Cselédfiú

Fordult a kulcs a zárban, és megfagyott az ereimben a vér: még nem teregettem ki a ruhákat és az egyik szoba felmosásával sem készültem el a "Barátnőm" által megszabott határidőben. Éppen egy vödörrel a kezemben sétáltam a szobában, amikor "barátnőm" belépett a lakásba, kezében egy kics Calzedonia szatyor, vállán retikülje és fejét kecsesen félrehajtva, vállán egyensúlyozva a telefont éppen telefonált. Tekintetünk egy pillanatra találkozott, majd lesütöttem a szememet, és gyorsan letérdeltem. "Barátnőm" nem tűrte, hogy a jelenlétében az engedélye nélkül álljak. Láttam, amint a fel mellett álló durva lábtörlőre mutat: a helyemre, ahol térden állva várnom kellett volna hazaérkezését, miután minden előírt házimunkát elvégeztem, a fal felé fordulva. Azonnal odacsúsztam, négykézláb, miközben harisnyám kicsit kiszakadt. Igen, harisnyám, mert "Barátnőm" megkövetelte, hogy női, cselédruhában szolgáljak nála - nem tekintett férfinak, csak egy csicskának. "Barátnőm" kényelmes, azonban nyilvánvalóan vizes tornacipőjében átsétált a nappalin és mögém lépett.
- Fordulj meg! - hallottam kedves vékony hangját. Azonnal engedelmeskedtem, természetesen térden állva. Kecsesen felemelte az államat, hogy a szemébe nézzek, amelyben kedvesség és kegyetlenség bújkált.
- Persze Rita, teljesen egyetértek - mondta a telefonba, és kuncogott. Ledobta a szatyrot, bal kezébe vette a telefonját, és két hatalmas pofont kevert le jobb kezével.
- Nem Ritus, nem tudom mi volt ez, csak egy semmiség! - mondta a telefonba, majd piszkos cipőjében a bejárati ajtó mellett álló székhez sétát, leült, és csettintett a cipőjére mutatva. Négykézláb odasiettem, és kioldoztam a cipőfúzőket, egy-egy csókot leheltem, nagyon óvatosan a cipőkre, és a helyükre tettem őket. Gyorsan előhúztam "Barátnőm" kényelmes otthoni balettcipőjét, és lábfejeire segítettem. Ő anélkül, hogy tudomást vett volna rólam, kedélyesen telefonált tovább.
- Nem Ritus, ráérek ma este, lesz egy randim, máskülönben tudunk még beszélni. Persze, vigyázz magadra, puszi! - és azzal letette a telefont.
- Helyedre! - hallottam parancsát, és gyorsan a lábtörlőre térdeltem.
- Jól van - mondta édesen -, akkor lássuk, hogy dolgoztál. És elővette az asztalon lévő listát.
- Mosogatás?!
- Elvégeztem, Úrnőm.
- Jól van. Fürdőkád kitakarítása?
- Elvégeztem, Úrnőm.
- Hmmm. WC-tisztítás, tükrok és csempék?
- Elvégeztem, Úrnőm.
- Fehérneműk hajtogatása, ruhák vasalára és elrakás a a szekrénybe?
- Elvégeztem, Úrnőm.
- Konyha: mosogatás, tűzhely súrolása, polcok tisztítása, személt levitele, felmosás?
- Teljesítettem, Úrnőm.
- Takarítás, porszívózás, felmosás és a szennyes mosása?
- Nagyjából elvégeztem, Úrnőm.
- Tessék? Nem hallottam jól? Beszélhetsz.
- Nem jutott időm kiteregetni és felmosni a kisebb szobát, Úrnőm, bocsánatot kérek.
- Most már hallom, de nem tetszik, amit hallok. Megmondtam, hogy mire hazajövök, mindezt végezd el.
- Alázatosan bocsánatot kérek, Úrnőm.
- Nem is vagyok az Úrnőd, nem vagy méltó arra, hogy szolgálj, szánalmas csicska. Persze uralkodom feltted, azt csinálok veled, amit akarok. Egy agyatlan férfi vagy, aki még cselédnek sem felel meg. Mihez kezdjek veled? Nem várok választ.
Ezzel felállt, és körbesétált.
- Megáll az eszem, a felmosóvödör a szoba közepén, a mosott ruhák a mosógépben! Mondd csak, hány napja nem kaptál rá engedélyt, hogy szánalmas farkadhoz nyúlj?
- Az utóbbi héten, Úrnőm. Alázatosan szeretnék engedélyt kérni, hogy magamhoz nyúljak, természetesen nem az Ön jelenlétében.
- Pssszzz. Szánalmas. Mondta Úrnőm. Fordulj meg! - természtesen azonnal teljesítettem az utasítást. "Barátnőm" elém állt, kecsesen kinyújtotta finom harisnyába bujtatott lábát.
- Tetszik?
