Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Hirdetés II.

Törölt felhasználó
2009. 10. 06. 20:28 | Megjelent: 867x
Hirdetés II.

Két hét telt el az első találkozásuk óta, és azóta nem is kereshette, az Idegent. A megbeszélés szerint ma pénteken délután az ötös vonattal kellet érkeznie, az Idegen városába.
Már kb. két órája ült a vonaton és azon gondolkozott, hogyan lesz tovább, ha lesz. Több mint 200 km távolság, neki ott a két gyerek, kéthetente ugyan elviszi őket a volt férje, de ettől többet akart, mint kéthetente egy fél hétvége, aminek nagy részét elviszi az utazás.
Tele volt izgalommal, félelemmel és kíváncsisággal, soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen kapcsolata lesz. Igazából nem is nagyon voltak úgynevezett szexuális kalandjai, ismeretei. A férje vette el a szüzességét, ami nem volt egy nagy élmény, aztán a vele való szex sem. Bár a férje próbálkozott néha újításokkal, de Ő mereven elutasította mindig. Néha a szájába vette ugyan a férje farkát, de csak öklendezett. Attól meg, hogy esetleg a férje belel is élvezzen a szájába, egyszerűen kirázta a hideg.
A férje után az egyik rövid kapcsolatban, a partnere próbálta őt kielégíteni szájjal, hosszan sokáig nyalta a punciját, ami kifejezetten jól eset, de kielégülni nem tudott tőle, valahogy olyan idegen volt az egész. Elmosolyodott szegény srác, mi mindent megpróbált, hogy belelkesítse őt, még egyszer a fenekét is kinyalta, aztán az lett a vége, hogy Ő nem volt hajlandó megcsókolni.
Most meg tele izgalommal, vággyal, jön egy olyan emberhez, akit még mindig nem ismer. Bár az igaz, hogy életében nem élvezett úgy, mint vele abban a pár órában. Most is libabőrös lett az egész teste, mikor rágondolt.
A nagy ábrándozásban, majdnem fent maradt a vonaton, az utolsó pillanatban tudott leszállni.
Sietős léptekkel indult a parkoló felé, tudta ott várják.
Ahogy lépkedett, egyre jobban hatalmasodott el rajta valami megmagyarázhatatlan izgalom. Görcsbe rándult a gyomra, remegett a lába.
Mint a villám hasított bele; a bugyi. Az volt az utasítás, hogy bugyi nélkül kell jönnie, szoknyában. Ő meg azt gondolta nem fog bugyi nélkül utazni a vonaton, majd mielőtt leszáll, leveszi a wc-ben, de mivel elábrándozott, elfelejtette. Tudta az Idegen nem fog neki örülni.
A félelem lett rajta úrrá, már azon volt, hogy visszafordul mikor meghallotta a hangját.
- Nos Ági, mire vársz?
Az őszi hideg szürkületben ott állt mellette. Nem is értette, hogy került oda.
- Mit nem tettél meg, amire utasítottalak?
- A bugyim Uram, nem vettem le- hebegte.
- Akkor vedd le most, nem ülhetsz be a kocsiba másképp.
- De Uram itt sokan vannak- próbált tiltakozni remegős hangon.
- És? Ugye nem kell még egyszer mondanom?- volt a tömör, ellentmondást nem tűrő válasz.
Nem tudott mit tenni. A jövő menő emberek között, kénytelen volt levenni a bugyiját. Az Idegen udvariasan elvette a sporttáskáját, amíg Ő szerencsétlenkedett, hogy kihámozza a szoknya alól a bugyit.
- Kérem- szólt a férfi, és elvette tőle és hanyagul a zsebébe gyűrte a kis rongydarabot.
Az a tíz lépés ami a kocsiig hátra volt, végeláthatatlan távolságnak tűnt a számára.
Megkönnyebbült, mikor az Idegen kinyitotta neki a kocsiajtót, és megszabadulhatott a
rá szegeződő szempároktól.

