Akarat II.

Anna későn ébredt. Bár fizikailag furcsamód nem érezte magát fáradtnak, úgy érezte, ólmosan telepedik rá a bizonytalanság. Még mindig furcsán és jólesően sajgott hüvelye a férfi után, de talán ez volt az egyetlen olyan körülmény, ami nem egy fura álomként engedte visszaemlékeznie az éjszaka történtekre. Ha csak egyetlen olyan dolog lett volna a kezében - egy névjegy, egy cetli egy telefonszámmal -, ami kézzelfoghatóvá tette volna az eseményeket, úgy érezte volna, van mibe kapaszkodnia. De még csak egy horzsolás sem volt rajta, kivéve azt a kék foltot a sípcsontján, amit hajnali belopózkodása idején szerzett, mikor véletlenül a cipősszekrény sarkába rúgott. Mégsem cserélte volna el semmire az éjszakát, de a bizonytalanság ködbe burkolta, annak ellenére, hogy minden részletre élesen emlékezett.

Egész kora délután tett-vett a szobájában, nem nagyon akart kimenni, mert nem találta a helyét. Percenként nézte a telefont, megszokott zenéi most nem neki szóltak. Végül úgy döntött előmerészkedik, de megbánta, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy tudják. Pedig nem tudtak semmit, honnan tudtak volna, legfeljebb kurta válaszain csodálkoztak és hogy mindig a telefont babrálja. Visszamenekült a szobájába. Maga sem tudta miért Kata volt az, akit felhívott, de ösztönösen úgy érezte, ő jobban megérti majd mint Betti, aki néha kifejezetten vaskalap volt.

Nem könnyen engedték el a buli után, életében másodszor jutott eszébe azzal érvelni, hogy már felnőtt. Már erősen nyugodott a nap, amikor Katához ért, a lányok beültek a szobájába és belemerültek a beszélgetésbe. Kata csillogó szemekkel hallgatta, miközben mindent elé tárt. Nem ítélte el, de nem is a részletek érdekelték, kíváncsisága főleg Csabára vonatkozott. Anna nagyon hálás volt neki, és persze magának, hogy Katát választotta, tudva, mennyire érdeklik az emberek. Kata biztos volt benne, hogy a férfi jelentkezik majd, persze nem tudta megmondani miért, de Anna kínzó bizonytalanságága így is oldódott. Jobb barátok lettek. Hazafelé a trolin Anna el is bámészkodott, majdnem fennmaradt a járművön, már majdnem a kapujuk előtt állt, amikor rutinszerűen pillantott a telefonra. Meglepetésre egy jó húsz perce jött sms-t talált benne, egy ismeretlen számról. "Tudunk beszélni? :-)" .

Anna kicsit pánikba esett most, hogy megjött az a jel, amire egész nap várt, hisz kétsége sem volt ki küldte az üzenetet. Gyorsan visszagépelt egy "igen"-t. Majd idegesen továbbsétált az utca vége felé, kezében a most mindent jelentő plasztikdarabbal. Napoknak tetsző percek után végre megszólalt a telefon, felkapta és egész napos izgalma egy csapásra szűnt meg, amikor meghallotta a férfi markáns, de dallamos hangját. Minden kétsége egyetlen csapásra elmúlt, melegség járta át és elernyedtek eddig megfeszült izmai. Csaba figyelmes volt, végighallgatta a kérdésekre adott kurta, csendes válaszait, láthatóan érdekelte a lány bátortalan mondandója. Anna nem bírta tovább és egyenesen a férfinak szegezte a kérdést, hogy ugye nem tűnik el. Hallotta, ahogy a férfi elmosolyodik, miközben azt mondta, hogy eszében sem volt, Csaba inkább az ő eltűnésétől tartott, hogy megijedt. Megkönnyebbülve mosolyogtak össze a telefonba. De Anya már hívta Annát, kapkodva megbeszélték, hogy sms-ben tartják a kapcsolatot. Otthon Anna felszabadult viselkedése látszólag minden gyanút eloszlatott, vacsora után szobája rejtekében megbeszélte a férfival, hogy holnap megpróbál vele találkozni. Kata egyetlen szóra megígérte, hogy alibit biztosít. Sokáig nem tudott elaludni, de ez már nem a bizonytalanság, hanem a várakozás izgalma volt. Újra es újra lejátszódott benne a tegnap éjjel, érezte, hogy a pizsamaalsóként használt férfiboxer lassan átnedvesedik. Mégsem könnyített magán a megszokott mozdulatokkal, úgy érezte, hogy a kéj a férfinak szól, ő rendelkezik már felette. Ezzel a hosszú gondolattal merült álomba.

