A kennelben

Rettenetesen éhes voltam, de fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá a tálból való evéshez. Belehajoltam a tálba hogy bekapjam a kocsonyás húsdarabokat, az egész arcom csupa maszat lett. Mire betermeltem az egész tálnyi ennivalót, az arcom ragadt a szafttól. Inni próbáltam, de sehogy sem ment a szürcsölés, az orrom is minduntalan beleért a vízbe. Próbáltam volna az kezeimmel(bocsánat, mellső lábaimmal) segíteni, de ügyetlenül szorítottam a két mancsom közé a tálat, és kiborult az egész.. Annyira szomjas voltam, hogy a földről is felnyaltam a tócsát. Bába azonnal a számba rakta a némítót mikor visszajött értem, majd elkötött, s a kerten át elvezetett a kennelekhez. Az öt rácsos ketrecből csak kettő volt lakott. Az egyikből egy kuvaszpár nézte unottan, ahogy a gazdájuk új lakót húz maga után. A szomszédos kennel ajtajánál a zajra felneszelve egy disznóálarcos nő tápászkodott fel az alomról. Rajta is ugyanolyan szerelés volt mint rajtam. A fejére húzott disznómaszk szemei be voltak fedve, semmit sem láthatott. Szájában a némító dugasz, mukkanni sem tudott tőle. A nyakán tüskés nyakörv, hogy távol tartsa a kan sorstársakat. A kézfejein mancsok, mellső lábain csak támaszkodni tudott, fogni ő is képtelen volt. Derekán fém öv, melyhez csatlakozott a az erényöv pajzsa, s a két oldalsó karikához ugyan úgy oda volt láncolva a lába, hogy képtelen legyen felállni, ha elfelejtené, hogy most a kutyák sorsa jut neki is osztályrészül. Ezt itt Röfi, mondta Bába, miközben kinyitotta a kennel ajtaját és belökött rajta. Szuka, de nem sok örömötök lesz egymásban az erényöveitek miatt. De legalább nőstény szaga van, nemde Blökikém? Most legalább van mit szaglásznotok egymáson. A szomszédotok Hektor és Tisza, a kuvasz pár. Ők majd segítenek a kiképzéseteknél. Lesz mit tanulnotok tőlük. Bába ránk zárta a ketrec ajtaját, és magunkra hagyott a hűvös éjszakában. A kennel alacsony volt, ha tudtam volna, akkor sem lett volna elég hely benne a felállásra. Körbejártam Röfit, a szobatársamat. Negyven körülinek saccoltam, aki jól tartja magát. Méltánytalanul nevezték Röfinek, egyáltalán nem volt kövér, legfeljebb egy kicsit húsi. Szép nagy, gömbölyű csöcsei csüngtek a lábai között. Csak most vettem észre, hogy a bimbóira fém kupakok voltak ragasztva, minden bizonnyal nem csak azért, hogy védjék a horzsolásoktól, hanem hogy engem is elzárjon a szopogatásától. Ahogy így négykézláb állt, Röfi kerek, asszonyi feneke direkt vonzó volt. Megszaglásztam. Ő sem mosdott már jó ideje, átható asszonyszaga volt. Rögtön ágaskodott volna rá fütyim, ha nem szorította volna a vashüvely. Röfi is elkezdett körbejárni. Neki a szemfedők miatt tényleg csak a szaglászás maradt. Turcsi gumiorrát a fenekemhez dugta. Áporodott, átható kanszagot
érezhetett. Leheveredett a sarokban levő pokrócára, hátulról mellé feküdtem. A fenekét belenyomta az ölembe, hátát erősen a szügyemnek szorította. Mellső lábaimmal átöleltem. Karjaimat a melleihez dörgöltem. Röfi ütemesen elkezdte mozgatni az ölét, miközben jóleső morgást hallatott. Egyre hevesebben vertük egymáshoz az erényöveinket, csak úgy csattogtak az éjszakában. Szomszéd kuvaszok rosszallóan vakkantottak egy párat, de nem hagytuk abba, csak akkor, amikor már teljesen elfáradtunk a hiába való izgalomtól, és mindketten mély, kielégítetlen álomba zuhantunk.