Egymást kiegészítve

Szub:

Hideg esős októberi nap van. Nyűgös vagyok és fázom, nehezen indult a
nap. Reggel elbúcsúztam Uramtól, de valahogy sehogy sem akaródzott
elindulni.. Úgy alakultak a dolgok, hogy munkába menet meg
tudtam állni pár percre Uramnál, és hihetetlen 20 percet töltöttünk
együtt. Ugyan én nem élveztem el, de igazán nem maradt bennem
hiányérzet, örömmel töltött el Uram élvezete.

Aztán csak elindultam, és némi küzdelem árán be is értem dolgozni, de
még mindig hazavágytam Uramhoz.. Az érzés csak erősödött, ahogy a nap
telt, és végül nem bírtam tovább - kora délután összecsomagoltam és
leléptem. Van bő két óra hossza, amit Urammal tölthetek, aztán mennem
kell a Kiscsirkéért..

Bár említettem Uramnak, hogy lehet, hogy meglátogatom, de biztosra nem
ígértem. Így aztán volt némi meglepetés, de azért öröm csillogott a
szemében.. Forró csókokkal üdvözölt, keze szinte azonnal a hajamba
mart, és ellentmondást nem tűrően fordította a fejemet úgy, ahogy Neki
tetszik.. A bugyim szinte azonnal átázott, meg kellett kapaszkodnom,
hogy meg tudjam tartani magam. Uram percekig csak csókolt, az
ajkaimat, a nyakamat.. Amikor a kezeim a nyaka köré fontam, eltolt
magától, és a hajamnál fogva beljebb vezetett a szobába. Térdre
kényszerített és elengedett. Szemem lesütve, szívem a torkom dobog...
Uram a kincses szekrényéhez lépett, és kinyitotta az ajtaját.. Nem
tudtam uralkodni a kíváncsiságomon, felfelé pillantottam...
- Szemed a padlón!- csattant a parancs...

Dom:

Nem mondta biztosra ugyan, de most itt van. Örülök neki. Van két
óránk, reggel nem volt rá túl sok időm, dolgoznia kellett menni.
Engedelmesen térdel, lássuk csak, mit is rejt a kincses szekrény. Ni,
kukucskál.
-Szemed a padlón!
Mindjárt más. A kis kíváncsi. Hol is van az a kendő?
Bekötöm a szemed, most már nem látsz semmit. Matatok még kicsit.
Kiválasztom az eszközöket. Derékon felül lemeztelenítelek, majd hátra
kötöm a kezeid. Szereted, ha melleddel foglalkozok, rögtön lucskos
leszel. Megkötözöm hát őket, a bimbók kapnak egy-egy csipeszt. Hallod
a gyújtót, érzed a gyertya illatát. Melleid feszülnek a kötél alatt,
egyre vérbőbbek, egyre érzékenyebbek. Megérkezik az első csepp.
Persze, hogy a melledre. Majd a másikra. Lassan, módszeresen beborítom
a melleid viasszal. Mikor kész, felállítalak, levetkőztetlek majd
vissza térdre. A csipeszekkel játszok a bimbóidon. Pöckölgetem,
csavargatom kicsit.

Szub:

Pillanatok alatt deréktól felfelé meztelen vagyok, szemeim bekötve,
kezem hátul megkötve..
Már ez beindítana, ha már nem lennék eleve tiszta lucsok Uram eddigi
tevékenységétől... Kötelet érzek a mellemen, Uram szorosan elköti őket
a tövüknél.. Melleim, bimbóim megfeszülnek, bármit megadnék, ha a
szájába venné őket.. Ehelyett csipeszt rak rájuk, fokozva édes
gyötrelmeimet..
És már cseppen is a viasz, a fájdalom kibírható és mégsem. Nyöszörgök,
vágyakozok, többért, kevesebbért.. Érzem, hogy változik a
gondolkodásom, már nem gondolkodok, csak érzek, lassan elsiklik tőlem
a valóság...

Nem tudom mennyi ideig cseppen a viasz, de egyszer csak Uram
talpra állít, levetkőztet. Kicsit bizonytalanul állok a lábamon,
segítségre van szükségem, de tudom, hogy Uram nem hagy elesni..
Újra térden, Uram keze a melleimet gyötri, és én egyre távolabbra
úszok a gyönyör tengerén.. Puncim kétségbeesetten sikít egy
érintésért, Uram farkáért, bármiért, csak enyhüljön a kín, de egylőre
várnia kell..

Dom:

Eleget gyötrődtél. Vagy mégsem? Megcsókollak, kezem bejárja tested.
Nyakad, vállad csókolom, harapom. Kezem végre csiklód érinti, csak egy
pillanatra, majd ismét távolodik. Már nem is sóhajtozol, nyöszörögsz,
nyüszítesz. Kezem ismét lábad közé siklik, elidőzik kicsit csiklódon,
majd két ujjam lucskos, forró barlangodba csusszan. Ismerem már a
tested valamelyest, rögtön rátalálok a megfelelő pontra és ritmusra.
Hamar orgazmustól remegsz.
Ujjaim a szádba adom, Te engedelmesen megtisztítod nedveidtől.
Van egy percnyi pihenőd, míg én új eszközt választok. Suhogást hallasz
nem messze. Csak hogy sejtésed legyen mi is jön. Combod belső felén
puncidhoz közel ér a lovagló első csókja. Majd feneked következik.
Egész jól viseled. Puncid is kap egy kisebb, finomabb ütést.
Majdnem felkiáltasz, mikor a csipeszre csapok és az lepattan
bimbódról. Gyors csókkal enyhítem fájdalmát. Nyalogatom, kicsit
megszívom. Combod, feneked következik. Suhanás, csattanás. Rövid
szünet, majd a második csipesz. Ismét csókkal enyhítek kínjaidon. Még
pár csapás a puncidra. Szájon csókollak, simogatlak, hagylak kicsit
megpihenni. Majd módszeresen elkezdem leverni a viaszt a melleidről.