Másnap reggel korábban ébredt, mint szokott, de sokáig az ágyban maradt. Feszültsége keveredett nemi izgalmával, de nagy erőfeszítések árán mindig ellenállt a kísértésnek, hogy kielégítse magát. Végül, mikor már kétségtelenné vált a kinti zajokból, hogy mindenki fent van, kiment és játszani kezdett a pianinón, ami az utóbbi időben egyre ritkábban fordult vele elő, Apa már elő is állt az ötlettel, hogy adják el. Hallotta, hogy Anya be is jön a konyhából, leül mögé és csak hallgatja. Kora délutánra sikerült csak annyi látszatkönnyedséget magára erőltetnie, hogy közölje: Kata várja, lehet, hogy ott is alszik, de még nem biztos. Félrefordult, hogy ne is lássa a valószínű gyanakvást.

A tessék-lássék bekapkodott ebéd után alig várta, hogy egyedül maradjon a fürdőszobában. Bár mindig törődött a testével, most először vette szemügyre nőként hónapok óta, amióta szakított Ádámmal. Nagyon sok baja volt magával, ezek csak részben oldódtak az évek folyamán. Itt-ott pici piros pöttyök voltak még kicsit kreolosba hajló de mégsem barna bőrén, szerencsére a pattanások igazi hulláma gyorsan lement és a hirtelen szőrösödés is elkerülte, sok lány szenvedett ettől az osztályban. Szeméremszőrzete sem volt dús, látni lehetett kávészem formájú szeméremtestét, mely az elmúlt napokban annyi nedvvel lepte meg. Összeszorította formás melleit, melyeket kicsiknek tartott mindig, irigykedve néha Bettire, akit tejcsárdának hívtak néha Katával és aki mindig valamelyikük szájára csapott ilyenkor. Gyorsan, nehogy rajtakapja valaki, jobb híján az Apától csent borotvával kezdett megszabadulni minden szőrtől, kapkodó mozdulatai nyomán finoman megsértve érzékeny nagyajkát is...

A metrón összezárt lábakkal ült, most valahogy tolakodónak érezte a férfiak pillantásait. Amikor leszállt, kétszer is eltévedt, de miután átvágott a kari épülethez közeli parkon, ráismert a bérházra, amelyben a tegnap éjszaka történt meg vele. Most, nappal annyira más volt. Kikereste a kapucsengőt és megnyomta, kicsit remegett az ujja. A férfi azonban megkérte, hogy maradjon ott és kisvártatva a kapun kilépve szorította a falhoz. Hozzábújt, lehunyt szemmel kereste meg a férfi nyelvét, hogy hosszan szopogassa, aki csak hagyta ezt neki, semmilyen követelő mozdulatot sem tett, csak simogatta. Kibontakozva átkarolta a lányt és megkérte, hogy kísérje el enni. Pár utcasarok után egy kis, kuckós bárban kötöttek ki, útközben jött rá Anna is, hogy mennyire éhes, mert hirtelen feloldódott a gyomrában az a dugó, ami hazaérkezése óta ott volt. Csaba rendelt és folytatták a beszélgetést, de nem teljesen ott, ahol abbahagyták, hanem magukról kezdtek beszélni a másiknak, csak szórakozottan fogyasztva az ételt. Annának volt kevesebb mondanivalója természetesen, rövid és boldog családja körében eltöltött 18 éve ugyan kifogyhatatlan téma volt, mégis semmi a férfi mondandójához képest. Csaba sok mindent mondott magáról, annak ellenére, hogy éveket volt képes pár mondatba sűríteni. Néha ijesztő, mély és sötét dolgokat mondott, a lány ilyenkor döbbenten hallgatta, de értett ahhoz, hogy a burokból jött kislány előtt mindig időben lezárjon témákat, mielőtt az beleszédülne. Anna, hiába voltak ezek olyan dolgok, amikről csak hallott, olvasott, inkább mély kíváncsisággal hallgatta a férfit és közben rádöbbent arra, hogy tulajdonképpen tényleg felnőtt és ez az ember az, aki elsőként így is kezeli, nem felnőtt beszél személyében a gyerekkel. Mindez új távlatot adott ismét gondolatainak, beleszédült a távlatokba, hiszen itt és most minden más lett, más perspektívát kapott. Ami volt, megszűnt, nem menekülhetett vissza korábbi világába.

Hirtelen mozdulattal kikapta kezét a férfiéból, a nyakörv után nyúlt, majd a felvette és ügyetlen mozdulatokkal, többszöri kísérletre összekapcsolta. Haját visszasimította és dacos elszántságal, égő szemekkel nézett a férfi barna szemébe. Csaba egy tört pillanatra hátrahőkölt, de aztán meleg öntötte el a tekintetét, arcán puha mosoly terült el. Szótlanul a kezét nyújtotta, felálltak. Csaba a pulthoz vezette, ott fizetett, majd amikor kiléptek az utcára, magához vonta és megcsókolta a lányt. Anna lélegzete is elállt, olyan vad és követelő volt ez a csók, előszele annak, amiről tudható volt, hogy következik. Menet közben Anna nem nézett a szembejövők szemébe, nyakörve és érzelmei sem tették lehetővé ezt. Kapaszkodott Csabába, aki csak vitte, vitte...

