Pácázás

Megkötözve, hason fekve
Várlak én szépen csendben
Gondolkozni is van időm
Mi az amit rosszul tettem

Testem feszül szüntelen
Kezem, lábam zsibbad
Mi vár rám még nem tudom
Jaj de te már itt vagy

Körbejársz és simogatsz
Nem szólsz te egy szót sem
Hátamnál egy pálcával
Finoman suhintgatsz

Tudod te a pálca az
Amitől én félek
Verés előtt ismered
Hogy törik a lélek

Mögém állva méregetsz
Hogyan is kezdj hozzá
A kezedet emeled
S lecsapsz rám mogorván

Felszisszenek, fáj nagyon
Úgy érzem már nem bírom
Pedig még csak most indul
Útjára a fájdalom

Tíz után már hörgök én
Megpihenve mellém lépsz
Simogatsz és biztatól
De sok időt nem adol

Folytatod és tovább versz
Kegyelmet te nem ismersz
Nagyon csíp a pálca már
Testem tüzel nagyon fáj

Huszonötnél megáll újra
Testem remeg, már nem bírja
Lángol már a kicsi popsim
Nincs már erőm gondolkodni

Kezem, lábam kötél vágja
Legyen elég végre mára
De ez nem kívánság műsor
S az Úrnőm ötvenig számol

Arcom torzul, testem lüktet
Szemeim már könnyben ülnek
Úrnőm most már abba hagyja
S lábait elém rakva, nyalatja