- Igen, Úrnőm, nagyon tetszik és izgat!
- Szeretnéd megsimogatni?
- Igen Úrnőm, engedélyt kérek, hogy megsimogassam - mondtam reménykedve.
- Rendben, de azt tudnod kell, hogy soha meg nem kaphatsz. Tessék, megérinthetsz! - finoman, térden állva és meghajolva átölteltem a kecses, harisnyába bujtatott lábat, végigsimítottam.
- Jó, ennyi elég volt neked, Szánalmas csicska vagy és nem jár neked több. Látod, vettem egy új pár harisnyát, gondoltam, hogy megmutatom neked, de mivel még a cseléd-feladataidat sem végezted el, nem láthatod. Most pedig lódulj dolgodra! Ahány percig tart még a takarítás, annyi napig továbbra is erényövben maradsz, hi-hi!
- Úrnőm, könyörgöm! - tört ki belőlem.
- Ne ellenkezz, szánalmas vagy! Azt csinálok veled, amit csak akarok!
- Igen, Úrnőm felettem áll és rendelkezik velem.
- Látom kezded megtanulni, ki viseli a nadrágot a háznál, és ki a kis cseléd, végre! Én ezt élvezem, kihasznállak és te cserébe nem kapsz semmit, engem legfőképpen nem! És kedvesen nevetett rajta.
- Na most már lódulj, unlak, óra indul, kitakarítasz, jelentesz, hogy kész van és csá!
- Úrnőm, kegyelem!
- Nincs kegyelem, szolga! És ne feleselj, mert nagyon megbánod! Akarsz még valamit mondani?
- Nem Úrnőm, Ön dönt felettem.
- Jó. Akkor köszönd meg, hogy milyen kegyes vagyok hozzád! - mondta "Barátnőm" mosolyogva.
- Köszönöm Úrnőm, hogy cselédként megtűr maga mellett és kihasznál, és kegyetlenül megaláz. Szánalmas szubmissziv férfi vagyok, akinek az a szerepe, hogy kiszolgálja Úrnőmet.
- Jól van. Mondjuk az én szememben nem vagy férfi, de mindegy. Most takaradj, és siess.
- Igenis, Úrnőm - és nekiláttam, először gyorsan kikapkodtam a ruhákat a mosógépből, kiteregettem.
- Hat perc, szolga! Ha-ha-ha! - barátnőm láthatóan élvezte a helyzetet "Nehéz napok várnak rád, annyit mondhatod, mert minden nap meg kell nézned egy-egy - természetesen femdom - filmet, és nem élvezhetsz közben!
- Könyörgöm, Úrnőm!
- Könyörögj csak, szolga, ehhez értesz. Szánalmas vagy. Egyébként hét perc.
Vilámgyorsan felmostam, kiöntöttme a vizet és a lábtorlőre térdelve jelentettem úrnőmnek, hogy kérszen vagyok.
- Belehúztál, szolga, tíz perc. Az még tíz nap, nem tudom, elég lesz-e ahhoz, hogy legközelebbe ne legyél ilyen lassú. Most pedig öltözz és takarodj!
Nem volt mit tenni, gyorsan átöltöztem, cseléd ruhámat a táskámba tömtem, és térden állva vártam, hogy Úrnőm rendelkezzen.
- Jól van. Látom idomiítható vagy, de még nem vagy megfelleő nekem. Most menj, gondolj lábaimra, és tudd, hogy engedélyem nélkül még levegőt sem vehetsz. Egyébként tudod mit? Látod a fekete magassarkú cipőmet, a csatosat?
- Igen Úrnőm, gyönyörú cipő!
- Igen, tudom, sokat aláztam benne. Téged is. Parancsolom, hogy vidd el magaddal egy hétre, és legyen minden percben szem előtt a szobádban - hogy emlékezz rá, ki uralkodik feletted. Az én szolgám vagy: élvezni úgysem tudsz, az erényöv miatt, viszont szertnél ugye?
- Igen, Úrnőm.
- Jól van. Akkor vidd a cipőmet, majd jelentkezem. Ha már nagyon nem bírod, hívhatsz, és esetleg kitalálunk milyen büntetésért cserébe engedek el egy-egy napot! - és kedvesen mosolygott.
- Ugye nagyon örülsz, hogy megismertél? Kis pöcs. És még azt hitted, járni fogunk!
- Alázatos szolgát csinált belőlem, Úrnőm!
- Helyes, jó gondolat. Most aztán takarodj ki a lakásomból!
- Igenis Úrnőm! - mondtam, az ajtóhoz mentem, most már utcai ruhámban, négykézláb. Lehajoltam, megcsókoltam Úrnőm lába előtt a földet, ekkor kinyílt az ajtó, és láttam a finom kezet, amint újjával kifelé mutat. Csöndben, felegyesedve a folyosóra léptem, és mire visszafordultam, bezárult mögöttem az ajtó.