Cikkek idő szerint
2024. 12. (20)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Mindig csak a játék...

Törölt felhasználó
2009. 10. 08. 06:31 | Megjelent: 1272x
…Lágy muzsika hangjai töltik be meghitt kis zugunkat, miközben a párkányon halkan kopog az esti eső. Halk sercenéssel lobbantom lángra a gyertyákat, míg te lelkesen meztelenül elnyúlva szuszogsz az ágyon. A játék mára véget ért s lelkeink hajója szép lassan kisodródik a nyugalom tengerére. Az utolsó gyertya is meggyullad, s látom, hogy a szempilláid alól ki-kivillan felém fáradtan mosolygó tekinteted. Az elfújt gyufaszálról hosszú füstcsík indul a mennyezet felé, s én feléd lépkedek. Az ágyon melléd telepedek, s finoman elkezdem masszírozni a derekad. Jó alaposan átmasszírozom, majd kezeim lassan elindulnak felfelé…el-elidőznek a lapockáidon, majd hosszas simításokkal a nyakadra tévednek…onnan tovább a karjaidra, majd – átugorva a rajtad lévő csuklópántokat a kézfejeid simítják. A tompuló figyelmedet fém halk csattanása rántja vissza a valóságba. Fejedben halkan suttog a felismerés…az ágy végében lógó láncok visszakerültek a kezeidre. Kezeim szépen lassan megteszik az utat visszafelé is…karjaidon át a nyakadhoz…tarkódon át a lapockáidhoz, miközben belecsókolok a tarkódba. Ajkaimmal érzem, hogy tested ismét hevül. Kezeim visszatérnek szép komótos vándor módjára a hátadhoz…majd a derekadhoz. Előre bandukoló kezeimet ezúttal ajkaim és a nyelvem követik, amint nyomukban végigvándorolnak a gerinceden. Ujjaim már a fenekedet és a combjaidat becézik, mikor a számmal beleszívok abba a kis mélyedésbe a derekadon, amit úgy szeretek. Ettől érzem, kissé megfeszül a feneked, ezért kezeim visszavándorolnak rá s szép lassan selymesre simítják. Hogy könnyebb dolguk legyen, belecsókolok a két fél közé…nyelvem elidőzik köztük pár pillanatig, majd rövid kirándulásra indul hátad ösvényén a tarkódig s vissza. Simogatom még ülőrészed két felét, miközben rátelepedek a lábaidra. Érzem, lényed, tested teljesen ellazult. Hason fekve nem látod a szememben felvillanó lángot, de kezem csattanását érzed az alfeleden…és újra…és újra. Kényelmes tempóban kezdem el verni…hol simítok…hol csapok…hol markolok...s kegyetlenül élvezem tested minden egyes rándulását s az ajkaid közül kiszökő halk nyögéseket. Komótosan hátranyúlok az ágy végében rejtőző paskolóért…azzal is csattintok rád párat. Miközben tested az ütések ritmusára aprón hullámozni kezd, a feneked olyan lesz mint a főtt rák. Térdeimmel befurakodom a lábaid közé, kissé szétfeszítve combjaid. Egyik kezem a paskolót forgatja, a másikkal alád nyúlok. Nem lepődöm meg azon, amit itt találok, hisz tudom, hogy ezt nagyon élvezed. Ujjaim játékosan végigcirógatják ajkaid, a paskoló a lepedőre hull. Enyhén megemeled magad, beleolvasztva feneked simogató tenyerembe, míg másik kezem ujjai a szemérmeden belül zongorázzák rajtad a kéjt…én pedig belenyalok a fenekedbe. Elvagyunk így egy ideig, mígnem megelégelem s megfordítalak. Halkan csörren fejed felett a lánc, kezeid enyhén keresztbe kényszerültek, de te ezt is pluszként értékeled. Hanyatt fekve mélyet sóhajtasz, miközben én szétfeszítem ismét a combjaidat s hosszasan csókolózom virágkelyhed szirmaival. Hol az ajkaimmal, hol a nyelvemmel