Az alázásról

Ez a cikk azért született, mert én nem értem, és mindig is zavartak azok a dolgok, amiket nem értek :)

Az "alázós játék", más néven "erotikus szégyen", egy erős, de gyakran félreértett aspektusa a BDSM-nek, és amivel kapcsolatban több kérdést kapok, mint bármely más típusú BDSM tevékenységgel kapcsolatban. De mi is az alázós játék? Legegyszerűbben, bármely olyan dolog, melyet valaki mond vagy tesz, és ami a másikat zavarba hozza, megszégyeníti vagy megalázza. Ez lehet olyan egyszerű dolog, mint a "mocskos beszéd", például a "kurva” vagy "ribanc" kifejezések használata, vagy olyan összetett dolog, mint zavarba ejtő szituációk kreálása, például meztelenül megmutatni őt mások előtt, vagy pórázon vezetni őt.

Mivel különböző embereknek különböző dolog válthat ki érzelmeket, az "alázós játék"-ban érintett tevékenységek köre óriási, és amit egyik ember zavarba ejtőnek talál, a másik ember talán egyáltalán nem fog reagálni rá. Például néhány ember nagyon is zavarba ejtőnek találja a mások előtti meztelenséget, míg mások nem. Ami az egyiknek megalázó, a másiknál semmilyen reakciót nem vált ki; Az alázós játék a generált érzésekről, nem pedig a cselekedetekről szól.

De miért is akarnád, hogy valaki így érezzen?
Sokat gondolkodtam ezen. A megalázás olyan valami, ami viszonylag ritka még azok között is, akik egyébként nagyon lelkesek a BDSM-ben. Fontos megérteni, hogy ez nem olyas valami, amit mindenki, aki szereti a BDSM-et, megtesz.

A megalázás varázsát nehéz olyannak elmagyarázni, aki ezt nem érti. Úgy tűnik, ez egy olyan dolog, amit vagy vágsz vagy nem, de ha nem, akkor ez csak lealacsonyító, tárgyiasító és szörnyű. Sok embert ismerek, akikben erős visszatetszést kelt a megalázás, míg számos partnerem - különböző okok miatt - élvezte az alázós játékot.

Sok emberből a megalázás és a szégyen zsigeri reakciókat vált ki; megfelelő körülmények között és a megfelelő emberrel azonnali szexuális izgalom csatlakozik hozzá. Mindig veszélyes "miért"-et társítani az egyes embereket beindító dolgokhoz, de egy lehetséges magyarázat az, hogy erősen puritán jellegű társadalomban nőttünk fel, amely azt tanítja, hogy a szexualitás valami szégyenletes dolog. Pubertáskorban sok ember megy keresztül egy szégyenteljes időszakon.. különösen, ha elnyomó vagy a szexualitást tagadó környezetben nőnek fel (pl. katolikus iskolák). Szexuális izgalommal kezdődik, a szexuális izgatás azonban szégyent és bűntudatot vált ki, ez a két érzelem összekapcsolódik, és végül a szégyenérzet a nemi vággyal társul.

Mások számára úgy tűnik, hogy megalázáshoz kapcsolódó tehetetlenség és a gyámoltalanság érzése vagy az eltárgyiasítás az, ami igazán beindító. Megtudom ezt érteni; valamilyen zsigeri, irracionális szinten - melynek, amennyire én látom, semmi köze a múltamhoz vagy korábbi tapasztalataimhoz - a tehetetlenség (és a fordítottja, a kontroll), ami úgymond berúgja a motoromat. Ez nem köthető semmilyen fiatalkori traumához, semmilyen múltbeli eseményhez, vagy gyerekkori problémák feldolgozásához. Bármi is az oka, egy erős pszichológiai irányító dinamika egyszerűen csak felizgat. Ez tisztán irracionális dolog, bizonyos szempontból úgy képzelem olyan, mint a lábfétis vagy a cross-dressing fétis lehet - valami, ami teljesen értelmetlen azok számára, akiknek nincs, aminek nincs logikus magyarázata, egyszerűen egy hurok a huzalozásban vagy bármi, amitől az adott inger tényleg nagyon izgató.

