Külföldi BDSM munka

Külföldi BDSM munka 1/3 rész

Azt mondják talán nincsenek véletlenek. Én már biztos vagyok benne... Ez hosszú kapcsolatom véget ért, egy magányos estén egyedül söröztem, egy udvaros, nem túl barátságos, ám mégis magával ragadó kocsma teraszán. Az eső kopogtatta a tető műanyag, jellegtelen zöldes kék felszínét, és a széken ülve magam elé bámultam, miközben a korsó szélét borító párába rajzolgattam áthűlt újaimmal.

Néhány perc elteltével egy kisebb baráti társaság ült a szomszédos asztalhoz, csendes jelenlétem miatt nem is foglalkoztak jelenlétemmel szerencsére. Ahogy beszélgettek, az egyikük elmesélte, hogy mennyire megjárt külföldön és hogy mennyire kihasználták. Figyelemmel hallgattam, hiszen érdekelt hogy a domináns emberek meddig tudnak elmenni, befolyásolni másokat, jelen esetünkben a szomszéd asztalnál ülő harmincas megtört férfit. Nagy meglepetésemre, arról mesélt, hogy nem egy cégről, hanem egy éttermet üzemeltető pár tette mind ezt vele. A szívem megdobbant, mikor elmondta, melyik weblapon akadt rá a hirdetésükre. Igyekeztem észrevétlenül telefont ragadni, hogy feljegyezzem ezt a csodás lehetőséget, hiszen semmi nem volt, ami megakadályozta volna, hogy ilyen csodálatos lehetőséget kipróbáljak.

Megtaláltam az adott újságban, az adott hirdetést, és el is küldtem az önéletrajzom. Napok ólomlábakon csúsztak-másztak míg néhány nap múlva megérkezett a válasz: egy telefonszám melyet felhívhatok. Kissé bátortalan voltam, mert éreztem, hogy ez azonnal gyors cselekvéssel jár, így is történt. Egy férfi köszönt a telefonba, elmondta, hogy egy jó munkabírású srácot keresnek Londonba az étterműkbe, elsősorban mosogatásra és nehezebb fizikai munkára, szállást adnak és lesz lehetőség étkezésre is, viszont csak akkor jelentkezzek, ha tényleg komolyan gondolom, mivel voltak már páran kint és nem dolgoztak megfelelően. A hangja egyszerre volt barátságos, de nagyon céltudatos is.

Magam mögött hagytam mindent. Az ócska dohos albérletet, a szürke falakat, a zajos külvárost, hogy a saját életemnek a sorsa legyek, és egy bőröddel a kezemben felültem a legközelebb induló londoni buszra.

A buszpályaudvaron a feleségével várt, látszott rajtuk, egyféle csibész összekacsintás, amikor közelebb léptem hozzájuk. A férfi (Zoli) kockás inget, farmert viselt, a hölgy (Dóra) egy sötét zöld színű testhez simuló ruhát, krém színű magas sarkút, necc harisnyát és egy vastagabb aranyakláncot. Külsőre talán mindkettőjük átlagosnak mondható, ám ami a szemükben látszott, az koránt sem az. Egy pokolian huncut domináns tűz, és egy parancsoló tekintet.

Egy fekete Audi-val mentünk az étteremben. Nem mondhatnám, hogy sokat beszélgettünk volna, viszont olyan érzésem volt, mintha felismerték volna bennem az erős szub hajlamot, ami a beavatottak számára a viselkedésemből igen könnyen kiderülhet.

Bemutatták a szakácsot, és a munkatársakat. Egy pillanatra megfagyott küzdünk a levegő. Mintha egy karámban lennék az új ember, aki bekerül a versengésbe az úrnő és a gazda kegyeiért és az életbemaradásért küzd. Megmutatták a szobát, ahol a személyzet közösen alszik. Egy kollégiumra emlékeztető szoba 4 emeletes ággyal.
Nagyon különös érzésem volt. A levegőben a domináns-szub hangulat terjenget, és vártam már az első jelet, amiből egyértelműen érezhetem, hogy tényleg jól hittem. Erre azonban hihetetlenül sokat kellett várnom.

Leültünk egy asztalhoz, és kitöltöttük a papírokat. A lényege a következő volt: két hónap próbaidő, napi 4 óra munka, túlórára kötelezhető, amely szabadságként kiadható...

Ekkor Dóra a szemembe nézett és arról beszélt, hogy gyakran szükség túlórára is, és közben a hajába túrt hogy egy látóteret engedjen dekoratív felsőbe bújtatott mellei közé. Nem bámultam, viszont gyönyörű látvány volt, alázatosan lehajtottam a fejem és bólintottam, hogy megértettem.

Az első 4 nap munkával és ügyintézéssel telt, bár az ottani hivatalok nagyon rugalmasak, azért mindent elintéztem, megvettem a szükséges dolgokat, ágynemű, vasaló és ami még kell. A munkaidőm általában este 6 és 10 között tartott és nem is láttam az én potenciális Úrnőmet és Uramat. Péntek este azonban bejöttek. A séffel csevegtek, Dóra azonban néha rám pillantott de elég rideg tekintettel. Nem tudtam, ez vajon mit jelent majd. Nem kellett sokáig várom, pár perc múlva odajött, és megkérdezte vállalnék e plusz munkát. Úgy vigyorogtam, mint a tejbe tök, igent mondtam - örültem neki bármi is lesz az. Megbeszéltük, hogy szombaton reggel elmegyek hozzájuk.

A péntek esti egész éjjeli izgatott forgolódás nem tett jót, azért kipattantam az ágyból a várva várt szombat reggel.

Közösen nyitottak ajtót, és zavarba ejtően figyeltek minden mozdulatomra, ahogy beléptem. A falon az oldalról ismert BDSM szimbólum szerepelt, alaposan megnéztem, és igyekeztem úgy elmosolyodni, hogy ők is lássák, azt hogy tudom miről van szó.

Folytatás jövő héten:)