Tony és Linda - 2. A nyakörv

Másnap délelőtt sms-t kaptam Lindától:

"Ma kettő órára gyere át hozzám!"

Ennyit. Persze tudtam már a szabályokat, vagyis azt a keveset amit eddig mondott. Visszaírtam, hogy rendben Úrnőm, és készülődtem.
Szerencsére még tegnap haza fele járkáltam kicsit a városban, hogy ne ahhoz a szőke csajhoz menjek vissza, így sikerült négy különböző boltból, hat különböző fehérneműt vennem. Már nem okozott gondot, gyakorlott faarccal bementem, kifizettem, és távoztam. Senkit nem érdekelt, hogy mit és miért veszek. Aminek én csak örülni tudtam.
Sikerült két francia bugyit vennem, egy fehér csipkéset, és egy kéket. A másik négy tanga volt, egy újabb piros, fekete, és két rózsaszínű. Kis gondolkozás után az egyik rózsaszín mellett döntöttem, hátha jó pontot jelent majd. Egész kényelmes volt, bár furának még mindig fura volt a viselése. A további két órát már ebben töltöttem, hogy szokjam, majd eljött az indulás pillanata.
Hamar átértem hozzá, újra az ajtó előtt voltam és kopogtam. Szinte azonnal ajtót nyitott... és mit ne mondjak nem a múltkori macinaciban várt.
Egy rövid forrónaciban volt, ahogy láttam, épp hogy takart valamit, meg egy fehér hálós trikó, ami alatt fekete melltartót viselt. Lábán magassarkú volt, talán 13 cm, és olyan ami szabadon hagyta a lábujjait. Tegnapi esetből tanulva azonnal térdre ereszkedtem és egy-egy puszit nyomtam a lábujjaira. Ezután felálltam és láttam rajta hogy meg van velem elégedve, beljebb tessékelt az ajtón. Ám amikor beakartam menni a nappaliba, kitartott kézzel megállított.
- Na-na, itt állj meg és vetkőzz fehérneműig. - nem tudtam mire vélni, de elkezdtem vetkőzni, így már csak a rózsaszín tanga maradt rajtam.
- A rózsaszín is nagyon jól áll neked. - mondta Linda, miközben végigsimított a dudorodó farkamon, engem meg közben elöntött a forróság ott lent.
- Kezeket hátra! - parancsolta én pedig hátra tettem, ő meg mögém kerülve összekötözte őket. Eléggé meglepődtem, először is honnan varázsolt kötelet, másrészt mire készülhet? Bár talán a mai nap mozgalmasabb lesz mint a tegnapi. Egész gyorsan végzett, és jól összekötözte a csuklóimat, próbálkoznom se kellett ahhoz hogy tudjam, ebből nem lehet egyhamar szabadulni. Közben Linda újra elém állt.
- Emlékszel? Tegnap szemtelen voltál, amiért büntetést ígértem. - itt már-már halálos mosolyra húzta a száját. - Most fogod megkapni.
Nyeltem egy nagyot és vártam.
- Öt percet kint töltesz az ajtóm előtt! Nyomás ki!
Földbe gyökerezett a lábam. Hogy én öt percet kint álljak az ajtó előtt, hátrakötözött kézzel és tangában? Férfi létemre? Nem, azért ez kicsit soknak véltem. Azonnal szóvá is tettem.
- Linda én biztos hogy nem megyek így... - eddig tudtam mondani, mert hirtelen előrenyúlt, és az államnál összecsücsőrítette a számat.
- Tony, én úgy gondolom okos vagy, úgyhogy ne vess rossz fényt magadra az ostobaságoddal! - hű, ha nem így állnék előtte, még el is viccelném a helyzetet, de most valahogy nem tudtam ilyesmire gondolni, csak arra hogy figyeljek minden egyes szavára.
- Linda Úrnő! Úrnő amikor magunk közt vagyunk, tanuld meg végre! Másrészt azt csinálod amit mondok, engedelmeskedsz! Vagy talán úgy gondolod megszegem a szavamat, és nem gondoskodok rólad? - halkan beszélt, mégis volt valami fenyegető a hangjában. Másrészt tudtam hogy bízhatok benne. Megbeszéltük már, amikor arra volt kíváncsi hogy mi az amit biztos nem akarok ebben a kapcsolatban. Ezek közé tartozott az is, hogy csak magunk közt legyen ez a BDSM... de persze egy kis rizikó belefér, akkor még úgy gondoltam izgalmasabbá teszi az egészet. Csak ne az hogy az utcán, mindenki előtt.
