Névnapomra

Névnapomra

A névnapom eljött megint
és nem lett, aki felköszönt,
csak egy
apró

ajándék, mellyel meglepem
kis kastélyomban csendesen
magam,
magam.

Negyvenhét év s háromnegyed,
és egy hónap, éppen kerek
évfor-
duló...

Előrehozott köszöntés,
vagy éjféli meglepetés:
Szeret-
telek.

Hiú reménnyel vártalak-
kis marionett-bábalak,
felhő-
gomoly...

Míg eső mosta arcomat,
nem akartad mosolyomat,
sem köny-
nyemet?

Elillantál, mint pillanat,
s ég és föld között ott marad-
tam fél-
úton:

Se fel, se le: most mit tegyek:
kétségbeesés, rettenet.
Mi lett
veled?


Azóta híred, hamvad sincs.
Széthulló fészek. Toll kering
pihén-
puhán.

Szíj nélkül csuklóm: túl szabad.
Bilincsed rám mikor rakod?
Kedves
Lovag

Láncos hidam emelkedik
kapumra rács ereszkedik,
zárul
lakat.

Váram falát körülfonja
szúrós-vad indás mogorva
csipke-
rózsa.

De egyszer mégis összejön.
Őszinte szóval rámköszön.
Bízok.
Hiszek.

Kezemet nyújtom. Míg szemed
szemem mélyében elveszett,
Oldd meg
Öved.

Mi, ketten, elindulhatunk,
hisz egybefonódott utunk,
kézen-
fogva.


Elfoglalom, addig, magam,
virtuális kagylóhéjban
hajlék-
talan.



Epilógus:

Tudom, fel sosem adhatom,
Mert Játszani csak komolyan
szabad,
s lehet.

Kedvesem, ha megkérdezed
Apollinaire-rel felelek.
Mit? Jól
tudod.

Nobodyelsa