érzésnek, amint az erős férfikéz ujjai közé szorítja az érzékeny, kemény, ágaskodó mellbimbókat.
Gondolataiban egy idealizált férfi lebegett., akinek az alakját, azok a férfiak személyesítették meg, akik az élete során valamilyen szinten kötődtek az életéhez. Az apai biztonságot nyújtó, egy gyermekkori barát, aki az őszinteséget és bizalmat nyújtó, egy kedves szeretett pedagógus, aki az értelmet, önbizalmat nyújtó, s még sokan mások. Felrémlett a múltból egy karakteres arc, egy mosoly.
Valakié. Lényegtelen, hogy kié.
De nem azé aki a háta mögött állt.
Róla nem tud semmit. Nem is akart tudni.
Hisz már rég óta letett arról, hogy létezik olyan férfi, aki akarná őt megismerni, s az ismeretség jegyében megértené. Aki olyan, akiben minden meg van.

Ezért döntött úgy, hogy fizet valamiért, aminek átélésével esetleg kielégíthetné különleges vágyait.

Gondolataiból egy igen erős szorítás zökkentette ki, melyre válaszul hangosan felszisszent.

A férfi hirtelen elengedte a mellbimbóit, majd rácsapott egy csattanósat a nő hófehér formátlanul telt, ruganyos fenekére.
- Rögtön jövök, maradjon itt! – mondta a férfi, s bement a szobába.

Két csipeszt s egy láncot hozott ki. Rácsíptette a nő kemény, kipirosodott mellbimbóira, majd mindkét csipesz végét összeláncolta. Majd megfogta a lánc végét, s elkezdte a szoba felé húzni.
Marie lélegzet visszafojtva követte a férfit.
- Jöjjön kedves Marie – mondta, miközben a nő megereszkedett asszonyos mellei a húzástól megemelkedve követték a férfit a gyertyafénnyel megvilágított szobába.

A férfi számára volt valami fura a nőben. Ahhoz képest, hogy először jelentkezett szeánszra, egy cseppnyi jelét sem látja sem a zavarának, sem a szégyen érzetének. Talán nem is mondott igazat?
- Foglaljon helyet! – mutatott a férfi a kanapéra, majd kivette a pezsgőt a jégkockák közül és kibontotta.
A nő figyelte a férfi kimért nyugodt mozdulatait.
Megfogta a pezsgős poharat, és félig töltötte, majd a nő szájához emelte.
- Nyissa ki a száját! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Szüksége lesz rá..
Marie minden teketória nélkül kitátotta a száját, s mohón, szinte ki szívta a pohárból a pezsgőt.
- No, a kis alkoholista. – gondolta a férfi
Mohóságának köszönhetően egy kis adag pezsgő kifolyt a szája mellett, s egyenesen a becsipeszelt mellei között a hasa közepéig csordogált a hideg ital.
A férfi letette a poharat, majd a láncnál fogva megemelte a nő melleit, s ujjaival végig követte a nő testén a pezsgő útját egészen a köldökéig.
- Tárja szét szélesre a lábait! –mondta, miközben egy darab jégkockát vett a kezébe, s azzal simogatta a köldökétől egészen a nő szemérem résig.
Marie felszisszent, szinte megemelte asszonyos tomporát amint a jeget a szemérem ajkai között érezte. Zárta volna össze a lábait, de a férfi a saját térdeivel meggátolta azt.
Egészen addig játszott a nő kisajkain a jégkockával, míg az fel nem perzselődött a nő tüzes puncijától.
- Nos, szeretne magáról valamit mesélni, mielőtt elkezdenénk a mi kis játékunkat? – kérdezte a férfi, miközben két ujjával a nő hüvelyének belső falait izgatta.
Marie, aki három évente egyszer emel alkoholt a szájához, most legszívesebben az egész üveggel megitta volna.
A kezei hátra bilincselve, a mellei becsipeszelve, s puncijában egy idegen férfi matat.