Vendég a háznál, öröm a ...

…Egy szobában térdelsz, ülsz a sarkaidon. Kellemes félhomály ölel körbe, jól illően a háttérből előszűrődő lágy zene dallamaihoz…pont ahogy kértem Tőled. A résnyire nyitott ablakon belopakodó szellő meg-megtáncoltatja gyertyák lángjait, s a kintről benevet a telihold…fényét a játékosan fodrozódó függöny szórja szét…s te csak vársz türelmesen. Rajtad vannak a pántok, mellyekhez az együtt töltött idő alatt hozzászoktál, s rajtad van a nyakörved, mit én szoktam rád adni…de most úgy rendelkeztem, hogy vedd fel, mert teljes pompádban akarlak bemutatni leendő vendégemnek. Bőröd friss illata szétterül a szobában, melyet érzékin egészít ki a lehelletnyi partfüm, amit magadra tettél a kedvemért.
Csörren a kulcs a zárban, a függöny mögötted meglibben ahogy benyitok. Én jövök be elsőnek, mutatva az utat vendégemnek.
Alázatosan lehajtott fejed miatt mosolyomat nem látod, mely feldereng, látván, jól megtanultad… Helyet foglalunk a dohányzó asztalnál, s hallod italt töltök magunknak. Illatát felismered: whisky. A poharakban halkan összekoccannak a jégkockák, ahogy körbesimítja őket a felföldi nedű. Pillanatra beléd markol a félsz: ezt eddig mindig te készíthetted el nekem, de most ügyet sem vetve rád italozni, beszélgetni kezdek vendégemmel. Témánk véletlenül sem irányul rád vagy a Szerelem Sötét Oldalára…mindennapi általánosságról beszélgetünk, majd sztorizgatni kezdünk. Ahogy egyre jobban múlik az idő, lassan zsibbadni kezd mindened. Óvatosan mosorogni kezdesz, próbálod átmozgatni izmaid, aminek eredményeként aprót mozdul az egyik vállad. Jégkockák csörrennek, ahogy megáll a kezemben a pohár…elhallgatunk…nyúlik a pillanat, a sűrűsödő csend a halk zenét is a háttérbe szorítja. Légzésed szaporodik ahogy felállok s feléd lépkedem. Akaratlanul is összehúzod magad, mikor vendégem hümmög egyet…soha nem hallottál még hölgyet ilyen mély hangot kiadni. Mint egy nagymacska elégedett morranása, mikor betetőzik a vadászat izgalma. Komótosan mögéd sétálok, lábam szorosan simul meztelen hátadhoz. Belemarkolok a hajadba, s annál fogva vezetlek oda a hölgyhöz. Szép fekete hosszúszárú lakkcsizma kerül a látóteredbe (hangját már hallottad, mikor megérkeztünk), ahogy arrafelé lódítom fioman a fejedet.
„- Köszöntsd…” – mondom, mire te engedelmesen leheled csókodat a csizmák orrára.
„- Engeszteld…” – irányítom a fejed a megadott irányba. A hölgy elégedetten felkuncog, hosszú lábait keresztbe teszi, így az egyik csizmája pont az orrod elé kerül, amit óvatosan kényeztetni kezdesz a nyelveddel. Én a látótereden kívülről figyelem tevékenységedet, miközben vendégem úgy mozgatja lábát, hogy olykor úgy tűnik hozzádörgölődik az arcod, mint egy kismacskának.
„- Most a másikat…” – szólok, miközben hallod, hogy valahol hátul az eszközök közt kotorászom. Nem kisebb elánnal kezdesz neki a másik csizmának. Én, miután kiválasztom a megfelelő eszközt mögéd sétálok, lehajolok s ujjaim a szokásos felfedező útba kezdenek szirmaid felé…ellenőrizve izgat e téged vendégem engeztelése…s nem csalódom most sem.
„- Kis kurvám, megint csak a kéjelgés…” – azzal a hajadnál fogva hátrahúzom a fejed s ujjaid szádba csúsztatom, hogy lenyald magad róluk. Ajkaid meg megremegnek a hölgy tekintetét látva…az a tekintet ami visszanéz rád szinte perzseli sub énedet. Visszanyomom fejedet a csizmához, hogy befejezhesd ami félbemaradt. Felegyenesedvén picit oldalt állok mögötted s pörgetni kezdem a kezemben lévő szerszámot. Pörögnek a szálak, hasad a levegő…s a jól ismert csattanásokkal nyalja feneked két partját a macska. Néha visszaveszem a tempót, s a combjaid közé is be-beeresztem. Felnyögsz „kedvesed” egyik ilyen érintésére…tested megremeg, s kiesel a ritmikus nyalásból. A hölgy előre hajol, s hajadba markolva irányítani kezdi a fejed. Láthatóan vonakodsz eleget tenni neki, hisz hozzám tartozol nem hozzá…de neheztelésemet érzed a fenekeden ahogy nyagyobb lendülettel, többet nyalint belőled a macska. Ez megérteti veled óhajomat, s immár engedelmesebben követed a hajadba markoló kéz útmutatását.