Nem kellett, hogy átélj valamilyen erőszakot vagy tramuát ahhoz, hogy a megalázást izgatónak találd?
Lehetséges, hogy néhány embernek kellett. Beszéltem már egy-két emberrel, akik számára a BDSM játékok különböző formái - beleértve az alázást is - közvetlen válasz egy bizonyos traumára. Ismerek embereket, akik azért fedezik fel a BDSM-et, hogy feldolgozzanak bizonyos - számukra káros vagy ártalmas - eseményeket, vagy visszanyerjék azok feletti hatalmukat. Azt gondolom, hogy van ennek egészséges és egészségtelen módja is. (Van egy kifejezés, melyet a pszichiáterek használnak arra a káros vagy traumatikus eseményeket feldolgozó tevékenységre, ami tulajdonképpen elmélyíti és megerősíti a traumát, miközben ezt azzal a hittel teszik, hogy feldolgozzák azt, közben meg rosszabbá teszik.) De mint bármilyen más formájában a BDSM-nek, az természetesen nem igaz, hogy csak azok az emberek fogják ezt élvezni, akiknek valamilyen múltbeli traumatikus élményük van. Sőt, én tényleg nagyon szkeptikus vagyok a BDSM terápiás célú használatával, azt hiszem ez pont olyan valószínűséggel rosszabbá is teheti a helyzetet.

Mi a fenéért AKARNÁL lealacsonyítani valakit, akit szeretsz? Nem beteg dolog ez? Ki találna gyönyört abban hogy lealacsonyítják vagy értéktelennek éreztetnék??
Nem arról van szó, hogy lealacsonyítanak vagy értéktelennek éreztetnek. van különbség azon tevékenységek között, melyek lealacsonyítanak és azok között, melyek megaláznak.

A kettő hasonlónak tűnhet, legalábbis felületesen, de nem teljesen ugyanaz. A megalázós játék csak játék, azért csináljátok, mert élvezitek a partneretekkel együtt. Ez nem a valóság. Például, azért nevezem a partneremet "ribancnak", mert élvezi azt az érzést, hogy ő egy szexuálisan vonzó személy, és a "ribanc" kifejezésnek érzelmi kötése van szexuálisan kifejezetten vonzó személyekhez. Ezek az érzelmi kötések megfelelő kontextusban hatékony beindító dolgok lehetnek. de ez csak azért működik, mert nem ez a valóság. Tudja, hogy óriási tisztelettel viseltetek iránta, és amikor használom a szót, az nem azért van mert úgy érzem, hogy ő egy értéktelen személy. Tudja, hogy azért használom a szót, mert őt beindítja, nem pedig azrt, mert én úgy gondolom, hogy nem érdemli meg a tiszteletemet.

A megalázós játék valószínűleg nem jó választás azoknak, akiknek nem elég erős az önérzete vagy az önbecsülése. Ha egy ember magáévá teszi a "ribanc" kifejezést és emiatt ez az ember kevesebbnek gondolja magát, vagy tényleg kevesebbnek érzi magát, mint emberi lény, attól hogy partnere pórázra köti, akkor a megalázós játék valószínűleg nem jó választás.

Gondolj erre, mint valamiféle színjátékra. A zavar vagy szégyen érzelmi reakciói igaziak, de ezek valójában nem internalizáltak. Ez nem lealacsonyító, és a részt vevő emberek nem próbálják egymást értéktelennek éreztetni. Sok olyan embert ismerek, akik imádják a megalázós játék különböző formáit, és én egy vagyok közülük. De az összes ember, aki ezt élvezi hajlíthatatlan önértékeléssel és sziklaszilárd önbecsüléssel rendelkezik; a megalázós játék igazából nem befolyásolja az önértékelésüket.