Amikor az ajtón beléptek, úgy érezte, hogy visszatér az ereje. Amíg a férfi a zárral volt elfoglalva, előrerohant és a nappaliban gyorsan legyűrte magáról a ruhát. Kihúzta magát a férfi előtt, keze megigazította a nyakörvet, hátrafogta haját. Mellbimbói az égnek meredtek. A férfi a nappali ajtajából nézte, lassan letette a kulcsot és intett a lánynak, aki odament hozzá. Csaba a nyakába temetkezett, borostája végighúzta Anna csiklandós nyakán, a borsózó érzetet ellensúlyozta, amikor ujjaival szétnyitotta a nagy-, majd a kisajkakat, kikereste és finoman masszírozta a lány megkeményedő csiklóját. Anna a férfi dagadó farka után nyúlt, ő is masszírozni kezdte, majd a férfi egyetlen, fején tett simításából is értve letérdelt és kiszabadította. Szopni kezdett, de nem úgy, mint régebben, amikor próbálta és amikor folyton arra koncentrált, hogy jól csinálja-e. Ösztönösen tette, be akarta fogadni, érezte, ahogy vérrel telik meg, ahogy puhán körbefonja a szájával. Nyálasan ölelte szájjal, próbálta minél jobban bevenni. Hirtelen ötlettel megszorította a tövében, mire a férfi akkorára nőtt, hogy úgy érezte ki kell vennie, meg ne fulladjon. Egy opálos cseppet vett észre a makkon, amit lenyalt és ízlelgetett a nyelvén. Finom volt.

A férfi mindeddig finoman tartotta a kezét a fején és a nyakörvén, most belemarkolt lófarkába és felállította. Haját fogva a bőrkanapéhoz vezette és háttal feltérdeltette. Kezét a hátára téve lenyomta az arcát a bőrre, Anna hallotta ezután a ruha suhogását, majd térde mögött megsüllyedt a párna, ahogy a férfi mögé került. Mikor belehatolt, Anna felsikkant ahogy kitöltötte a vastag hímtag, egyből elfoglalta, a méhnyakában érezte. Pár mozdulattal elfoglalta a helyét, megtalálta az utolsó kis redőt, rést is, amit elfoglalhatott, belakhatott. A férfi Anna hajába markolt és hátra húzta a fejét, de tenyerét továbbra is a hátán tartva nem engedte, hogy felegyenesedjen, majd egyre keményebb és hosszabb lökésekkel baszni kezdte. Igen, baszta, Anna utolsó értelmes gondolata ez volt, torkát önkéntelen hangok hagyták el, ahogy a férfi egyre keményebben kerítette a hatalmába, ahogy megfeszítette. Kirobbant belőle a visszafogott kéj, a feloldódott izgalommal vegyesen hatalmas hullámokban öntötte el, érezte, ahogy önkéntelenül ráfeszül a hatalmasra nőtt, kemény hímvesszőre, akaratától függetlenül sorozatosan összehúzódik. Akkora élvezet kerítette a hatalmába, mint még soha, nem akart véget érni... Sokáig tartott, nagyon sokáig, a férfi már elengedte a haját, megfogta a derekát és markolta, egyre beljebb, egyre keményebben döfte, minden lökést érzett a méhében. Nem hitte, hogy ennél is jobban ráfeszülhet, de mégis, hirtelen megérezte a férfi ujját szűk és soha nem háborgatott okozója bejáratában és ösztönösen még jobban ráfonódott a vesszőre. Már nem lehetett fokozni, az utolsó rángással együtt a férfi kirántotta farkát, a haját fogva a farkához húzta az arcát, öntudatlanul követte a kezet és megérezte ahogy a férfi forrón az arcára lövell, de ő bekapta a még rángó és spermát ontó makkot és éhesen a férfira, az utolsó cseppet is kiszopta belőle. Érezte, ahogy a férfi ujja összehúzza az arcán az ondót, bekapta az ujjat és leszopogatta, közben felnézett ziháló, a gyönyörtől tágra nyílt szemű gazdájára...

Együtt feküdtek le aludni, de előtte sokat beszélgettek, gyakran úgy, mint amikor a férfi elmagyarázta a nyakörv szimbolikáját és közben simogatva izgatta. De még erre sem volt szükség, mindig nedves volt a férfi közelében, még akkor is, amikor a vacsora készítésben segített neki. Mindig ugyanazzal az otthonos érzéssel fogadta be, újra és újra, amikor csak ura megkívánta, és sokszor kívánta meg, bár már sajgott mindene. Amikor már álomban volt, akkor is örömmel tárta szét magát, amikor a felébredt férfi maga alá gyűrte és a matracba préselve újra elfoglalta a helyét. Megszűnt az idő, úgy érezte, hogy hosszú és egyedül megtett útja után, melynek még minden állomásáról sem tudott számot adni, végre hazaért.

(Folyt. köv.)