- Nem Úrnőm, sajnálom. - nehéz volt kipréselnem a szavakat a számon, nagyon szorított az ujjaival.
- Akkor hát engedelmeskedsz? - mélyen a szemembe nézett, én pedig tartva a szemkontaktust, válaszoltam:
- Igen Úrnőm.
Elengedte a számat, ami kicsit zsibbadt, és még megdörzsölni se tudtam. Viszont úrnőm elmosolyodott, újra az aranyos lánnyá vált. Rémisztő hogy képes változni.
- Ennek örülök Tony. Viszont az engedetlenség miatt további öt percet maradsz kint. - várakozóan nézett rám, hátha megint ellenkezek, de több eszem volt ennél. Tudtam hogy csak rosszabítanék a helyzetemen. Viszont az a tíz perc kemény lesz.
Megfordultam, hogy kimenjek az ajtón de az be volt csukva, Linda pedig továbbra is mögöttem állt. Hátra fordultam, ő pedig csak mosolyogva ingatta a fejét.
- Neked kell kinyitnod, a kezeid nélkül. - tudtam mit akar. Sóhajtottam egyet, és visszafordulva lehajoltam, majd a számba vettem a kilincset.
- Maradj így! - hallottam Linda hangját, én meg úgy maradtam, a fémes ízű kilinccsel a számban. Linda megfogta a fenekemet, és miközben simogatta úgy beszélt hozzám:
- Még nem kaptad meg a büntetést azért, hogy elfelejtettél Úrnődnek szólítani. Ha már tíz percet maradsz kint, tíz fenék csapást kapsz. A tenyeremmel, hogy lásd, azért jó és kedves Úrnőd vagyok. - kilehetett hallani a kárörvendést a hangjából, én meg csak lehunytam a szemem zavaromban. Nagyszerű, elég megalázó volt a helyzetem, egy ajtó kilincsére kellett ráharapnom, mellesleg már a nyálam is kezdett kicsit kifolyni, de ez nem elég. A törzsem és a lábam egy szép derékszöget alkottak, pontosan a tangás fenekemnél. Úrnőm pedig élvezte a megalázó helyzetemet.
Mire mindezt kigondoltam, már meg is kaptam az első csapást. Csípett, és kicsit fájt is. Lány létére nagyobbat ütött mint azt vártam volna.
Azonnal érkezett a következő csapás, most a másik fenék félre, és így folytatódott egészen a tizedik ütésig. Én közben végig ráharaptam a kilincsre, és igyekeztem visszanyelni a nyálamat, több-kevesebb sikerrel. A csapásokat ügyesen csinálta, habár öt-öt jutott mindkét félre, minimális távolságokkal mindig másmilyen pontra érkezett, és igen csak csípett minden egyes ütése. Kibírható volt, sőt, még többet is elviseltem volna inkább, mint hogy kint kelljen állnom tíz percet. Sok idő lesz, már most érzem.
- Most már kinyithatod az ajtót, majd én becsukom.
Észre se vettem, de a szám kicsit elgémberedett. Sikerült lenyomnom a kilincset, és kiálltam a lépcsőházban, Linda pedig rám csukta az ajtót. Szemeztem a kukucskálóval, valószínűleg nézhet odabentről. A fenekemen még mindig éreztem a csapásai nyomát, de már szerencsére kezdett elmúlni. És hirtelen az a kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, hogy valaki közeledik. Füleltem de semmi. Hát persze, hogy semmi. Megint elöntött a hullám, hogy érzem ahogy mozog valami vagy valaki, pedig ez nem igaz. Vettem egy mély levegőt és igyekeztem kirekeszteni magamból azt a kellemetlen érzést. A karomat picit emelgetni próbáltam hátul, hogy ne gémberedjen el. A csuklóimat is megmozgattam úgy-ahogy, de persze nem igazán tudtam. A tanga már egészen kényelmessé vált.
