Szigorú büntetés

Szigorú büntetés

Az elmúlt napokban elég sok feszültség gyűlt fel itthon. Mindketten el voltunk foglalva a munkánkkal, és kevés figyelem jutott az Úrnő-szolga kapcsolatunkra, és szégyellem bevallani, de mint szubmisszív, mostanában a tökéletestől nagyon messze voltam. Az Úrnőm többször fenyegetett hogy megbüntet, de mindig közbejött valami ami az alkalmat keresztülhúzta. Emiatt egyre arcátlanabb lettem Úrnőmmel szemben, előhoztam a kis dolgokat amik zavarnak – és amelyek felett rendesen egyébként át szoktam siklani - és szurkálódtam velük Úrnőm felé.

Tudom, hogy ez hiba, de ezt nem szándékosan teszem: minden egyes alkalommal figyelmeztetem magam, hogy ezt nem volna szabad, de aztán megint előjövök a nyafogásaimmal és mégis bosszantom az Úrnőmet vele.

Másrészt mostanában mindenáron el akarom kerülni a pálcázást, de amikor kilátásba helyezi, és mégsem következik be, mély frusztrációt érzek, ami úgy tűnik, hogy Úrnőm felé címzett további bosszantó megjegyzéseimben testesül meg.

Úrnőmnek végül elege lett ma este, és utasított, hogy hozzam a pálcát. Szintén utasított, hogy állítsam össze az új fenekelőpadot, ami egy bárszék és egy lábtartó zsámoly összekötözésével ölt formát, és amelyen térdelő helyzetben rögzít szíjakkal. Ez azt eredményezi, hogy nem tudok elhajolni a pálcacsapások elől, és a fenekem tökéletes magasságban van ahhoz, hogy az Úrnőm a pálcát teljes erejével használhassa rajtam.

Kikészítettem mindkét Dragon pálcát a pad mellé, és figyeltem, ahogy az Úrnőm kiválasztja a vékonyabbikat és meghajlítja mellettem állva.

- Nos, ugye tudod hogy ma este miért foglak megpálcázni?
- Mert napokon keresztül tiszteletlenül viselkedtem veled Úrnőm.
- Így van, nagyon tiszteletlen voltál, és nagyon nagy csalódást okoztál ezzel. Ez azt jelenti hogy megint végig kell mennünk a fájdalmas nevelési procedúrán újra. Hajolj a padra.

Ahogy Úrnőm megszorította a szíjakat a lábaimon és a csuklómon, éreztem, hogy egyre nehezebbeket lélegzek az orromon át, belül ösztökéltem magam hogy bátor maradjak, ne csináljak zajt és erősítettem magamban hogy mennyire megérdemlem ami most következik.

Szokás szerint az elhatározásom szánalmasan csődöt mondott, és három ütés után hangoskodni kezdtem.

Kétségtelen, hogy az Úrnőm keményen pálcázott, keményebben mint bármikor amire visszaemlékszem. De mindig ezt szoktam mondani.

Elkezdtem könyörögni hogy hagyja abba, és végül hallottam ahogy kimondom: - Kérlek, Úrnőm, nem bírok ki többet!

Ahogy kimondtam, ledobta a pálcát, kioldotta a csuklóim, és szólt, hogy pakoljak el mindent.

Úgy tettem ahogy utasított, utána maga elé parancsolt, miközben a bőr karosszékben kényelmesen elhelyezkedett.

- Egy utolsó nyafogógép vagy. – mondta. Ennél kicsit több tartást vártam volna el tőled a büntetésed során. Mindig azt mondtad, hogy úgy akarod hogy megbüntesselek mint egy férfit – mégis úgy viselkedsz mint egy pisis gyerek. Úgy gondolom, egy hosszú, fájdalmas nevelési programra van szükségünk, ezért nem engedhetjük meg ezt a szánalmas nyöszörgést minden egyes alkalommal amikor meg kell hogy fegyelmezzelek.
- Igenis Úrnőm.

Elküldött teáért, azután intett hogy távozzak.

Szörnyen éreztem magam. Mert mélyen, legbelül bármennyire is kemény volt az a 12 ütés, ez nem az a büntetés volt, amit valójában megérdemeltem volna.

Úrnőm pedig azon dilemmázott, hogy még mindig nem tudja könnyen figyelmen kívül hagyni a könyörgésem, mert még nem teljesen természetes számára ez az uralkodó szerep. Még mindkettőnknek sok tanulnivalónk van az Úrnő-szolga viszonyban ezután is.
Én úgy hiszem, hogy Úrnőmet kevésbé zavarná hogy bánt, ha egy elszigetelt, elszeparált házban élnénk és nem kellene attól tartania hogy valaki meghallhatja a könyörgésem. De mivel nem ilyenben élünk, mindig ott motoszkál az aggodalom, hogy a szomszédok meghallhatják a nevelésem jeleneteit.

A tea után mindent részletesen átbeszéltünk. Először is végigvettük a tiszteletlenségeimet ami a mai büntetéshez vezetett, azután megbeszéltük a félbehagyott büntetést. Arra jutottunk, hogy tovább kell dolgoznunk az Úrnő-szolga viszonyunk javításán, és nekem pedig sokkal kevesebb zajjal kell elviselnem a büntetésem, sőt, igazából teljesen zaj nélkül. – Úrnőm így mondta: - Elvárom, hogy némán viseld el a pálcázást. Férfi vagy. Hát viselkedj is úgy.

