Japános história Mo-on (5)

A falu után, mikor már fák is voltak az út mellett, Robi megszólalt:
- Mostantól azt teszitek s úgy, ahogyan kapjátok az utasításomat. Ha nem, vagy azonnal teszitek, akkor megtorolom, büntetéssel.
- Az mi, a büntetés? – kérdezte meg Akiró tőlem, de a választ már nem tőlem kapta!
- Oda a fához állsz, átkarolod a törzsét erősen! Te meg fogd meg a kezeit! – utasított minket Robi, majd Akiró mögé lépett és egy letört bottal finoman többször meglegyintette a popóján. Az utolsót meghúzta és erősebben csapta. – Ez a büntetés, de ennél erősebb lesz a továbbiakban! – figyelmeztette Akirót. – Csak akkor beszélhetsz, kérdezhetsz, ha megengedem. Ákostól is. Értve?
- Igen, Uram! – jött a halk válasz Akarótól.
Robi helyeslőn dörmögött, odalépve megsimogatta Akiró gömbölyödő, feszülő popóit a szabadidőruháján át, majd hirtelen mozdulattal odafogott a lábai között a farkára, golyóira. Túl erősre sikeredett, mert Akiró felnyögött.
- Bocs, nem akartam, így. – restelkedett Robi.
- Uram! Mester, Dom nem kér bocsánatot. – jelentettem kioktatón ki Robinak. Az rám nézett, majd megértette és már üvöltötte is fojtottan a parancsát:
- Ellenszegülsz, engedelmem nélkül szólalsz meg? Gatyák le! Most Te kapsz, de nem úgy, mint Ő. Te pedig fogod meg a kezeit a fa túloldalán! – utasított engem és Akirót.
Mikor Akiró nehezen átfogta a csuklóimnál a kezeimet, Robi oldalt lépett és ütött. Erősen, szaporán és csattanósakat. Én csak fel-felszisszentem, de jól tűrtem. Akiró nem. Felkiáltott:
- Kérlek, hagyd abba! Ne bántsd Őt! Inkább engem! – kérlelte Robit, elengedve kezeimet s már tolta is le a szabadidő nadrágját, de alatta a slipjét is. Ott állt előttünk, mezítelenül, bokáinál a gatyáival. Felálló, előre meredő, vöröslő makkú farokkal.
Mindannyian rámeredtünk, ezt látva, hogy ilyen hatással van rá a verés.
- Húzd fel azonnal! – kiáltott rá Robi. – Te is s gyerünk, el innen, a házhoz! – sürgetett.
A háznál beterelt a pajtába, vagy talán inkább az istállóba minket. Ott mutatta, hogy ki, hova álljon, melyik oszlophoz, bakhoz. – Itt maradtok, nem mozdultok és nincs beszéd sem! – utasított minket, majd kiment és hamarosan jött vissza egy szerszámosládával. Láttam, az ismerős Gyurinak. Az ajtót betette, s felcsavarta a petróleumlámpát.
- Itt ez a világítás, de elég lesz. – szólt elégedetten.
- Csak nem akarod..- kezdte Gyuri, de Robi közbevágott: - De, igenis, akarom. Nem csak akarom, de meg is teszem. Veled és Veletek. Láttad, ott lent milyen hatással volt a gyerekre ez? Élvezni fogjuk, mind! – fejezte be. Kinyitotta a szerszámosládát, feltárult annak tartalma.
- Gyere ide! Tegyél mindenkire fel bőrbilincseket, magadra is! – utasította Gyurit. Az megtette, majd magának még nyakpántot is tett, rajta pórázzal.
Akiró érdeklődéssel nézegette a saját csukló- és bokabilincseit, de a nyakpántot is a pórázzal.
- Te is kérsz? – érdeklődte meg Tőle Robi. S intésére Gyuri egy vékonyabbat, piros színűt vett elő és azt tette fel Akiróra.
- Vegyetek le mindent magatokról! Szolga nincs ura előtt ruhában. – jött az újabb parancsa. Mikor végeztünk és már mezítelenül álltunk ott előtte, akkor körbejárt, mindenkiét megfogdosta, megmorzsolta alaposan s élvezettel.
Akiróé most lanyhán lógott, alig látszott, de Gyurié vastagon, vöröslőn meredt már előre, míg az enyém félúton járt még csak. Ezért Robi megszorongatta a golyóimat, de erre csak felnyögtem. Még nem keményedett tovább. Ekkor a ládából egy kínai fa „vakarót” és masszírozó keretet vett elő és azzal csikizett. A mellkasomon, az oldalaimon, hasam alján, de meghúzkodta a szeméremdombomon is. Végül már a fanszőrzetemben, ami végre hatásos lett. Dús szőrbozontból, átlagossal cövekként álltam már én is.
