Margit VII. Csalánpakolás

- Csak óvatosan markold, nem kell megszorítanod! Most még nem! - A férfi lazán tartotta a nő keskeny csuklóját, tenyerét előbbre és alulra igazította, hogy a merev pénisze makkját simogassák a finom ujjak.
- Igen, uram! - a nő szava halk volt, szinte suttogó. Valahányszor az asztalon heverő csalánra tévedt a tekintete, megborzongott.
De fegyelmezetten, engedelmesen követte a férfi utasításait. Tenyere lazán tartotta a kőkemény szerszámot, puha ujjai fürgén játszadoztak a férfi makkjával. Pirosra lakkozott, hegyes körmei néha óvatosan végigkarmolták az érzékeny bőrt. A nő tudta, hogy a férfi nagyon szereti ezt a finom kézimunkát, szinte megőrül érte: a keményre duzzadt hímvessző hegyén áttetsző cseppek buggyantak ki, melyeket a nő ujjai lágy mozdulatokkal szétmasszíroztak a vöröslő makkon. A férfi fokozódó lihegéséről tudta, hogy jól végzi a dolgát s ez megelégedéssel töltötte el. A piros körmök néha belecsippentettek a férfi makkjába. Élvezte, hogy a férfi élvezettel felnyög ilyenkor. Meg is feledkezett a kisasztalkán várakozó csaláncsokorról.

Nem úgy a férfi. Mikor már majdnem az elélvezés határára jutott, lerántotta a nő kezét a péniszéről. A nő meglepődve nézett fel. Megborzongott. Az izgalomtól, a vágytól, de a félelemtől is.
Tudta, hogy most "az" következik...

A férfi keményen megmarkolta a nő csuklóját és visszabilincselte a másik keze mellé. Margit mellei újra kifeszültek, miközben a férfi feszesebbre állította a nő karjait magasba húzó csigaszerkezetet. Egyúttal állított a széktámla dőlésszögén is, hogy a nő teste még jobban hátrafeszüljön.
Margit felnyögött.
A férfi a kisasztalon heverő puncikorbács után nyúlt.
Az volt az elképzelése, hogy vörösre veri, még érzékenyebbé teszi a nő punciját, mielőtt az megkapná a csalánkezelést.

A férfi bal keze hüvelyk- és mutatóujjának körmével erősen összecsípte a csikló feletti bőrt és hátrahúzta. Csavart is rajta egyet: azt akarta, hogy fájjon. A vákuumtól duzzadt csikló teljesen szabadon, védtelenül maradt. Margit halkan felsikoltott, mert a csípés tényleg nagyon fájdalmas volt.
Felemelte a korbácsot és gyors egymásutánban lecsapott néhányszor a már vöröslő puncira. Erősen, kíméletlenül.
A nő izmai megfeszültek, eleinte sziszegett, majd újra nyögdécselni kezdett. Igyekezett a szétfeszített combjait összezárni. Persze nem tudta és a csapások folyamatosan csattantak. A férfi kímélet nélkül folytatta a nő puncijának korbácsolását: a legtöbb csapás érte a csiklóját is. Margit a csapások ütemére fel-feljajdult, aztán először fojtottan, majd, ahogy a csapások egyre erősebbek lettek, egyre hangosabban sikoltozni kezdett, végül kötelékeit rángatva halk sírásban tört ki. Könnyei végigfolytak az arcán. A fehér, telt női test vonaglott. Combjai belső felületén - mert néhány ütés oda is tévedt - égő, fájó vörös nyomokat hagytak a korbács vékony gumiszálai.
A férfi úgy érezte, túllőtt a célon. Mint mindig ilyenkor, most is megsajnálta a nőt. Nem akart fölösleges szenvedést okozni, abbahagyta a nő kínzását. Nem akarta, hogy a nő kimondja a menekülőszót. Hiszen a lényeg, a nő pinájának csalános kezelése még hátravolt.
Ledobta az asztalkára a puncinedvektől lucskos korbácsot. Nagy erőfeszítéssel visszafogta magát - hiszen legszívesebben azonnal magáévá tette volna a csendesen jajgató, széttárt combú, vöröslő pinájú nőt - összehúzta magán a selyemköntöst és kilépett a fenyítőhelyiségből.
Az izgalomtól remegő kézzel cigarettára gyújtott.


(Folyt. köv.)