masszírozom, kényeztetem, s időnként bele-beleharapok combjaid belső felébe. Mikor látom, hogy neked nincs tovább, számba szívom a csiklód s bárhogy hullámzol, vonaglasz…nem eresztem. Már elmentél egy ideje, de én még mindig veled játszom…szépen lesimítom lényeden a kéj okozta „ráncokat”. Elégedetten dorombolsz, míg én elindulok felfelé…körbecsókolgatom a piercingedet, a nyelvemmel meg is babrálom picit, mielőtt átvándorolnék az egyik melledre. Elkörözgetek a bimbó körül egy ideig, mígnem beleharapok. Innen egy rövid ugrás a nyakad, egészen a füled tövéig, ahonnan csak egy csúsztatás az ajkad, melyek közti résen néha meg megakadva tör fel egy-egy sóhaj formájában a levegő. Lezárom ezt a rést, ahogyan megcsókollak. Te felkuncogsz, rám nézel s fogaid ajkamba mélyeszted…nem nagyon, de elég ahhoz hogy véremet vedd. Hirtelen emelkedem fel rólad, szemem résnyire szűkül, miközben mosolyogva lenyalod szádon maradt vércseppeket. Az éjjeli szekrényből kiveszem a peckedet, s a szádba erőltetem. Ellenállásod jelképes, tekinteted halvány mosollyal fúrod az enyémbe. Fejeden a szíjakat meghúzván visszafordítalak hasra. Tarkódnál belemarkolok a hajadba s hátrafeszítem a fejed. Egészen közelről suttogom a füledbe miért fogsz most kapni… Pálcával végigsimítom a feneked, majd gyors de finom ütésekkel elkezdem paskolni. Szépen lassan ismét megjelenik az általam oly kedvelt piros szín a fenekeden. Szépen lassan beteríti mindkét oldalad. Tenyeremmel rásimítok…érzem ahogy hevül a bőröd. Ujjaimmal tovább vándorlok egészen alád…elégedetten konstatálom ismételt izgalmadat.
- „Látom, nem bírsz magaddal kis kurvám…” – lehelem a füledhez hajolva. Kendőt veszek elő, s tiltakozó nyögdécselései közepette bekötöm a szemed. Tudom, hogy szereted látni a történéseket, de most nem fogod. Most én élvezkedem rajtad. Kézbe veszek két tömzsi gyertyát. Égnek egy ideje, így van bennük viasz rendesen. Elkezdem locsolni a feneked…szépen komótosan, mintha egy viaszzuhatag lenne, mely rád teríti önmagát. Hamarosan viaszhátsód lesz…mint amikor a szobrász veszi le gipszel a testrész a formáját. A vágatba is ment szépen…rándulásaidból ítélve felhevült öled egyes részihez is megtalálta útját a folyam. Ez sem érdekel, a meleg fürdőben majd úgyis lemosod. Leteszem a gyertyákat, jól szolgáltak. A pálca visszaugrik a kezembe, s szépen elkezdem leverni a fenekedről a viaszt. Surran a pálca, te meg-megrándulsz, s én élvezem. Most megtanulod mit szabad s mit nem. Ráérősen, minden pillanatot kiélvezve, nyöszörgésed figyelmen kívül hagyva letisztítom a pálcával a feneked. Ismét alád nyúlok s kissé megemelem csípődet. Nedvesség…két három alkalommal beléd markolok miközben ujjaimmal körbejárlak odalent, ide került viaszdarabokat keresve.
- „Hm…” - húzom elő kezemet, s tartom oda az orrodhoz, hogy érezd a vágyad illatát – „kis kurvám, te nagyon dugni akarsz…” Ismét elhelyezkedem a lábaid közé. Egyik kezemmel előre nyúlok s belemarkolva a hajadba ellentmondást nem tűrően hátrahúzom a fejed. Másik kezemmel beigazítom magamat nyílásodba, s beléd csúszok. Többször megrándulsz míg befelé tartok, de ez már az eljövendő élvezetnek szól. Megjáratom magam benned jó alaposan…egészen a határomig. Akkor gyorsan kihúzom magam belőled, s párat rácsapok a fenekedre.
