Első találkozás

A hosszas chat után végre ma találkozunk. Megbeszéltünk mindent szinte, nehéz összehozni a távolság miatt de megvan. Debrecen, napsütéses délidő az esős hétvége után, egyetemi park. Villamos csörög, Ő hallgatja és vár. Közlekedés rémálom, lassú, hömpölygő, vagy csak most érzem, mert sietnék. Kocsit eldobom és séta, keresem, telefon takarásban volt. Gombócok, torokban, lassan eltűnnek.
- Mehetünk? Igen, jön a válasz, zavarban, erre nyugszok. Séta vissza, tömeg, kocsiban kellemesebb. Megállapodunk, hogy megtesszük a tervet és ma csak a csipeszeket próbáljuk ki. Keresünk egy helyet, Nagy erdő, lebetonozták, ahol nem ott is forgalom. Ez nem jó, nézünk másik utat, hosszú egyenes az erdőben, nyáron jó lenne, vagy a múlt héten, most hideg. Végre egy jó, kis út takarásban, és járható beállunk.
Átszállunk a hátsó ülésekre, több a hely, viszont sok a ruha csökkentsük csak a számát. A kabát az ablakra kerül, csak meghittebb, tíz méterre a forgalom zaja és a fellebbenő levelek mögött látszódnak a kocsik, a többi ablakban az erdő fái bólogatnak. Csók, édes tetszik, neki is, nyak, harapás elakad a levegő, kéz kint, végig a testen, majd vissza már a ruha alatt. Már neki is tetszik, egyre inkább. A melltartó egy darabig visszatart, érdekes, látnom kell. A póló is repül. Rábukok a melleire, csókolom, simítom, pár kis harapás, egyre szaggatottabb a lélegzete, kicsit dobálja magát, hirtelen abba marad. Csak nem? Rákérdek, de igen élvezett. Ha nem velem történne nem hinném, még most se teljesen, nagyon fel van pörögve. Ismétlés, húzom a haját, csókolom, kéz a mellen, majd vándorol a combok közé, kis pihenőt tart és vissza a mellekre. Hátra húzom a fejét megharapom a torkát, elég!
Felülök, elő az ajándék csipeszek, csak kettőt hoztam és egy blindert, ez most nem játszik csak próba, bírja (elgondolkodtató). Két normál csipesz, egy-egy jut mind a két bimbóra, tetszik neki, ezért elkezdem húzni a csipeszt, már kevésbé örül, elengedem, már megint szaggatott a lélegzés, bal kéz siklik a nadrág övére, jobb a melleket simítja.
- Mi is jön? - kérdem, Nem tudom - nyögi a választ, hmm se uram, se emlékezés a megbeszéltekre, akkor már indok is van azt beváltani. Középen hátra dőlök, négykézláb keresztbe fekszik rajtam, jobb kezem simítja a hátsóját, a nadrág zavar, térdig legyűröm. Hamvas fehér a hátsó, ezen segítünk. Lendül a kezem, egy, kettő, sok szépen alakul, mind a két oldal egyre pirosabb, pár jut a belső combra is. Lassan lendül előre a csapások ritmusában, bal kézzel elkapom az egyik csipeszt, nyitom, visszazárom, a másikkal is megjátszom, van hatás, picit megrázom a csipeszeket. -Fáj- az első szó amit tisztán ejt, óvatosabban szorítom a melleit, ezért hálás, nem sokáig, jobb kezem nem pihen tovább. Pár ütés és a kezem a bugyira simítom. Kívülről simogatom a szemérmét, tetszik neki, nagyon, ismét. Bekövetkezik amit ígértem, nem tudja tartani magát a kezeivel, hanyatlik le, a csipeszek hirtelen visszatartják, párszor hagyom, utána leveszem a csipeszeket, gyorsan nyitva mert így jobb, nekem. Hajánál fogva felrántom a fejét, megcsókolom, egyre szenvedélyesebb. A bugyiját felrántom, had vágjon neki, a csipeszek átkerülnek a fenkére, kemény, lepattan. Idő van, keressük a jó helyet, belső comb, jó, pont kéznél. Kértem, nem szólt, hogy mikor fog élvezni, ezért még pár jutalom jár a fenekének. Pipacs, megy az ingemhez. A csipeszek lekerülnek, felültetem. Piheg, megcsókolom, befogom az orrát. Semmi pánik, élvezi, megismétlem hosszabban, bízik bennem vagy ennyire kivan? Bal kéz a testén cikázik finoman, lassan. A végén a combok között köt, ki, először kint, majd lassan alá kerül egy ujj, majd a társai. A holdhónap piros napjai itt vannak, betét. Nem érdekel. A bugyi követi a nadrágot le a bokáig, kéz vissza a combokon. Szereti a simogatást, a csókot.
-Ujjad! Nyögi, ám legyen, egy, kettő tetszik remeg, mélyebben, még. Eldöntöm oldalra, mögém, az ülés szélén vagyok, kicsi kifordulva, de a megfelelő helyre tökéletes a hozzáférés. Ismét mennek az ujjak, egy-kettő, még még kéri, már mind benne, lassan beljebb tolom a kezem, remeg, a csípőjét tekeri, emeli. Csak tartom a kezem, lassan nyugszik, kezem húzom ki megremeg. Beszélgetünk, pár simogatás. Eszembe jut valami, elő egy csipesz. A csikló felett a kis ajkakra, nem fáj suttogja. Elkezdem húzni az egyik szárát, öt, tiz, tizenöt milliméter, a szemébe nézek, mosolyog, lassan emeli a csípőjét. Emelem, még egy picit. Sikkant, a csipesz enged, csattan. Ezt nyugis körülmények között meg ismételjük egyszer. A kezem simítja a punciját, lassan egy ujj visszakerül, majd a többi követi, egyre mélyebbre, lassan ki és be, körbe mozgatom. A csípőjével követ, ellenmozog, leállok, Ő nem, egyre izgatottabb. Feszítem a hüvelyét, picit hörög, feszíti a kocsi ajtajait, nem engednek. Ő igen, a végső, ez nagy. A lélegzet visszatér, a tekintet is tisztul. Öltözik, a kocsi ajtókat kinyitom, kiszállok, a forgalom közelebb, mint gondoltam, de megérte.
Indulunk és keresünk egy pizzériát.