Fegyelmi, vagy büntetés? (3)

Péter többször is jött hozzám. De már a második alkalommal megkérdezte, hogy mit tettem volna, ha Borit a múltkor - beleegyezése nélkül - megerőszakolja? Azt feleltem: - Semmit, mert nem tetted volna meg! Elcsodálkozott: - Honnan tudja a tanár úr, hogy nem tettem volna meg? Nem válaszoltam, csak vállat vontam. Ekkor kicsit elgondolkozott, majd megszólalt:
- A tanár úr is volt diák, fiatal. Akkor hogyan estek át a tűzkeresztségen? – kérdezte már vöröslő fejjel, de várva a válaszomat. Elnevettem magamat erre a kérdésére.
- Tudod, akkor sok minden más volt, lassúbb, mint ma, mi is később értünk. Én szűzen nősültem meg, úgy, hogy a nejem volt az első nő az életemben, 27 évesen. Erről azonban nem szeretnél bővebben beszélni, még Neked sem.
- Tessék, hogy mondta? Szűzen? – peregtek a kérdései Péternek.
- Állj, várj! Erről nem beszélünk, de arról igen, hogy akkor is gond volt a hol kérdése. Természetesen itt, nálam, lehet. Neked és nektek is.
- Tessék? Itt lehetnénk? Megengedné a tanár úr? – döbbent meg Péter ezt hallva.
- Van kivel megtenned? – kérdeztem most én. – Nem Borit akartad, az biztos.
- Hááát, talán. De, hogy sikerülne is, az nem biztos. – felelte elgondolkozva.
- Javasolhatok valamit? Miért nem egy tapasztalttal kezded? Az segít, tudja mit, hogyan kell s átsegít a nehézségeken. Vigyáz is rád közben, előtte és utána is.
- De jó is lenne! – sóhajtott fel Péter elmerengve.
- Neked egy switch nő kellene Péter. Tudok egy ilyent, meg is kérdezhetem s legközelebb már túl is eshetsz rajta. – bíztattam.
- Akkor rajta! – nevetett Péter és rám nézett. – A tanár úr is itt lesz? Úgy könnyebb lenne nekem, hiszen Önt ismerem.
- Tényleg ezt szeretnéd? Úgy is lehet, persze. Rendben. De én is kérdezhetek? Őszinte választ kérek! Volt már csajod, akivel tetted, megtetted?
- Nem, még nem. – hajtotta le a fejét Péter. – A tanár úr is tudja, hogy ugyan egyedül voltam a szobában a koleszban, de minden nevelőtanár szemmel tartott, így ott nem lehetett. Másutt meg hol? A szabadban? Az nem nekem való! – jelentette ki Péter.
- Igen, így gondoltam én is. Ezért is nem zavartattam magamat a múltkor, itt, mert nem hittem, hogy megteszed. Még, ott a koleszszobádban sem hittem, pedig akkor már rajta ültél Borin. Tényleg, ha akkor nem nyitok be, mi lett volna a folytatás közöttetek? – kíváncsiskodtam őszintén Pétertől. Péter elgondolkozott, majd elnevette magát és kibökte: - Felsülés, de nagy! Rajtam röhögtek volna napokig.
- Köszi, az őszinteségedet, Péter. Én is így gondoltam. Még valami, ha már az őszinte beszélgetésnél tartunk. Ha Bori helyett Tomi van ott, vagy Csupi, akkor, ott alattad, akkor is csütörtök lett volna a vége?
- Háát, akkor nem. Biztosan nem. De a tanár úr honnan tudja, hogy meleg vagyok? S Ők is? – nézett rám csodálkozva.
- Nem tudtam, csak sejtettem Péter. Ez a túlzottan macsó hozzáállás, kiállás nálatok. Figyeltelek, többször is. De azt is tudod, hogy még változhat, Nálad is, a dolog?
- Hogyan? Hát nem fix ez? Azt írják mindenhol, a neten is. – rökönyödött meg Péter.
- Persze, ezt írják. Miért, mást nem írnak? Sok ökörséget. Ha rám hallgatsz, akkor kipróbálod a switsh nővel s csak utána döntesz!
- Tegyünk próbát, benne vagyok! – erősítette meg Péter.
Akkor, ott megtörtént közöttünk, ami elsőre is, többször, majd jó ideig nem láttam Pétert. Egy napon találkoztunk a fősuli folyosóján és Péter megállított.
- Tanár úr. Mi lesz, lehet még? Számíthatok a switsh hölgyre? – sürgetett kérdéseivel.
- Igen, én megszerveztem, csak Tőled, azaz Tőletek függ. Mikor érnétek rá?
- Akár holnap is. – felelte lelkesen. – Velük is egyeztettem már erről.