Szét néztem, de sehol senki, megnyugodtam. Viszont fogalmam se volt mennyi idő telhetett el. Olyan hosszúnak érzem az elmúlt időt amit itt kint töltöttem, de a valóságban talán ha két perce hogy kint állok. Ez a Linda... hihetetlen, amikor megismerkedtünk azt mondta, hogy teljesen tapasztalatlan, soha nem volt még szolgája. Ennek ellenére elég nagy fantáziával rendelkezik. Ezt kitalálni. Hogy itt kint álljak így. Csak azt nem tudom, hogy ha meglátnak, oké hogy elég kellemetlen lesz nekem, de neki nem lesz az, hogy pont az ő ajtója előtt látnak meg? Na mindegy, inkább hagyom. És hirtelen megint jelzett az Erő, hogy valaki lent mászkál. Csak most hang is kísérte a megérzésemet. Lentről szatyrok csörgését hallottam. Na most már elkezdtem aggódni. Az ajtóra néztem, és azon gondolkodtam kopogjak-e a fejemmel. Hamar elvetettem az ötletet, az eddigi tapasztalatok alapján lehet hogy még fél órára kint hagyna, vagy valami rosszabb. Nem, igyekeztem lehiggadni. A harmadik emeleten vagyunk, és a ház négy emeletes. Hallom a szatyrok zörgését, ahogy közeledik. Tehát nem a földszinten lakik. Ha szerencsém van akkor az első vagy második emeleten megáll. Ha nem, akkor mindenképp meglát engem. Ötven-ötven százalék.
A szatyor zörgés megáll. Tovább fülelek, várok, de semmi. Se zárkattanás, se ajtó nyitás, semmi. Talán bement. Ejj, igazán kinyithatná már azt a nyavajás ajtót.
Mintha csak meghallgatták volna a gondolataimat, az ajtó kinyílt, és Linda beintett.
- Köszönöm Úrnőm! - hálálkodtam, és amilyen elegánsan csak lehetett, beiszkoltam. Trükkös dolog az idő múlása, de lényeg hogy most már bent vagyok a négy fal biztonságában, és nem kint.
- Remek, végre valamit magadtól is megtanultál. - örvendezett, de én a hirtelen örömben nem tudtam mire gondol. - A büntetést meg kell köszönni, hisz a nevelésedért történik, hogy jobbá válj. Remek, remek.
Aha, hát jobb ha ezt is megjegyzem, büntetés után köszönetet mondani. Annak is örülök, hogy ennyire meg van elégedve velem ,de azért csak belém fészkelődött a tudat, hogy ha büntetés van, akkor jutalom is? Mert akkor pont itt lenne az ideje hogy a jóból is részesülhessek.
- Menj a nappaliba, a kanapém előtt térdre! - parancsolta, én pedig gyorsan végre hajtottam. Ő oldalt fekve ledőlt a kanapéjára.
- Úrnőddel mindig őszintének kell lenned. - bólintottam, hogy tudom.
- Tegnap, miután elmentél tőlem, végeztél önkielégítést? - nagyon huncutul nézett rám, teljesen zavarba hozott.
- Igen Úrnőm. - nyögtem ki pironkodva.
- Sejtettem. - kuncogott. - Mivel ma megköszönted a büntetést, úgy, hogy szólnom se kellett érte, ezért ma ha innen haza mész, megint kiverheted.
Ez a jutalmam? Jézus, ez egy tök alap dolog. Valószínűleg kiülhetett az arcomra a megrökönyödésem, mert még szélesebb mosolyra húzta a száját.
- Ugyanis ezentúl, amíg engem szolgálsz, nem végezhetsz önkielégítést, csak akkor, hogy ha én engedélyt adok rá. Magadtól hozzá se merj nyúlni hozzá! És ugyanez vonatkozik minden szexuális aktusra. - elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Az én szolgám vagy, és nem tetszene ha más lányokkal is... bensőségesebb kapcsolatot ápolnál. Probléma?
Milyen gonosz. Ha most bejelentem hogy ez nem tetszik, valószínűleg elküld, hogy akkor keressek más úrnőt. Viszont nem tudom, mennyi idő lenne találni, ha egyáltalán találnék egy olyan jó és szép lányt mint ő.