- Azt tanácsolom, hogy majd este, amikor blogolsz a ma estédről, kérdezd meg a sub barátaidat, hogy vannak nevelve hogy elviseljék a büntetésüket? Biztos vagyok benne hogy az úrnőiknek nem kell ilyen hangoskodással bajlódniuk mint amit te művelsz. Te tényleg egy nyafogógép vagy!

Egyetértettem, bár próbáltam magyarázkodni hogy mind különbözőek vagyunk, meg néhány férfi jobban viseli a verést mint a többi.. De mélyen legbelül nagyon zavarban voltam.

Azt javasoltam Úrnőmnek, hogy a jövőben ne vegye figyelembe a nyafogásaimat, és úgy büntessen meg, ahogy megfelelőnek érzi, és ne engedje hogy könnyen megússzam. De én is megfogadtam, hogy sokkal keményebben kontrollálom magam, és bevallottam, hogy nagyon szégyellem az önkontrollom hiányát.

Elmagyaráztam, hogy szükségem van rá hogy szigorú legyen velem, különben nem lesz meg az elvárt eredménye. De azért hozzátettem, hogy elég keményen megpálcázott korábban is

Úrnőm egyszer csak felém fordult és így szólt, immár sokadszorra ezen az estén: - Te egy utolsó nyafogó vagy! Keményen pálcáztalak, de sokkal keményebben kellett volna!

Hülye módon elvigyorodtam, és ez egy fölényes, „bármit is mondasz, Úrnőm, vigyorgok” arckifejezés volt.
Úrnőm azonnal kiszúrta és lecsapott rá:

- Szóval így állunk. Akkor hát állítsd össze a padot és megmutatom, hogy valójában milyen keményen meg tudlak pálcázni. Utána lehetséges hogy megfelelő tiszteletet fogsz tanúsítani. Gyerünk! Mire vársz?

Azonnal csináltam amire utasított. Egyfelől éreztem, hogy az igazság végül mégis felülkerekedik. Másrészt átjárt a rémület, ahogy újra elővettem a szekrényből a két Dragon pálcát. De azzal biztattam magam, Úrnőm úgysem tud olyan keményebben elverni mint ahogy korábban, főleg hogy ilyen későre jár az idő. Mert hát mit szólnak majd a szomszédok...? Sajnos nem lett igazam.

Ahogy a padhoz lettem rögzítve, kétségbeesetten próbáltam összeszorítani az ajkaimat, olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Hallottam a zihálásomat az orromon át, és aztán lesújtott a pálca.

Égető, csípős, iszonyú büntetés volt. Sokkal rosszabb, mint korábban. Az ütések közti várakozások nélkül, ami enyhített volna a kínomon. De nem adtam ki hangot.

Ehelyett minden érzést átéreztem, átéltem ami a testemen átáramlott: Átéltem az elvert fenekem rázkódását az ütések között, a combjaim és a lábam hullámzását, a mellkasom zihálását. de nem szisszentem fel. A szám remegett és eltorzult, közel voltam hogy könnyekbe lábadjon a szemem, azt kívántam hogy elengedjem a könnyeket, és bőgjek. De valami belül nem engedte.

24 borzasztó ütés után Úrnőm utasított, hogy térdeljek elé ismét. Újra kioktatott a viselkedésemmel kapcsolatban, hogy mit várt el tőlem, és azt is elmondta, hogy még most sem 100%-osan használta a pálcát. Végül megkért, hogy beszéljek az érzéseimről, most hogy megfelelően meg lettem büntetve.

Tudvalevő, hogy mindig nehezen birkóztam meg a legmélyebb érzéseim leírásával, és még nehezebb volt ezt szemtől szembe Úrnőmnek megfogalmaznom. Ahogy ezt megpróbáltam elmondani, rögtön közbeszólt: - Bezzeg a blogodon gyorsan le tudod írni a gondolataid a barátaidnak. Na ki vele!

Kifejtettem, hogy épül bennem fel a frusztrációm, miközben a tiszteletlenségeim is hogy szaporodnak Úrnőm felé, még úgy is hogy közben tudom, nagyon rossz úton járok.
Elmagyaráztam, hogy csak azért mert könyörgök, hogy hagyja abba a pálcázást nem jelenti azt hogy abba is kell hagynia, hogy Úrnőmnek csak a megfelelő büntetésemre kell koncentrálnia, és hogy végig is vigye, bármily kemény is.

Végül elmondtam, hogy mennyire átéltem a második leckét, hogy kényszerítettem végül magam hogy csendben maradjak, arra koncentrálva hogy milyen csúnyán viselkedtem, és mennyire megbántottam vele Úrnőmet, és mennyire szükségem van a büntetésre hogy megtisztítson ezektől a rossz érzésektől legbelül.

Kicsit kuszának tűnt, de úgy érzem, Úrnőm értette mit akarok mondani. Most már csak az aggaszt hogy a ma történtek hogyan fogják alakítani az Úrnő-szolga viszonyunkat a jövőben.
De bárhogy is tervezi Úrnőm a folytatást, csak az ő hatalma által tudok irányítva lenni.

***eredetileg megjelent: http://respectingmistress.blogspot.hu/2014/07/strict-discipline.html