A korbács szava
2008. 08. 05. 22:55 | Megjelent: 701x
Belépek, s te már térden állva vársz,
Kérésemre rögtön nagy terpeszbe állsz.
Póráz végén nyakörv fedi csak tested,
Kezed nyújtva végét ölembe helyezed.
Enyém a szemed, elméd minden álma,
Enyém a tested, s annak őrjítő vágya.
A tested enyém, lelkedet láncolom,
Ahogy vörös hurkák sejlenek hátadon,
Kezemben a korbács szaporán csattan,
Lábadon bilincs panasz nélkül kattan.
Izzik a hátad, s lángvörös tomporod,
Gőzfelhőként illan minden földi gondod.
Lüktető testedet kötél feszíti szét,
Az ostor tovább törli bőröd fehérét,
Már sajgó melledbe fémkrokodil harap,
Csillogó könnyekkel markolod a falat,
De haladok tovább, rémült öled felé,
Mely ijedten, védtelen áll korbács elé.
Könyörtelen csapás, vad sikoly szakad,
Reped a bőr, s pici vérpatak fakad,
Fájdalom és gyönyör kéz a kézben ered,
Reszket a tested, s homályos a szemed.
Lassan befejezem, csak remegsz bágyadtan,
Eloldva karomba hullsz, csigázott-fáradtan.
Hozzászólások (0)