Felfarkazva

Már holtfáradt voltam a négykézlábon való körbe-körbe futástól, amikor Bába végre letette az újságját, és azt mondta, hogy még tíz perc. Na, mozgás kutyáim! Szegény Röfiről is patakzott az izzadság, akárcsak rólam. A sár és a homok szinte egyenletesen fedte a testünket, amikor végre gazdánk leakasztotta a futószár végét a vascövekről. Röfivel egymást támasztottuk az udvar közepén, a sárban. Na, irány a tálkátok, usgyí! Megcéloztam a bejáratot, mert valahol ott sejtettem az etető tálainkat, Röfi meg minden erejét összeszedve követett, nem is tehetett volna mást a nyakörveink még mindig össze voltak láncolva. Na, állj, állj te hülye kutya, hogy akarsz a némítóval a szádban enni, és máris csattant az ostor a fenekemen. Na, rend kedvéért, meg ne merjetek szólalni, amíg nincs bennetek a némító, mert annak nagy nyüszítés lesz a vége, értem? És végre kivette a szánkból a dugót. Nagyon jó érzés volt, hogy újra becsukhattam a számat, és nem folyt belőlem a nyál, mint egy kutyából. Még egy szabály, emelte meg a hangját Bába, ne merjétek a lábatokat használni, csak a szátokat, nyelveteket használhatjátok, különben elveszem a vizet, tápot és még jól el is verlek benneteket, értve? Négy kis rozsdamentes tál várt ránk az ajtónál. Kettő vízzel volt tele, a másik kettőben pedig valamiféle ragacsos, darabos kutyatáp. A nyakörveinknél fogva össze voltunk láncolva továbbra is, de evés előtt kaptunk egy-egy saját pórázt is, amelyet a tálkák felett kampókra Bába rögtön felakasztott. Na evés-ivás kutyáim, rajta, mondta Bába, és keresztbe vetve csízmás lábait leült a tálkáink közelében egy székre. Nagyon szomjas voltam, azonnal a vizestálhoz mentem, és elkezdtem szürcsölni a vizet. Nehezen ment, mert az orrom is állandóan belemerült a folyadékban, ilyenkor prüszköltem, köhögtem, de nem hagytam abba, teljesen ki voltam száradva. Az se zavart, hogy az ivóvizemben a mocskos, izzadt arcom is többször megmártózott, csak nyeltem a vizet, ahogy tudtam. Röfinek még nehezebb volt a dolga, az gumimaszkjára tett turcsi malacormány még bonyolultabbá tette számára az ivást, meg még azt sem látta, hogy mi hol van a szemén levő fedőtől. Ki is borította a tálkáját, így nem is jutott neki elég folyadék. Habzsolva ettük a kocsonyás, íztelen kutyatápot, ameddig csak volt valami a tálkánkban. Közben a láncunk meg-meg csörrent az acél tálkánkhoz érve. Éppen befejeztük, amikor Bába leakasztotta a pórázokat a kampóról és elhúzott minket a tálkáktól. Na, most jön a mosdatás, és utána elmondom a házirendet, szólt a gazdánk és bevezetett minket egy kicsempézett, felkövezett szobába. Most jön a mosdatás, kicsikéim! A pórázainkat a plafonról lelógó kampókra akasztotta, majd felhúzta a kampót egy csigán keresztül, úgy hogy csak körbe-körbe tudtunk forogni a szoba közepén, ameddig a póráz engedte, felállni meg a láncaink miatt nem tudtunk. Majd fogta a gumislagot és jó messziről, nehogy vizes legyen ránk engedte a hidegvizet. Az erős vízsugárral leverette rólunk a sarat. Egy ideig próbáltuk elkerülni a vízsugarat, majd mikor valamelyest megszoktuk a hideget, csak álltunk ledermedten és hagytuk, hogy hosszúszárú kefével Bába lecsutakoljon bennünket. A fenekünket sem kímélte, ott is teljes mosást kaptunk, kívül belül. Sokkoló élmény volt. Egy jó volt csak benne, legalább hagyott minket rendesen inni is. Vacogtunk a vizes helyiség közepén, mint két ázott kutya a plafonhoz kikötve. Bába egy hokedlit húzott elő, és leült mellénk. Na, Blökikém, úgy döntöttem, te is kapsz egy kutyamaszkot, egyrészt, hogy tudd mihez tartani magad, másrészt mert így nem kell szegény Röfit külön kínoznom a szembekötösdivel. Ha rajtad is lesz egy gumimaszk, az anyád sem ismerne meg, nemhogy Röfi, és a fejemre húzott egy gumiálarcot, amit a nyakörvemmel rögzített, úgy hogy levehetetlenné vált. Azonnal megkaptam a némítót is a számba, újra nyálcsorgató kutyává váltam. Röfiről viszont lekerült a szemfedő. Na, nézd Röfikém milyen ketrectársat szereztem neked, simogatta meg a még mindig vacogó szukája fejét Bába, és egy gyors mozdulattal ő is megkapta a szájába a némítót. A gazdáitok azzal bíztak meg, hogy tanítsalak meg benneteket a seggeteken keresztül élvezni, mert bármilyen hihetetlennek is tűnik, ők azt hiszik, hogy még nem próbáltátok. Gondolom, ebben ha van egy kis eszetek, nem fogtok ellenállást tanúsítani. Azzal ugyanis legyetek tisztában, hogy csak ez módja marad számotokra az élvezeteknek, mert az erényövek mást nem tesznek nektek elérhetővé már soha. De azért ne búslakodjatok, a hátsó bejáraton keresztül is el lehet jutni a gyönyörhöz, csak egy kicsit tanulni kell a módját, különösen neked Blökikém, de ne félj, nem te vagy az első tanítványom, s van jó pár visszajáró is közöttük, akik kifejezetten hálásan nyalogatják a kezem, amikor újra idehozzák a gazdáik. Az első lépés a tágítás. Kaptok a feneketekbe egy dugót, hogy érezzétek milyen az, ha van benne valami. Ez nem tud kiesni, ne féljetek, mert ami bent van az vastagabb, mint a bemeneti nyílás, és egy pánt is a helyén tartja, amit az erényövetekre kapcsolok. Mert ez ilyen kis ügyes szerkezet, még nem is tudjátok elképzelni mi mindenre gondoltak a megalkotói. S miközben Bába ezt mind a tudtunkra adta, gumikesztyűs kezével bekente a fenekünket, majd hírtelen benyomott belénk egy-egy kúpos tömör gumidugót, rápattintott egy pántot az erényövre, s ott álltunk mindketten bedugózva. De az altestemben megjelenő kitömöttség érzés mellett, éreztem még valamit a combjaimon is, egy simogató, csiklandozó érzést. Bába azonnal meg is magyarázta mi ez. Kicsinyeim a dugónak nem csak élvezeti értéke van, de szépészeti is. Farok ez kívül-belül, mert hogy is nézne ki egy kutya farok nélkül, hát ez söpri a combotokat, ha ügyesek lesztek csóválni is fogjátok tudni. Na, hagy lám hogy mozogtok kutyikáim, szaladjatok be a házba, és lefeküdhettek Hektor meg Tisza mellé a pokrócokra amíg átöltözöm.