Szub:

A viasz forró cseppjei után Uram keze és szája barangolja be testemet.
De megkönnyebbülés helyett eleinte csak kínjaim fokozódnak - a
fájdalom helyett a vágy hullámai öntik el testemet.. Mikor keze a
csiklómhoz ér, önkéntelenül tolom előre csípőmet, de erőlködésem
hasztalan - Uram keze elérhetetlen távolba siklik. Nyüszítek a vágytól
és a kétségbeeséstől, bármit megadnék az enyhülésért... Bármit. Uram
megkegyelmez, keze a combjaim közé siklik, és amikor két ujja a
pinámba csusszan a gyönyör határára kerülök. Néhány perc és az
orgazmustól remegek, legalábbis úgy hiszem, mert elgyötört testem nem
tudja már megkülönböztetni a különböző érzeteket.

Uram keze a számba csusszan, és ahogy orgazmusa után a farkát, most az
ujjait tisztítom meg, hálásan és alázatosan. Köszönöm - nyöszörgöm,
mikor a szám felszabadul.
Mire ténylegesen magamhoz térnék, valami suhogást hallok.. Valamiféle
pálca lehet, de biztos nem vagyok benne.. Először csak a hang, és csak
egy pillanattal később érkezik az érzés - csípős bőrdarabka csattan a
belső combom érzékeny felületén. Lovaglópálca, mostmár tudom. Uram
le-lecsap - a combon után a fenekem, majd a puncim az áldozat, és
lassan visszaszédülök abba a tudattalan lebegésbe, amely a viasz
cseppjeit kísérte. Elvileg tudom, hogy a gyönyört fájdalom váltotta
fel megint, de ténylegesen nem tudok különbséget tenni, csak úszok az
érzetek árján...

Amikor a pálca leveri az egyik mellbimbómról a csipeszt, hangosan
felnyögök, de csak egy hajszál híja van a sikolyomnak. A fájdalom
hirtelen, és a mellbimbómtól a puncimig sugárzik, és én menthetetlen
vagyok... Uram csókokkal enyhíti a fájdalmamat, de könyörülete rövid
életű - hamarosan hasonló elbánásban részesíti a másik mellbimbómat
is.. Megkötözött melleim hihetetlenül érzékenyek, az orgazmus szélére
sodródok a fájdalom és Uram csókjainak hatására... Amikor nyöszörgésem
szelídül, Uram elhagyja melleimet, és újra a puncimat helyezi figyelme
középpontjába, de most csókok és simogatások helyett a lovaglópálca
kapja a főszerepet.. Újra csak nyöszörögni bírok, sodródok.
Hihetetlenül jó itt, békés, minden gond és baj eltávolodik és én
repülni tanulok.... Puncim után Uram visszatér a melleimhez, és a
lovaglópálca minden csapása egy darab viasztól szabadít meg...

Dom:

Miután melleid megszabadultak viaszbörtönükből, lekerülnek a kötelek
is. Felsegítelek, eloldom a kezeid is. Az ágyhoz kísérlek, hanyatt
döntetlek és csókok, simogatás tölti el tested. Minden pici centit
végig csókolok, simogatok, itt-ott egy markolás, harapás. Sokáig
kényeztetlek, minek végén puncidhoz érek. Nyelvem barlangod fedezi
fel, kívül, belül, majd csiklódon táncol. Ujjaim ismét benned és
repítenek az orgazmus felé. Mikor eléred a csúcsot sem hagyom abba,
tovább folytatom egészen a következő orgazmusig.
Melléd fekszek, simogatlak várom, hogy tested lecsillapodjon. Ilyen
állapotban biztos nem engedlek haza indulni.

Szub:

Nem tudom, hányszor csapott le a pálca, mire a melleimről lepergett a
viasz.. Uram megszabadít béklyóimtól, szabadok a melleim és a kezeim
is... Amikor a vér újra szabadon áramlani kezd bennük, felnyögök a
fájdalomtól - mintha ezer tű szurkálná őket.. Pillanatokon belül
hanyatt fekve találom magam az ágyon, és mire komolyan szenvedni
kezdenék a kötelek okozta kíntól, Uram keze és szája csillapítja
gyötrelmeimet és a fájdalom újra élvezetbe csap át. Nem hiszem, hogy
van a testemnek olyan pontja, ahol Uram ne csókolna és simogatna...
Keze, szája egyre délebbre vándorol, és én egyre kétségbeesettebben
emelem csípőmet felfelé.. Szája csodákat művel velem, keze követi és
én megállíthatatlanul repülök az orgazmus felé... De pihenő helyett
hamarosan újabb orgazmus felé rohanok, megállíthatatlanul...

Széthullott a világ, és én remegve fekszem a közepén. A valósághoz
egyetlen dolog köt - Uram teste, keze, halk szavai. Lassan-lassan
csillapszik a testem, és megszilárdul a világ, de mielőtt fázni
kezdenék, Uram testével és egy takaróval felmelegít...
Indulnom kellene, mielőtt bezárják az iskolába a Kiscsirkét...