De akkor mi a célja? Még akkor is, ha nincs hatással az önértékelésre, miért csinálják?
Az egyszerű oka, hogy miért is ne? Mert szórakoztató, mert a mögöttes érzelmek nagyon beindítóak. Bármilyen erős érzelem beindíthat szexuálisan, ezért szeret sok ember szexelni veszekedés után. az emberi lényeg összetettek érzelmileg, és a megfelelő helyzetben bármely erős érzelem szexuális vággyá alakítható. Az erős érzelmek gyakran intenzívebbé teszik a szexet, és az intenzitás szórakoztató :)

De azért ennél több is van ebben. Számomra a megalázós játék igazi vonzereje, hogy az érzelmi intimitás szállítóeszköze.

Amikor részt veszek a megalázás vagy szégyen köré épült valamiféle erotikus forgatókönyvbe - bármelyik oldalról, de elsősorban a fogadó oldalról -, ez oly módon kiszolgáltat a partneremnek, mint semmi más, amit valaha tapasztaltam. Ez megfoszt minden létező érzelmi védelmi mechanizmusomtól és csökkenti az érzelmi határaimat. Az a személy, akit látsz, amikor engem látsz abban a kontextusban, én vagyok, védtelenül, teljesen kiszolgáltatva. Az érzelmi intimitáshoz, mint eszköz verhetetlen, nincs semmi baromság, minden reakcióm szűretlen, amit látsz vagyok én.

Nagy rajongója vagyok az érzelmi intimitásnak; szeretem megtanulni, hogy kik a partnereim, és szeretem, ha a partnereim tudják, hogy én ki vagyok.

Ezen okból én nem tudok megalázós játékot játszani alkalmi partnerrel, vagy olyan személlyel, akivel nem vagyok intim, stabil, hosszú távú kapcsolatban. Éppen azért használom, mert az érzelmi kiszolgáltatottság szállítja az intimitást; számomra pedig ez, nem pedig az orgazmus, ami igazán számít. Elsősorban az, hogy felizgat, tesz képessé arra egyáltalán, hogy csináljam, mert nem kétséges, ez a fajta sebezhetőség és érzelmi kitettség elég ijesztő lehet. A szexuális aspektusa teszi szórakoztatóvá, és teszi ezt egy olyan környezetbe, ahol ez biztonságos és támogató. Mint már mondtam, én nem veszek részt olyan alázós játékban, sem adó sem fogadó oldalon, ahol az esetleges partnerben nem bízok és nem tisztelem.

Egy másik szép szempont, ami miatt érdemes alázós játékot játszani az, hogy képes egy szexuális személyt (ribanc) elfogadottá tenni. gyakran tanítják, hogy a szex mocskos és szégyenletes, az azok az emberek, akik élvezik és elfogadják szexualitásukat, rosszak, mocskosak, undorítóak. Ezért használják az olyan szavakat, mint a "ribanc" sértésként.

De amikor valakivel szexelsz, akkor azt élvezni és a szexualitásodat elfogadni jó dolog. Néha ennek egy módja az, hogy magadhoz ölelsz olyan szavakat, mint a "ribanc" és azt mondod: "Itt és most, veled, egy szexuális személy vagyok, és ez jó!" Egy olyan szót magadhoz venni, mely gyakran negatív töltetet hordoz, és aztán szex közben használni egy emberrel, akit ismersz, és akiben megbízol, felszabadító érzés lehet.. nem említve hogy szórakoztató is :)

A végén azonban a lényeg ez: egyes embereknek az alázós játék izgató, izgalmas és intenzívebbé teszi a szexet. Éppúgy, mint bármi más, tényleg. Ha ez megmozdít és a szexuális életedet szórakoztatóbbá teszi, csináld, ha nem, akkor ne csináld!

:))

A cikk az alábbi fordítása: http://www.xeromag.com/fvbdhumiliation.html