- „Neveletlen kis kéjenc dög vagy” – mondom, miközben hanyatt fordítalak ismét. Előveszem „kedvenc” terpesztő rudadat. A bokapántjaidat a két végéhez csatolom, majd egy hosszabb lánccal az ágy felett felfúrt – igen masszívan, ellenőriztem – vas lámpatartón keresztül az ágy keretéhez rögzítem. Szép látvány vagy…lábaid nyújtva, fejed felé húzva, combjaid nyitva kéjre éhesen…
- „Mi legyen kis kurvám?” – kérdem – „akarsz még élvezni?” Igenlően nyüszögsz a pecek mögött, mire elkezdem finoman paskolni kelyhed szirmait a pálcával. Az ütések elsőre nem fájók – erre vigyázok – de roppant kényelmetlenek.
- „Hát élvezz” – mondom, de nem hagyom abba. Kapálódzol, nyüszítesz…én élvezem. Tudom, hogy valahol legbelül te is. Egyszer csak az ütések abba maradnak. Lánccsörgés…húzó érzés a bimbóidon. Csipeszek lánccal! – ismered fel. Alig észrevehetően megérintem a csiklód az ujjammal, közben finoman húzogatni kezdem a csipeszek közt a láncot. Nézem, élvezem ahogy vonaglasz.
- „Azt hiszem, van még neked itt valami” – mondom és megszűnik az érzés a csiklódon. Pár pillanat múlva érzed, hogy ujjaim a nagyajkaiddal játszanak, s egyszer csak hopp (!) egy csipesz landol az egyiken, majd a másikon. Peregnek a pillanatok s érzed, hogy egyre jobban feszülnek. Látom ahogy altested újabb mocorgásba kezd annak reményében, hogy majdcsak lerázza magáról a betolakodókat.
- „Iszom egyet” – jelentem be, s pár pillanat múlva hallod is a motoszkálásomat a hűtőben. Hagyom, szokd az érzést egy ideig. Nyöszörgésed külön kéjjel áldja meg szadista énem, amit picit felszínre hoztál. Valami landol a melleden…picit éget és folyik minden felé…viasz. Komótosan meglöttyintem vele a tested. Furcsán bizsergető, ahogy a viasz szárad. Picit nehezül és összehúzza a bőrödet.
- „Gyönyörű vagy” – susogom feléd, s hirtelen égetően zsibbadó érzés kúszik fel öldeből a gerinceden az agyadig. Furcsa, de ez az érzés belülről jön…ujjaim játszanak benned megint, miközben egyre jobban nyomják a jégkockát a G-pontod felé. Hideg és forró…a két véglet…a kelyhed és a jég, a nyelvem – amivel beléd-beléd nyalok – és a borzongás a gerincedben. Ujjaim felveszik a tested ritmusát, együtt járják táncukat veled. Forró bensőd előbb utóbb elolvasztja a jeget…s mikor ez megtörténik újra az enyém leszel. Finoman mozgok benned, figyelve mikor robbansz s közben kezeimmel karmolászom, tépkedem le melleidről a viaszt. Nem könnyű megvárni, szavamra nem. De megtörténik s én sem várok tovább…kijövök belőled, s leveszem ajkaidról a csipeszeket. Kiveszem a szádból a pecket felcserélve magammal. Most már önző vagyok, csak magamra figyelek. A hajadba markolva áradok szét ajkaid mögött, s alaposan megtisztíttatom magam veled. Kijőve belőled eloldozom a lábaid, szépen lassan leteszem őket az ágyra. Picit átmasszírozom, hogy el ne gémberedj. Leveszem a kendőt, tekintetünk találkozik. Remélem tanultál valamit. Eloldom kezeid, s ügyelve, hogy nedveimmel ne találkozzak, lágyan megcsókollak. Nem szokásom tudhatod, de hogy lásd, törődöm veled kimegyek a fürdőbe s megengedem a fürdődhez a vizet. Visszatérve hozzád a nyakörvedre csatolom a pórázt s kivezetlek a kádhoz. Leveszem végtagjaidról a pántokat, a nyakörvet csak mikor már a kádban vagy.
- „Lazulj, pihenj…” – mondom, miközben megcirógatlak – „nemsokára megint szükségem lesz RÁD”…

Hozzászólások (4)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa