Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus XIII.

Törölt felhasználó
2009. 10. 09. 09:10 | Megjelent: 659x
Kedvesem megadóan lehajtotta a fejét és beletörődött sorsába. Édes győzelem volt látni a megadást és a beletörődést, ami egész lényét áthatotta.
Ha most kettesben vagyunk, talán még a büntetést is megússza, annyira meghatott ez a totális odaadás. Szívem szerint ott és azonnal letéptem volna róla a ruhát és addig használom a testét, amíg sikoltozva nem könyörög „kegyelemért” – de ez most nem az efféle élvezetek ideje volt, a legnagyobb sajnálatomra.

- Peter, Öné a szó!
- Vanda, Kedves! Ura tökéletesen foglalta össze a helyzetet. Meg kell mondjam, ha az én subom lenne, alighanem én magam is pontosan így jártam volna el a helyében. Egy szóval, Ura kitűnőre vizsgázott, Ön előtt pedig íme, itt áll a lehetőség, hogy javítson!

Peter mondókáját akár szenvtelenül tanárosnak is mondhattam volna, ha azaz HA nem kíséri olyan kéjes vigyorral, amitől Vanda már most, a büntetés tényleges megkezdése előtt olyan megaláztatást élt át, amilyet a kapcsolatunk fennállása alatt még soha.

Kedvesem egyre kisebbre zsugorodott térdeltében, mint egy hóember a nyári napsütésben, közben Peter kérlelhetetlenül folytatta.

- Ami a büntetését illeti, azt hiszem, a legjobb megoldás az, ha elfogadjuk Ura ítéletét – legalábbis a mennyiséget illetően – újabb még kéjesebb vigyor, amitől Vanda sikolynak is beillő sóhajjal adta meg magát végleg.
- Pálcám azonban sajnos nincs – Peter itt szándékos, hosszú hatásszünetet tartott, Vanda pedig lélegzet visszafojtva figyelte, olyannyira, hogy kezdtem aggódni, nehogy megfulladjon – így Ura elképzeléséhez képest némi könnyítést kell alkalmaznunk. A puszta tenyeremmel leszek kénytelen kiróni a jól megérdemelt fenyítését, - folytatta Peter nagyjából két másodperccel kedvesem fulladásos halála előtt, - viszont beláthatja, hogy a túlzott lágyszívűség az Ön érdekeit sem szolgálja.

Peter újabb furfangos csavart vitt a dologba, mintegy kikényszerítve Vanda „expressis verbis” beleegyezését.
Vanda a hosszúra nyúló csendet elhaló hangon törte meg.

- Peter Úr, Önnek tökéletesen igaza van. – mondta, de olyan gyilkosan eufórikus hangsúllyal, amit nem lehetett félreérteni. Peter meggondolatlan kedvesem legnagyobb bánatára nem is értette félre. Mézes-mázos hangon szólalt meg ismét.
- Nos, ha már így egyetértünk, a büntetését kiegészítem hatvan csapásra, amit jó modora és jellemének fejlődése érdekében ütésenként számolnia kell és udvariasan megköszönnie, a végére pedig tartogatok egy kis meglepetés-desszertet Önnek!
- Kérem, hajtsa fel a szoknyáját, álljon terpeszbe Urával szemben, hajoljon le és fogja meg a kezét!

Vanda – ráébredve, hogy itt és most csak ő húzhatja a rövidebbet, - szó nélkül, pontosan teljesítette Peter parancsát.
A helyzet – bár jószerével még semmi sem történt – olyan volt, mintha csokoládét ettem volna chilivel. Kedvesem tökéletesen beállítva egy pikáns büntetéshez, selymes hátsója és összes egyéb izgató alkatrésze kitárva egy idegen férfi tekintetének és a java, a büntetés maga még csak most következik!
A pozíció egyébként arról tanúskodott, hogy Peter nem kis gyakorlattal és empatikus képességgel rendelkezik hasonló helyzetek kezelésében. Az, hogy a kezét fogva mintegy szimultán, vele együtt élem át a szenvedését, megsokszorozta számomra a büntetés okozta élvezetet.
Az pedig, hogy eközben az arcát is figyelemmel kísérhetem, a hatás tökéletesítése mellett azzal az előnnyel is járt, hogy egészen pontos rálátással bírok az eseményekre, így ha azok rossz irányba kanyarodnának, van alkalmam idejében közbelépni.

A gyakorlat és empátia azonban a „sötét oldalt” is erősítette. Peter tudta, hogy húznia kell az időt – és meg is tette, sőt …

Először odalépett Vandához és a válláig felhúzott szoknyát egy csomóval erősítette meg pozíciójában – eközben mintegy egészen véletlenül – nadrágja kidudorodó eleje többször is hozzáért kedvesem lemeztelenített alsó feléhez, amitől ő minden alkalommal megborzongott. A ruha megcsomózása után Peter hátralépett és megszemlélte a művét.

- Nos, Vanda, kedves, remélem, felkészült, mert hamarosan megkezdem a nevelését – mondta és ezúttal egyértelmű mozdulattal végig simította a két selymes dombot. Vanda olyat nyögött, mintha az első ütést szöges korbáccsal kapta volna meg.
- Ám, mielőtt hozzálátnánk, elő kell készítenem a meglepetés-desszertet, amit a végére ígértem Önnek – mondta egészen bársonyos, behízelgő hangon, majd, félreérthetetlen hangot kiváltva kihúzta a nadrágszíját a nadrág bújtatóiból.

Ez volt az a pillanat, amikor Peter eddigi mesterkedése elérte hatását. Vandát nem csak megalázta a merőben szokatlan helyzet, de fel is izgatta. Mostanra pedig elérkezett az a szörnyű pillanat, amikor kedvesem teste szégyenletes módon elárulta őt.
Vanda eddig reménykedett, abban, hogy sikerül eltitkolnia-elnyomnia izgalmát, most azonban lelepleződött. Nagyajkai között megjelent egy briliáns tisztaságú cseppecske és félreérthetetlen csillogásával közszemlére tette legféltettebb titkát.

Peter nem az a dom volt, aki egy ilyen ziccert kihagy, - annál is inkább, mivel egész eddigi tevékenysége ezt a pillanatot készítette elő – hozzálépett és ujjával pillekönnyen megérintve Vanda legérzékenyebb részét, megkaparintotta kedvesem izgalmának eme gyönyörűséges bizonyítékát.
Először hangos, mély lélegzettel szippantotta be kedvesem illatát – Vanda újabb sikolynak is beillő sóhajtással leejtette a fejét és végleg megadta magát sorsának – aztán pedig félreérthetetlen cuppogás kíséretében lenyalta az ujját.
Ha nem tartom a kezemmel, Vanda biztosan összeesik.

- Akkor tehát kezdjük – mondta vidáman, mintha éppenség semmi sem történt volna.
- Kezdhetem, Vanda, kedves?


Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.