Makrancos Júlia

Júliát akkor rabolták el mikor mit sem sejtve kilépett a kalapos boltjából. Mielőtt akár sikoltani akár tiltakozni tudott volna rongyot tömtek a szájába és valami keskeny zsineggel körülkötözték. Nehogy kiköpje. Olyan hirtelen ültették fel a lovára és oly ügyesen odakötözték mindkét kezét a nyeregkápához, hogy egyszerűen nem volt alkalma az ellenállásra. Azután fejére borították sálját és elvezették. Macskaköves utcákon haladtak, kanyarodtak jobbra, balra, közben Júlia nagyon félt. Majd kiértek a városból az erdő szélén egy kis tisztáson állt egy kis házikó, majd ott meg álltak. A márki mosolyogva ránézett Júliára.
-Szeretnéd ha eltávolítanám a szádból a pecket édesem? Kérdezte a féltő aggodalom hangján. Júlia aprókat bólintott.
-És meg ígéred hogy nem fogsz sikoltozni?
-Mmm! Mmm! Rázta meg a fejét Júlia.
-Nem jött a hideg válasz. Ez az első leckéd engedelmességből, édesem. Nem szeretem az akaratos nőket. Én leszek a mestered, tőlem végül majd megtanulod, hol a helyed.
A márki leszállt a lováról, és őt is leemelte a nyeregből. A márki vonszolni kezdte Júliát a kis házféle, Júlia próbált ellenállni cipője sarkát a földbe vájta és huzakodott a férfival. Legnagyobb megdöbbenésére a márki pofonvágta.
-Velem nem dacolhat madám! Azért van itt hogy engedelmességet tanuljon és amíg meg nem tanulta nem megy sehová! Majd belökte Júliát a házikóba.
Amikor bent voltak a márki kiszedte Júlia szájából a kendőt.
-Nyomorult!
Lihegte Júlia.
-Majdnem megfulladtam!
A márki újra pofonvágta az asszonyt,.
-Köszönd nagylelkűségemnek, hogy kivettem a szádból te kurva! Mindjárt vissza gyömöszölöm, csak a hangodat akartam hallani. De ha még egyszer ilyen tiszteletlenül beszélsz velem betömöm a szád. Míg meg nem tanulod hogyan kell szépen beszélni velem.
Mondta a márki és Júlia fekete haját megmarkolva kényszerítette az asszonyt, hogy rá nézzen.
-Értetted amit mondtam Júlia?
-Ez fáj uram!
Mondta fogcsikorgatva Júlia.
-Értetted!
-Igen értettem.
Mondta Júlia visszafojtott düh -vel. Magában leszögezte, ez az ember valóban képes rá hogy megölje őt.
-Jól van.
Mondta szinte dorombolva a márki, és kezét Júlia telt keblére tette.
-Azt akarom, hogy vetkőzz meztelenre!
Júlia megrázkódott az undortól, de félt és próbált szívélyesnek mutatkozni.
-Mit gondol uram? Mit nyer ezzel?
-Vetkőzz!!
Üvöltötte a márki.
Júlia lassan levetkőzött, a ruháit ledobálta maga mellé. Mikor anyaszült meztelenül állt a márki előtt, peckesen kihúzta magát. Tudta, hogy ezzel csak feldühíti a márkit, de nem akarta egykönnyen megadni magát. A márki összekötözte a csuklójánál a kezeit. Majd ráakasztotta a mennyezetről lelógó kampóba. Felhúzta olyan magasra hogy Júlia lába éppen nem érte a földet. Júlia nyöszörgött kínjában. A márki pedig mosolygott.
-Vertek meg valaha szíjjal?
Kérdezte a márki.
A skótoknak van egy szeretetre méltó eszközük korbács a neve. Ez egy körülbelül hat hüvelyk széles bőrdarab melynek egyik végét hosszában keskeny szíjjakra hasogatnak és több csomót kötnek rá. Ha ezt a korbácsot értő módon használják, akkor finom rózsaszínűvé varázsolja a feneket. És olyan érdekesen felmelegíti az ember bőrét amilyet fogadok még soha nem tapasztaltál. Gondos felügyeletem alatt hamarosan meg ismerkedsz a korbáccsal, és meglásd élvezni fogod az általa okozott forróságot és fájdalmat.
Mondta a márki. És arcát közelebb vitte Júlia arcához.
-És most nyisd ki a szád és add ide a nyelvedet Júlia!
Parancsolta a márki.
-Júlia hevesen leköpte a márkit.
A márki arca egy pillanatra elsötétedett. Majd letörölte a nyálat és lassan elmosolyodott.
-Te még több gyönyört fogsz nyújtani nekem.
Jelentette ki.
-Nem adod meg egykönnyen magad és ez benne a jó!
Hirtelen oly kegyetlenül meg csavarta Júlia mellbimbóját, hogy az asszony fájdalmában felkiáltott.
Majd a fogai között sziszegte.
Bolond ha aszt hiszi hogy erőszakkal megy nálam valamire.

Folyt.