- Rendben, akkor holnap várlak titeket, hozzám, tízre, mint eddig.
Másnap pontosan érkeztek a srácok. Tomi és Csupi erősen szorongott, zaklatott volt, de Péter sem a nyugalom szobra. Az előszobában tipródtak, majd ott hagytam magukban őket, csak annyit mondtam: - Péter tudja, mit kell tenni és hogyan. Mi, hol van.
Bent a szobában vártunk a vörös hajú Stefivel rájuk. Nagy sokára kopogtak az ajtón, majd a „szabadomra” besorjáztak a srácok gatyában. Tomin fehér, szoros boxer volt, Csupin vérvörös hasonló kötött boxer, csak Péter feszített szolid, szürke-kék színű slipben. Rajtuk voltak a bőrbilincsek is. Mikor Stefit meglátták, Péter letérdelt elé és a többiek is követték a példáját. Stefi körüljárta őket, húzott egyet-egyet a bilincseken s közben meg-megsimogatta a gatyájukat elől. Ha eddig nem is, de most már álltak, feszültek rajtuk. Stefi incselkedett velük, mert rájuk kiáltott: - Nem tanultatok illemet? Hol marad a csók?
A srácok elcsodálkozva felemelték a fejüket és rám néztek tétován. Én intettem Péternek, aki kapcsolt és előregörnyedve, kezét hátul összefogva, odahajolt Stefi necc harisnyájához és csókot lehelt rá. A többiek is követték, gyorsan. Stefi Csupi elől elhúzta a lábát, az próbálta követni, de elveszítette az egyensúlyát és előre esett a szőnyegen. Stefi a kezében tartott lovaglópálcával megcsapkodta a popóját és felnevetett: - Ez is meg volt, végre.
Odalépett Csupihoz, érzékien végig húzta a körmeit a hátán, majd a popóin, combjain, de újra odafogott, ahol fészkel az agy. Csupi felszisszent. - Tűrj, bogaram, lesz rosszabb is! – bíztatta Stefi Csupit. Majd érezve az izgatás hatását, talpra parancsolta és leülve maga elé intette s mutatta nyalogassa az vagináját, miközben a cipőjével a boxerében lévő keményet rugdosta. Csupi sóhajtozott, nyögdécselt. Végre Stefi megkegyelmezett neki és megparancsolta, hogy rántsa elő a fegyverét. Mikor a lekerült vérvörös boxerből előtűnt a szintén már vérvörös szerszám, a szőnyegre mutatott Stefi, ahova Csupi lefeküdt hanyatt és Stefi már lovagolta is őt meg. Jó tempóban haladtak, mert Csupi hamarosan fel-felkiáltott és a közben róla felemelkedett Stefi mellé lövellt, nem is kis adagokban.
Most Tomin volt a sor, de ő is nyalakodhatott előbb, majd alig bírta lehámozni magáról a boxerét és már márthatta is bele Stefibe, aki a székén áthajolva fogadta be Tomi szerszámát. Ez a menet sem tartott sokáig, mert Tomi is hamar ellövellt.
Én közben már előkészítettem Pierre-t, aki megkapta a kettős szíjjal az elkötést és a golyói szétkötését. Őt Stefi feldíszítette a mellcsipeszekkel, majd fogai közé fogva annak láncát, húzkodta meg Péter mellbimbóit. Közben kezével dolgozott, morzsolta a vastag farkát is. Hamarosan Péterről is lekerült a slip és állva fogadhatta be Stefi odakínált vagináját, aki érzékkel táncolt azon. Péter, azaz Pierre előre nyúlva Stefi melleit simogatta és megjártatta a kezeit völgyein-dombjain. Nekik sem kellett sok, hogy Pierre elspricceljen, de mivel rajta gumi is volt, így elmehetett Stefiben.
A fiúk nagyon élvezték az első kört és hamarosan készen álltak és „álltak” a második körre is. Most az volt a feladatuk, hogy ketten egymás farkát szopogassák, míg a harmadik dolgozhatott „össze” Stefivel. Ha a harmadik ellövellt, akkor cseréltek s folytatódott egy így addig, míg mindenki el nem ment.
A második kör után hosszabb szünetre volt szüksége a srácoknak, így addig sorba feküdtek az ágyra és én kipirosítottam a popóikat egymás után.
A harmadik körben már csak kettőnek sikerült a „fröccs-készítés”, a harmadik - fröccs helyett – befuccsolt inkább. Pironkodott is miatta eleget, no meg bosszankodott a többiek ugratásaitól.
A végén azért mindenki élvezett mindent s ez volt a cél.
Azzal váltak el: - Viszont látásra!
(vége)