Röfi

Arra ébredtem, hogy fázok. A szabad ég alatt, csupasz padlón feküdve reszkettünk Röfivel egymásba gabajodva, már amennyire láncaink és erényöveink megengedték ezt nekünk. Éppen csak pirkadt, a szomszéd kuvaszok sem mozgolódtak még. Ugyan még augusztus volt, de a hajnal meztelenül meglehetősen hűvösnek érződött. Röfi, a gumiálarcba kényszerített szuka is ébredezett. Ma éjjel az ő szeme volt eltakarva, semmit sem látott belőlem, csak azt érzékelte, hogy egy kant mellézártak a kennelbe. Telt asszonyi testét szívesen átadta volna, valószínűleg neki is régen volt esélye egy tisztességes orgazmusra, de Bábának nem ez szerepelt az idomítási terveiben. A szánkba szíjazott némítóktól beszélni sem tudtunk egymással, mindkettőnk kezeire mancsok voltak bilincselve, így még simogatni sem tudtuk egymást, csak a testünk összedörzsölése maradt nekünk. Jó volt Röfi telt kebleit érezni és látni, csak az az átkozott vashüvely ne szorult volna úgy rá a farkamra. Csak az izgalom, semmi kielégülés. Alaposan megszemléltem szegény Röfi gumimaszkját. Nyakig rá volt húzva a fejére, csak a szája volt szabadon hagyva. Az orra helyén, szabályos kis disznóormány volt mintázva, szeme felnyitható patentekkel volt lezárva, mint később megtudtam feje a gumi alatt kopaszra volt borotválva, csak a füle ált ki a maszkból. Nyakán bélelt, kifelé tüskékkel ellátott fémnyakörv tette lerázhatatlanná álarcát. Biztos nagyon utálhatta szegény, vajon mit követhetett el az ura ellen, hogy így megszégyenítették? .Nem sok időm maradt a töprengésre, a szomszéd kuvaszok élénk farokcsóválásba kezdtek, ők, mint igazi kutyák már messziről megérezték Bába közeledését. Én is négykézlábra álltam Röfi mellé, és arra meredtem amerre Hektor és Tisza nézett. És ott jött Bába. Patyolatfehér blúzból domborodott telt keble, Fekete szűk bőrszoknyája feszült formás tomporán. Széles vörös öv volt a derekán, lábán elegáns lovagló gumicsizma. Kezében rövid kutyakorbács rontotta az összképet, de hát ő volt a kutyaidomár, hát mi más is illet volna oda. Fekete hajkoronája magas kontyba rendezve, arca frissen sminkelve. Észveszejtő jelenség volt. Először a kuvaszait engedte szabadon. Azok boldog vakkantásokkal körbeugrálták majd eliramodtak a ház felé. Ezután mi jöttünk. Na hogy telt az éjszaka kutyákok? Hideg volt mi, majd holnapra kaptok egy pokrócot, hogy meg ne fázzatok itt nekem. Na gyerünk, kifelé! Először Blöki jöjjön, csapot egy kicsit Röfi fenekére a rend végett Bába. A nyakörveinket egy rövid szíjjal összekapcsolta, majd az enyémre egy pórázt is tett, amit ráakasztott egy kampóra, amíg bement a fészerbe, s kihozott négy térdvédő papucsot, amit egyenként felhúzott a lábunkra. Ez valami olyasféle volt mint amivel a járdát aszfaltozó munkások vannak ellátva. Na, ügetés, kutyák! Irány a WC domb, s megpaskolta a fenekünket. Fogalmam sem volt, hogy az hol van, de elindultam Hektorék nyomán. Szegény Röfi meg engedelmesen követett, hiszen húztam magam után. Na, ne kerülgesd a pocsolyákat, egyenesen a cél felé, mozgás, nógatott Bába. Így aztán csupa sarasan megérkeztünk a homokkal felszórt térségre. Itt már éktelenkedett néhány barna halom. Na, rajta kicsikéim, ürítsetek, aztán a hátsó lábaitokkal szépen temessétek be, hogy ne látszódjon!-mondta és közben levette a pórázt rólam, de a Röfihez kapcsolt rövid szár rajtunk maradt. Szembe fordultam Röfivel, hogy elég távol kerülhessünk egymástól, és úgy próbáltam könnyíteni magamon, de nem ment, nagyon zavart Röfi bárgyú, vak tekintete. Röfi viszont csak terpesztett egyet és pillanatok alatt túl volt mindenen. Ez az én gátlásimat is feloldotta. Az eltemetés nem ment egyszerűen, szegény Röfi mivel semmit sem látott, de nagyon meg akart felelni a parancsnak, hevesen rugdalta port, de nekem sem ment egykönnyen befedni a piszkot. Éles síp harsant. Na, ide hozzám, kutyák, paskolta meg csízmája szárát Bába. Most egy kis reggeli átmozgatás jön, s kivezetett minket az udvar közepére, majd egy hosszú futószárat akasztott Röfi nyakörvére. A szár másik végén levő karikát pedig ráhúzta az udvar közepén lévő karóra. Félóra körben futás, indulj. Nem hittem a fülemnek, a sáros udvaron négykézláb kellett szaladnunk egy karó körül. El se akartam indulni, de Röfi olyan rössel indult, hogy szabályosan elrántott, bele pofával egy pocsolyába. Aztán pillanatokon belül megértettem Röfi buzgolkodását. Ő már tudta mi következik, ha Bába akarata nem rögtön teljesül, lágyan csattant a korbács a hátamon. Én is azonnal elindultam futni, csoszogni a huszméteres körön, húzva Röfit magam után. Bába , látva, hogy megértettük mi a dolgunk, leült a lugasban odakészített kávéjához és élvezettel rágyújtott hosszú barna cigarettájára, és kényelembe helyezkedve olvasni kezdett egy újságot.
Néha fél szemmel ránk nézett, hogy elég frissen mozgunk-e. Na, na, mondta ilyenkor, és mi gyorsítottunk kicsit, nehogy felkelljen az Úrnőnk, és megsuhintsa a korbácsát. Éhesen sárosan, meztelenül, megláncolva négykézláb futottunk körbe-körbe az Úrnőnk előtt, miközben ő kedvtelve kávézott, s ügyet sem vetett ránk.