Erényöved a lábfejem fogta körbe..

Annyira vágytál arra, hogy kiszabadulj, annyira vágytál arra, hogy hozzá érhess és arra, hogy végre élvezhess.
Hogy még jobban meg bolondítsalak, felvettem egy szexi kis fehérneműt.
Fekete volt a kis felsőrésze és fekete volt a tanga ami volt hozzá, egy fekete magassarkút választottam hozzá és a falhoz löktelek, a fenekem pedig az öves farkadhoz dörzsöltem, a csípőmet riszáltam nagyon lassan és szexisen neked.
Mi volt ezzel a célom?
Hogy minél jobban felhergeljem az én rabocskámat.
Előre hajoltam és a fenekem nézhetted. majd vissza egyenesedtem és az erényöves farkadnál fogva húztalak a falhoz ahol két kampó állt ki a falból, össze volt nyomva és egy egy bilincs fityegett le róla, gyorsan oda rögzítettem a két karod vízszintesben volt.

Megfogtam az övecskéd és elkezdtem nyalogatni, óvatosan és erotikusan elkerülve a szellőző nyílásokat ill. elől a makk résznél a nyílást és egyre hevesebben csináltam, te pedig egyre jobban kérleltél, hogy vegyem már le végre rólad. Hagy érezhesd a nyelvem és a szám.
De nem tettem meg neked, annál jobban kínoztalak a számmal, majd hirtelen bekaptam az öved első részét és a makkod elkezdtem nyalogatni a nyelvem hegyével. Néztem közben a szellőző nyíláson kipréselődő farkad. Néha egy egy erősebb lüktetésed éreztem is az övet markoló kezemmel.
Amikor már teljesen kitöltötted, sőt még a makkod „kifolyt” az övedből! Mielőtt a kezeid elengedtem volna, előtte elpálcáztam, hogy azért fájjon és ne a testem tapizásával foglalkozzál legelőször.
Tehát az erényöves farkad újra megragadtam és az ágyhoz húztalak.
Követtél csak úgy igyekeztél közben éreztem a szemeid vizslatását.
Majd az ágyra fektettelek és a lábaid közé térdeltem majd a kezeim is letettem, így már négykézláb voltam a lábaid között, megtiltottam, hogy mozdulj, még mindig rajtam volt a fekete magassarkúm.
Az erényöves farkad a lábaim közé fogtam, nem csak az öved csillogását láthattad és ahogy a farkadból egyre csak folyó előneved, hanem még a cipőm sarkát, ameddig még mindig csak nem értél fel.
Még annyit sem értél el nálam, hogy a puncim megnyalhasd.
Annyit sem, hogy a lábfejemre egy csókot nyomhass..
Semmit!

Ezután lerúgtam magamról a cipőt és a lábfejem közé fogtam a ketreced, ami már cuppogót rendesen miközben megmozdult a farkadon.
Könyörögtél, hogy megigazítás a ketreced.
De én nem engedtem meg neked.
Egy olyan rab aki 1 hét után már nyafog, hogy vegyem le rólad az övét, még csak egy lábcsókot sem nyomhat a csupasz lábfejemre.
Megláttad, hogy pirosra festettem a lábujjkörmeim. Meg voltál örülve, hogy végre bekaphasd és szívogasd..
De nem engedtem.
Felültem a lábfejes öves izgatás után.
A lábaid között ülve simogattalak az övben, húzogattam és te hozzá akartál érni eközben a kezemhez.

Nagyot csaptam a kézfejedhez és a kedvenc mondatom hallhattad újra;
- Ami nekem nem fáj, az neked sem rabocskám!
- Igaza van Úrnőm, elnézést! – volt a válasz és egy nagyot haraptam ezután a zacsidba.

Fájdalmas éjszaka következet ezután neked.
Tehát így légy nyavalygó szolga, ha már „unod” az erényövben való szenvedést.
Ha már nem bírod tapizás nélkül.
Ha már élvezet hiányod van nagyon.
A fájdalom annak jár, aki nem tud viselkedni. Amit elvárnak tőle. Azért jár a jutalmazás csak amit a fél teljesít. Ha nem megy neki és csak a szája jár, hogy vegyem le, annak csak a szenvedés jár a kis ketrecben.