„- Nekem is szabad?” – kérdezi vendégem, mire szó nélkül átveszem a hajad, s a kedvenc fotelomhoz vezetlek, majd veled szemben leülök. Szeretem mikor így térdelsz előttem…arcod két kezembe fektetem, te kidomborítod feneked. Vendégem egy pálcát választ – hallhatod ahogy próbaképp suhogtatja, miközben térdeplő alakod mögé lép.
„- Terpessz Kis kurvám” – mosolygok rád, mire tágra nyílik szemed, tekintetünk összekapcsolódik, látom, az ismeretlentől félsz nagyon. Megindul egy könnycsepp, szisszen a pálca, érkezik a csapás…
„- Számold…” – mondom, mire remegő hangon engedelmeskedsz. Tekinteted panaszosan fénylik minden csapásra. Nagyobbakat kapsz mint tőlem szoktál – végül is te kérted, hogy egyszer hozzak haza egy dominát –, de a 25-26-dik ütésnél megbicsaklik a hangod, könnyeid patakzanak kezeimre. Úgy az 50-dik után látod, hogy szemmel intek a barátnőmnek: elég. Leteszi a pálcát, majd valamivel szöszmötölni kezd, mintha felvenne valamit. Én ezalatt megcsókollak lágyan, majd gyengéden letörlöm könnyeid. Látom most nagyon szeretnél a nyakamba bújni, elrejtőzni mindenki elől s csak engem érezni.
Hirtelen vendégem mögéd térdel, egyik combodon megérzed a felcsatolhatós műpéniszt. Megragadom hajad s nyakörved, hogy ne fickándoz, míg ő síkosítja az eszközt, s finomam szirmaid közé helyezi.
„– Mozogj rajta kéjenc dögöm!” – mondom, s te teszed. A hölgy kezei a derekadon irányítanak…s vad tempót diktálnak. Közben szemem szemeden, s rajta keresztül olvaslak, mint egy könyvet…egy számomra igen kedves könyvet. Pár perc után érzed, nem bírod soká. Remegő hangon kérsz engedélyt, s miután megadom felgyorsuló nyögésekkel adod át magad a kéjnek. Minden porcikád beleremeg, ahogy a felcsatolható öve hozzáéreget a pirosra kezelt fenekedhez. Testedben lassan elhalnak a kéj okozta remegések, kicsusszan belőled a szerszám. Fejedet cipőim felé iráyítom. Hosszasan nyalatom veled hol egyiket hol másikat, miközben a hölgy tenyerével simítja feneked, s néha rá-rácsap, melyekre rándulásaid a feleletek. Idővel megelégelem ténykedésed, s a szoba közepére vezetlek. Ide húzom a egyik bárszéket, s hajadba markolva ez enyémhez irányítom tekinteted.
„- Szeretnél még kedveskedni a vendégnek?" – kérdem, mire félénk bólintás a válasz. Ahogy a hölgy a székre telepedik, észre veszed, hogy bőr minije alatt nem hord bugyit...intim illat tanúskodik számodra, hogy igencsak kedvét lelné benned.
„- Rajta szórakoztasd...légy kreatív…" - mondom, s téged figyelve visszaviszem az eszközöket a helyükre. Négykézláb a lehető legközelebb mászol hozzá. Nem mersz felnézni az arcára, s a csizmája fölött félénken megnyalod a bőrét. Majd újra és újra, kicsit feljebb haladva a combján. De vendégünk türelmetlen: két kézzel markolja meg hajadat, és belefúrja arcodat az ölébe, egyik lábával a lapockádnál segít ott tartani. Visszatérvén mögé állok s átkarolva tartom, nehogy az általad felkorbálcsolt hullámok lesodorják a székről. Lopva felpillantasz, tekintetünk egybefonódik…a pillanat örökkévalóságát a hölgy hangja töri meg, ahogy csúcsra érve a világba kiabálja jólétét. Lassan vezeted le a vágyait, mintha csak engem másolnál. Fejed kiszabadul, s ahogy intésemre visszamászol a kezdő helyedre, kissé neheztelően villan rám pillanatra tekinteted. Vendégem hangos sóhajok kíséretében vonul ki a mosdóba, hogy rendezze a toalettjét, míg én rád ügyet sem vetve visszatelepedem a dohányzó asztalhoz, mintha mi sem történt volna. Feneked ég nagyon, többszöri nekifutásra sikerült csak rendesen visszatelepedned sarkaidra. Kis idő múlva vendégem csatlakozik hozzám, s folytatjuk beszélgetésünket. Idővel megköszöni a vendéglátást, s készülődni kezdünk. Ajtóhoz menet elkapod pillantásomat szemed sarkából, majd az ajtó bezárul mögöttünk.

De te nem mozdulsz – bár minden pillanat kín most a fenekednek – s türelmesen várod visszatértem…hisz én még nem engedtelek el téged…