Vérvétel

Könnyű csiklandozást éreztem csak, amikor a karomra szállt, és az alkonyi fényben csak szememet erőltetve tudtam kivenni a kis szúnyog alakját.
Visszatartottam feltörő vágyamat hogy egy gyors csapással elintézzem, ehelyett kíváncsian figyelni kezdtem.
Egyelőre csak ült nyugodtan, majd néhány másodperc után szívókáját lefelé szögezve megmozdult és tett néhány lépést bőrömön. Láthatóan keresett valamit, amit csak ő tudhatott mi, de úgy nézett ki, hogy megtalálta, mert egy ponton lecövekelt, és hegyes kis szívókáját bőrömnek nyomta.
Persze én nem éreztem még ebből semmit, csak néztem kíváncsian, ahogy finoman belém hatol.
Fokozatosan egyre mélyebbre és mélyebbre. Ekkor már éreztem a pici viszketést, de tűrtem, úgy voltam vele, hogy ennyit kibírok, meglátom mit és hogyan csinál.
Látszólag semmi sem történt, csak a viszketés erősödött. Kis idő elteltével láttam csak meg, hogy pici potroha pirosodni, duzzadni kezd. Tudtam, hogy az én véremtől piroslik, pontosabban a vértől, ami az imént még az enyém volt, de immáron az övé, mert elvette tőlem.
Furcsa módon ekkor már merevedésem volt. Izgalomba hozott, ahogy ez a kis lény, aki sokkal gyengébb, kisebb, törékenyebb mint én, rám száll, megkeresi a gyenge sebezhető kis pontot rajtam és oly természetesen teszi magáévá véremet, mintha ez lenne a világ rendje.
Megbűvölten, szinte hipnotizáltan figyeltem, ahogy egyre inkább kerekedik a potroha és duzzad az éltető energiától. Egyre jobban viszketett az apró, tűhegynyi seb amit ejtett rajtam,de nagy fiú vagyok, ennyit ki kell bírnom. Tudtam, hogy nincs jogom megzavarni és bántani, hiszen csupán azt teszi, amit a természet megkövetel: megkeresi a prédáját és táplálkozik. Énnekem pedig jó prédaként engedelmesen és jámborul tűrnöm kell ezt.
Elfogadtam a helyzetemet, hogy ő kicsi és ügyes és mohó, én pedig nagy, ormótlan, kissé bárgyú akit lám ilyen könnyedén el tud bűvölni és meg tud csapolni.
Jól esett, hogy elégedetté és jóllakottá tehetem.
Amikor már annyira feszült és piroslott a pocija, hogy úgy festett, mintha az egész egy picike vércseppből állna csak, akkor lassan kihúzta belőlem az injekciós tűt.
Szárnyra kapott és kissé nehézkesen, jóllakottan elrepült én pedig csak néztem utána.
Azóta semmi hírem róla, nem ír, nem telefonál….