- Nem probléma Úrnőm. - hajtottam meg a fejem, és néztem, ahogy mosolyogva néz le rám. Nem baj, ma még hozzá nyúlhatok magamhoz.
- Helyes. Most pedig nézzük, mennyire kedveled a cipőmet. - azzal felült, és mindkét lábát a földre helyezte, ő pedig hátra dőlt.
Még véletlenül se emelte fel, nekem kellett még jobban lehajolnom. Végül amikor a szám a cipőjéhez, vagyis inkább a lábujjaihoz ért, fenekem az égben meredezett, a tanga pedig így már igen csak bevágódott. Igyekeztem nem törődni vele, és kezdésnek, minden egyes lábujjára egy-egy puszit nyomtam, majd további puszikkal halmoztam el a fedetlenül maradt lábrészeket, de csak a cipő sarokpántjáig puszilgattam, tovább nem mentem.
A cipőjével is foglalkoztam, és habár a lába jobban tetszett, ez is jó volt. Másrészt amúgy is megbolondítanak a szép magassarkú cipők, és ez jól is állt Lindán. Még előrébb kellett nyomnom a fejemet, hogy a cipő sarkait is megpuszilhassam, illetve végig nyalhassam. Igyekeztem jól csinálni, és amikor újra a lábujjaknál jártam, felnézve láttam az elégedettséget Úrnőm arcán.
Hirtelen megemelte a lábát, és a cipő talpát a számra nyomta.
- Elég lesz. - azzal felállt és elment. Nem kellett sokáig várnom, hamar visszatért, kezében egy ronggyal, amiben valószínűleg lehetett valami.
Miután leült, ki is derült mi van a kezében. A rongy lekerült, és egy nyakörv volt. Nem volt olyan nagy, közepes méretű, és semmi extra. A belső része vörös volt, a külső pedig fekete, aminek széleire kijutott még a vörös színből. Meg egy kampó szerűség volt, amire gondolom a pórázt lehet rátenni. Megbabonázva néztem. Ez fog rákerülni a nyakamra. Várakozóan ránéztem az Úrnőmre.
- Ma szereztem be ezt a nyakörvet. Szép darab ugye? - kérdezte, én pedig bólintottam.
- Tegnap a szolgám lettél, de az igazi szolgának kell hogy legyen egy nyakörve. Ami jelzi, hogy van tulajdonosa. A te tulajdonosod én vagyok. - kezében a nyakörvvel előre nyúlt, és miközben ráhelyezte a nyakamra, és elkezdte össze szíjjazni hátul, tovább beszélt.
- Ha hozzám jössz viselned kell! Ha otthon egyedül vagy viselned kell! Nem lehet hiba, a szolgám vagy, és a szolgámon legyen rajta a nyakörve is. Megértetted?
Várta a válaszomat, de én még csak az érzéssel barátkoztam, hogy mi van a nyakamon. Kicsit szorító volt, de nem annyira hogy kényelmetlen legyen. Éppen csak úgy, hogy tudjam hol a helyem, hogy tényleg szolga vagyok. És úgy látszik, gyakran lesz mostantól rajtam. Gyorsan kapcsoltam, hisz közben választ vártak tőlem.
- Megértettem Úrnőm, magamon fogom hordani... és köszönöm!
Mosolyogva felállt, majd hátul eloldozta a köteleimet. Ahogy előre nyúltam, mintha hangyák mászkáltam volna bennem. Nem baj, hamar elmúlik majd.
- Öltözz fel, búcsúzunk.
Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, amiket idő közben a szobába is behozott, majd ott álltunk az ajtóban, nyakamon még mindig a nyakörvvel. Ismertem már annyira a szabályait, hogy tudjam, nem vehetem még le. Letérdeltem és újra csókot nyomtam a lábaira, majd felálltam.
- Majd találkozunk, szia.- köszönt el, én pedig ahogy lefelé haladtam a lépcsőházban, levettem a nyakörvemet.
És ekkor jöttem rá, hogy ez a zsebembe nem fér bele, és szatyrot sem kaptam. Istenem, még a haza útra is tartogat nekem meglepetéseket...