Hogyha két életem volna.

Az enyém vagy mert akarom
Te is vágyol én jól tudom
Mégis nagyon távol vagyunk
S mindig többet akarunk

Kettős élet és több lélek
Nehéz olykor nagyon is
De viseljük, elfogadjuk
Akarjuk is meg nem is

Hullámzunk is mint a tenger
Szívűnk lángol szűntelen
Meddig megy ez hova jutunk?
Mehet ez így bűntelen?

Jól van ez így, csak okosan
Csináld szépen óvatosan
Meg nem bántsál vele senkit
Szeress mindig is mindenkit

Őt azért mert elfogadta
A másikat mert Ő hagyta
Találd meg a középutat
Legyetek hát így boldogak

Ne ítélkezzen hát senki
Hagyja lelkét útra kelni
Mert a lélek fura szerzet
Akarja Ő mit megszerzett