Betekintés a szado-mazochizmus kulturális hagyományaiba

A jelen észak-amerikai kultúra és keresztény vallási hagyományok hajlamosak elkülöníteni egymástól a testet és a lelket, az előbbit profánként, utóbbit szentként határozva meg. A test és lélek egységét leginkább keleti filozófiákra alapozott tanok magyarázzák, utalva többek között különböző belső energiák munkálkodásaira, csakrákra, tantrikus, meditációs és egyéb test és lélek kapcsolatát mélyítő gyakorlatokra.

Azok számára, akik konszenzusos szado-mazochizmusban vesznek részt, úgy érzékelik, hogy a szado-mazochizmus egy olyan csatorna ami elvezet a lélek legmélyebb rétegeibe, és ezt a csatornát is egy szellemi útként élik még. A spiritualitás a konszenzusos szado-mazochizmusban nem modern találmány. A történelem során rengeteg kultúrában használták valamilyen formáját arra, hogy egy magasabb szintű tudatállapotot érjenek el vele.

A keleti kultúrában és hagyományban a misztikusok évszázadokon át alkalmazták a fájdalmat arra, hogy elérjenek egy olyan endorfinszintet, ami által látnoki képességeket szerezhettek. Az ő esetükben az a képesség, hogy transzállapotban extrém fájdalmat tudtak elviselni az egyén spiritualitásának bizonyítékaként szolgált. Az indiai sadhuk a saját transzcendenciájukat a szexualitáson keresztül mutatták be, például azzal, hogy hatalmas köveket vagy téglákat lógattak le a péniszükről. Az ősi hindu kavadi rituálé során a résztvevők egy lándzsákkal teli keretet viseltek a törzsükön, a lándzsák pedig a tánc során, a törzs mozgása során egyre mélyebbre fúródtak a bőrben.

Egy nyugati példa a szado-mazochizmus jelenlétére a síksági indiánok naptánc rituáléja, amelynek során az ifjú férfiakat harcossá avatták. Egy erre a célra felépített kunyhó közepén villásan elágazott nyárfát állítottak fel. A sámán a felavatandó ifjak mell és hátizmaiba bőrszíjakat fűzött amellyel a nyárfaoszlophoz kötötte őket. Ezután a napba bámulva, a sas szárnycsontjából készült sípot fújták és eközben addig kellett táncolniuk, míg a bőrszíj ki nem szakadt a húsukból. Ha ez nem sikerült, a nyárfaoszlopra húzták fel, vagy vágtató musztáng után kötötték őket. Ha az ifjú szó nélkül kiállta a próbát új nevet kapott, és belépett a harcosok közé. A mandánok (dakotai indián törzs) O-Kee-Pa (bölénytánc) rituáléja, ami szintén az ifjak férfivá válásának próbatétele, egy négy napos tánc volt étel és ital nélkül, miután két vágást ejtettek a táncolók mellkasára a mellbimbóik fölé, a sebekbe kampókat helyeztek, és függőlegesen, a mellkasuktól egyszerűen fellógatták őket, míg transzba nem estek. Egyes leírások szerint a ceremónia a kisujj önamputálásával ért véget. A test O-Kee-Pa típusú felfüggesztését (body suspension) ma is alkalmazzák a testmodifikációs szubkultúrában. Az Opus Dei tagjai (prelatúra a katolikus egyházon belül) több módon vetik alá magukat az önmegtartóztatásnak és önsanyargatásnak. Úgy tartják, hogy a böjtnek, a vezeklő öv viselésének, az önostorozásnak és egyéb önkéntes áldozatvállalásnak természetfeletti értéke van, ami közelebb visz Istenhez.

Felhasznált cikkek:

https://www.linkedin.com/today/post/article/20140505151032-16902714-sadomasochism-psychopathology-or-nirvana
http://wiki.bme.com/index.php?title=O-Kee-Pa
http://hu.wikipedia.org/wiki/Napt%C3%A1nc
http://www.opusdei.hu/hu-hu/article/az-opus-dei-prelatusanak-valasza-a-da-vinci-kodra/