Körülbelül húszpercnyi autózás után érkeztek meg az Idegen házához, mely nem volt túl nagy, hanem inkább csak átlagos. Három lépcső vezetett fel a teraszra. A teraszon egy asztal állt székekkel. Mikor mellé értek az Idegen megszólalt:
- Vetkőzz meztelenre, ott van a szék alatt egy körömcipő vedd fel, és várj meg itt, míg beállok a kocsival a garázsba.
Azzal egyszerűen ott hagyta. Tanácstalanul állt egy pillanatig aztán a teraszlámpa félhomályában elkezdett vetkőzni. Fázott, már mikor a kocsiból kiszálltak érezte, hogy hideg szél fúj. De hát itt a hegyekben ez nem csoda. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy talán el kéne menni, nem biztos, hogy jó ötlet volt, ide jönni. Nem sok ideje volt gondolkozni, az Idegen már ott is volt.
- Még nem vagy kész? Ne sokat vacakolj, mert hűvös van.
Már a körömcipő csatjával bíbelődött, - még jó hogy majdnem sötét van, gondolta, mert érezte, hogy teljesen elvörösödött az arca, ahogy ott hajolgatott, és az Idegen pedig hátulról nézte. Zavarban volt.
- Tessék – nyitotta ki előtte a bejárat ajtót- a táskádat lent hagytam a kocsiban, mondtam, hogy ne hozz semmit. Itt minden van, amire szükséged lehet.
Az Idegen végig vezette a házon, gyönyörű bútorok, és töménytelen könyv ez tűnt föl neki először. Tágas, mégis praktikus volt minden és kifejezetten otthonos.
- Itt várj – szólt az Idegen és otthagyta, kisvártatva megérkezett egy nyakörvvel, pórázzal a kezében.
- Ki mondta, hogy leülhetsz? Felállni.
Most, valami megmagyarázhatatlan félelem, remegés vágott belé. Nem akarta a nyakörvet, félt. Ahogy ott állt és az Idegen felé hajolt, hogy rácsatolja a nyakörvet, önkéntelenül húzódott hátrébb, de inkább csak a fejével, testével, mert hátralépni nem tudott a mögötte lévő kanapétól.
Egy irtózatos, hatalmas pofon szinte felrepítette a kanapéra. Egy pillanatra még az eszméletét is elveszítette. Még soha, de soha nem ütötték pofon, gyerek korában sem. Egyszer, ha jól emlékszik a fenekét elverte az apja, de az is csak olyan szimbolikus volt.
A pofont mindig megalázónak, tartotta de soha nem gondolta, hogy ennyire tud fájni. Égett az arca, szédült, és oly erővel tört fel belőle a zokogás, hogy ömlött a könnye képtelen volt megmozdulni. Semminek, senkinek, elveszettnek érezte magát, és még is boldognak, megkönnyebbültnek. Érezte, elindul az a jól ismert bizsergés a lába között, és nedvesedik a puncija.
- Felállni szuka!
Felkászálódott, még mindig szédelgett. Az Idegen lelökte, a még mindig az arcán tartott kezét, és felcsatolta neki a nyakörvet. Ahogy előtte állt érezte a leheletét, még így ebben a kényelmetlen tíz centis cipőben is egy jó fél fejjel magasabb volt mint Ő. Nem mert a szemébe nézni. Az Idegen a leülve, egyetlen határozott mozdulattal rántotta térdre, a póráznál fogva a feje egy magasságba került a térdével.
- Ha itt vagy, csak egy szuka vagy, azt teszek veled, amit akarok, nincs önálló akaratod, egyszerűen szolgálsz és kész. Megértetted?
- Igen.
- Nem, igen, hanem igen Uram?!
- Igen Uram. - rebegte.
- Egy óra múlva vendégünk lesz, egy domina barátnőm, addig menj, szedd rendbe magad, fürödj meg. A mögött az ajtó mögött találod a fürdőszobát, az ajtót hagyd nyitva. Feküdj bele a kádba lazíts, soká lesz még vége a mai napnak.
- Indulj!

