Bűn és bűnhődés

Ő eljött a megbeszélt helyre, öltönyben, férfiasan. Csókkal üdvözöltük egymást, majd a fülébe súgtam, hogy vetkőzzön le meztelenre. Kapott tőlem ajándékba egy cicaruhát, megkértem vegye fel, melltartóval, magas sarkú cipővel. Magára vette a hosszú szőke parókáját. Immáron az én barátnőm állt előttem, akire nagyon haragudtam, mert hűtlen volt, ami még nem is akkora bűn, mint az hogy nem őszinte velem. Úgy gondoltam, hogy lerovom a büntetését. Térdre parancsoltam, mert nem járja, hogy akire haragszom, arra én nézzek fel, és kemény pofont adtam neki.

Négykézlábra parancsoltam és mondtam jöjjön utánam, majd utasítottam, hogy hízelegjen nekem akár egy cica, mert ez lesz az utolsó alkalom, hogy megteheti. Kétségbeesetten dörgölőzött hozzám, kezemben az ostorral többször megcsaptam közbe. Szavakkal inzultáltam, sértettségemnek hangot adva.

Elővettem a fekete ragasztószalagot, és azzal hátrakötöztem a kezét. A fejét a földre kényszerítettem és széles terpeszre tártam combjait, lábammal. Ott térdelt nekem, kiszolgáltatva, de hogy kitárulkozva is legyen, a popsijánál szétszakítottam az új cicaruháját. Most már a popsija is szabadon volt előttem. Leköptem, finoman végigsimogattam testét, hiszen valamikor nagyon szerettem, én alkottam meg őt, az enyém volt, az én travi cicusom, akire mindig csak szeretettel tudtam gondolni, addig a napig, de titkolózik előttem, így már nem érzem úgy, hogy hozzám tartozik. Lehet keresnem kell egy hűséges travi kis vadmacskát, aki megtudja becsülni, amit kaphat tőlem.

Ki voltak készítve a különböző kis segédeszközeim, gondolkoztam magamban, hogy mi járna most neki. Az anál ékszerem ékes smaragd zöld kövével?...nem azt nem kapja meg...ellenben amit még popsija talán nem ismert az a gésa golyók. Amíg dolgoztam rajta a kikötözött kezébe nyomtam az ostorom, hogy tartsa nekem. Ujjammal ingereltem popsiját, és közben a gésagolyót nyálazva behelyeztem a fenekébe, amit gyorsan be is szippantott, de fájdalommal járt neki, mert tudjuk jól, hogy a belső izmok húzó erővel bírnak, és a golyó addig kúszott fel benne, míg a következő golyó elért a popsija bejáratához. Feszítette szegénykémet, de egy cseppet sem sajnáltam. Teljes erejével markolta ostoromat a kíntól.

Majd kikaptam a kezéből az ostorom és addig csaptam vele, amíg éreztem, hogy dühöm csillapodik.

Kivettem óvatosan fenekéből a gésagolyókat, és felcsatoltam magamnak a műfalloszom. Most megkapja a jussát, idegeneknek ajánlja fel magát, hogy dugják,akár egy lotyó, én tőlem megkapta eddig is, de ennek véget vetek, az én farkamat most érzi utoljára. Elé feküdtem és szopásra bírtam. Hízelgő volt, hogy milyen odaadással szop, néha rányomtam a fejét, fuldokoljon kicsikét. Picit le is hányt, de nekem ez nem undorító, az is az ő része.

Amikor kellően nyálasra szopta farkam, mögé kerültem és óvatosan behatoltam, amint tövig értem benne, basztam őt, hol lassan, hol lendületesen, amit apró kis nyögéseivel nyugtázott, hogy élvezi. Mondanom sem kell, hogy még én hogy élvezem, a puncim ilyenkor olyan intenzitással lüktet, bizsereg az egész testem. Ráhasaltattam egy öreg faasztalra és minden erőmmel, porcikámmal döftem őt, ő sikongatott, hangosan nyögdécselt. Majd felállítottam és a kanapéra löktem, hogy szemből is dughassam, de nem élveztettem el. Meg akartam hagyni másnak a lehetőséget, de már bánom, hogy így tettem, de az ember ugyebár nem lát a jövőbe.

Lecsatoltam magamról és szembeültem vele, állánál fogva arra kértem, hogy nézzen a szemembe, nagyon nehezére esett. Leköptem.

Engem is hajt a büszkeség, de vannak pillanatok, amikor az ember elgondolkodik az élet apró dolgain. Mindannyian gyarlók vagyunk, hibázunk… és ki veszít? Az aki dühvel és sértettséggel éli tovább mindennapjait, vagy aki meg tud bocsátani a másiknak. Én az utóbbit választottam, kezem közé vettem arcát, finom csókokkal halmoztam el édes, puha ajkát, s közben a szájába súgtam: Megbocsátok.