Húsz perce fekhetett a hatalmas kádban, mikor megjelent az Idegen és halvány mosollyal az arcán megkérdezte.
- Nos, hogy érzed magad?
Teljesen összerezzent, a nem várt hangra. Épp, hogy csak ki tudta magából préselni:
- Jól Uram.
Az Idegen elkezdte, simogatni, masszírozni, és Ő becsukott szemmel adta át magát az érzésnek. Mellei megkeményedtek, hüvelye benedvesedett. Az Idegennek mindenütt ott volt a keze egyszerre, nem is értette hogyan csinálja. Már majdnem elélvezett mikor hangos csengőszó hasított a levegőbe.
- Na, megjött, mássz ki, törölközz meg, vedd fel a cipőt, nyakörvet és itt állj, amíg nem szólok.
Azzal, kezét megtörülve kiment.
Pár perc múlva, hangokat hallott, a nappali felől, beszélgetés, nevetgélés, egy érdekes mélytónusú női hang, az Idegené mellett. Az izgalom, egyre jobban kerítette a hatalmába, félt, már ment volna kifelé, de még nem hívták.
- Gyere szuka! – hallotta meg a hívást – négykézláb, mint egy igazi szukához illik.
Gondolkozás nélkül ereszkedett térdre, és indult el négykézláb, mint egy igazi kutya. Húzva maga után a póráz végét.
A kanapén ült az Idegen és a vendég nő. Aki mindjárt fel is pattant, ahogy megjelent a nappaliba. Magas, nem kövér, de testes, férfias nő volt, határozott kemény vonásokkal, magabiztos mozdulatokkal. Oda állt elé és a kezében lévő lovagló pálcával felemelte az állát.
- Helén vagyok, domina. Te csak úrnőnek szólíthatsz. Megértetted?
- Igen Úrnő.
- Jól van, látom nem lesz baj veled. Most állj szépen föl és tedd a kezed a fejed mögé, a lábaid terpeszbe.
Teljesítette a parancsot, közben a gyomrában lévő remegés csak nem akart szűnni. Ahogy ott állt a nő körbe járta, itt, ott megfogta, belemarkolt. Majd megszólalt.
- Hát barátom, nem csalódtam benned – mondta mosolyogva az Idegennek
- Egy kicsit ugyan vékonykának tűnik de nagyon formás – aztán egy hirtelen mozdulattal belevágta két ujját a pinájába. A váratlan mozdulattól, és a belé hasító fájdalomtól felsikoltott és megroggyant, de nem tudott össze esni mert a nő tartotta a pinájánál fogva. Nem engedte, hogy lerogyjon.
- Nocsak, milyen érzékeny- kacagott fel és újabbat döfött belé.
- Ezt a puncit nem sokat használták az utóbbi időben, nagyon jó szűk feszes.
Azzal pont olyan durván rántotta ki, mint ahogy belé vágta az újait.
- Öröm lesz vele a játék, ugye Helén?- szólalt meg az Idegen.
- Igen, igen, még egy kicsit játssza magát, de nézd, csupa lucsok - emelte fel a két ujját ami a benne volt.
- Élvezi ez, csak még szokatlan neki ez a fajta élvezet.
- Igaz szuka? – azzal végig vágott a hátán a lovaglópálcával.
Az irtózatos, váratlan fájdalomtól lerogyott a földre és csak vinnyogás tört elő belőle. A pálca nyomán kiserkent a vér a hátán, izzott, égett, nem is élt még ilyet. Borzalmas félelem, pánik fogta el. Mit tesz vele ez a két ember? Nem is ismeri őket. Nagyon félt.


Hozzászólások (4)

A hozzászólások belépés után olvashatók.