Észre sem vettem, hogy még lanyha állapotában a farkamon, a bőröm végét össze csipeszelte egy spéci fém csipesszel, melynek másik végét az egyik golyóm bőréhez csíptette. Mikor már előre meredtem csövekként, akkor éreztem meg a hatását. S hogy jobban is érezzem, a csipeszek közötti láncra akasztott rá fokozatosan kisebb súlyokat, amik húzták, csípték.
Odébb lépett Gyurihoz, annak elkötötte a faroktövét, majd szétkötötte a golyóit egymástól úgy, hogy a farkából a vér nem tudott kiáramlani, de a megfeszült golyóin a bőre is sima lett, így ott járt a kínai favakaróval. Most Gyuri sziszegett, vonaglott kezei alatt.
Oldalra nézve láttam Akiró kidülledt szemekkel nézi mindezt és már nagyon szeretné, hogy vele is foglalkozzon Robi. Ekkor Robi hozzá lépett, négykézlábra parancsolta és megsétáltatta az istállóban. Megparancsolta, hogy hozzánk érve „jelöljön meg” minket a lábunkon. Akiró nem értette, így megmagyarázta Robi neki. Akirónak először nem indult meg az aranysugara, majd mikor végre igen, igaz kis, vékony sugárban, akkor meg nem tudta akaratlagosan megállítani, így Robi szinte átrántotta tőlem Gyurihoz. Akiró zavarban volt, ott állt négykézlábon, még lekonyulva. Így Robi rám nézett. Én meg mutattam, hogy kösse ki és korbácsolja meg, az talán használ. Robi oda vezette az egyik bakhoz, ráhajoltatta és alul a bak gerendája alatt kihúzta a pöcsét, arra is csipeszt tett fel. Majd elnáspángolta aprókat, de ütemesen ütve. Végre látszott, hogy már keményen áll az övé is ettől. Akiró is büszke lett.
Ekkor felállította, megfordította Akirót és elé állt Robi. Lenyomta maga elé a földre és mutatta, hogy gombolja ki a sliccét, vegye elő a farkát abból. (Robi farka vékony, igen hosszú volt, mint egy ceruza, de ritkásan szőrös.) Odatolta és Akiró már tudta mit kíván: bekapta, megszopogatta, egyre gyorsulóan, amit Robi is a kezeivel segített. Végre Robi elspriccelt, de előtte kirántotta Akiró szájából a farkát és annak a mellére, fülére jutott az adagjából.
Míg Robi elégedetten lihegett, addig Akiró gyorsan odanyúlt és egy kicsit az ujja hegyével felvett Robi gecijéből és szájába véve ujját, lenyalta azt róla. Elfintorodott, de megenyhültek a vonásai, elmosolyodott végül. Én felkiáltottam, hogy: - Ne! - de már késő volt. Robi megkövülten nézte, majd megmozdult, felültette a bak gerendájára Akirót és megfogva a vállát utasította, hogy verje ki magának. Az ügyetlenkedett, míg nem Gyuri odamászott és leszopta, én is utána, s így a végén Akiró sikerrel elment Robi combjára. Nem sok, de jött belőle is. Robi odanyúlt és maga is megkóstolta Akiróét. – Finom. – cuppogott utána. Mi ott álltunk előttük négykézlábon s már mozdultunk volna, mikor Robi ránk kiáltott:
- Ott maradtok, így! Elektrozunk és analizálunk!
- Várj, azt csak velünk teheted! – kiáltottam fel hirtelen.
- Veled kezdem ezért. – szólt rám Robi fenyegetően.
Elővette az elektro cuccokat, mely akkuról ment. Közben intésére Gyuri odahozott még egy bakot, rátett egy ajtót, amire Robi hanyatt felfektetett. Már fel is tett a mereven álló farkamra egy gyűrűt, az egyik elektródot, míg a másikkal ide-oda nyúlt a bőrömhöz. Látható volt az áram hatása a bőrömön. Itt-ott ugrált egy-egy izom rajtam, majd fel-felkiáltottam, ha erősebb csípés ért a farkamon. Most Robi dilatatort dugott a farkamba és arra kapcsolta csipesszel a másik elektródot. Ez még érdekesebb hatású volt. Ingott közben a farkam ide-oda. Ha felerősítette, vagy megnövelte az intenzitást, akkor meg sziszegtem, hörögtem attól, a hatásától. Hamarosan Robi mosolygott rám és ügyesen kezelve az elektro szerkezet vezérlőit elküldött. Látszott a farkam rángatózása, de semmi sem jött abból ki a dilatator mellett. Akiró és Gyuri mereven nézte, nem értette ezt. Látják, és még sincs hatás, adag. Ekkor Robi kirántotta a dilatatort és jött a nyomában, de egyszerre. – Orgazmus kontroll. - szólalt meg Robi. – Bárki meg tudja tenni. – göcögtem én. – De, én másképpen is tudom, úgy, hogy Hozzád sem érek, mégis eldurransz. – jelentettem ki Robinak. Mivel az hitetlenkedett, így cseréltünk. - Ha már analizálunk, akkor prosztata-masszázst kapsz. És már hamarosan durrant is el a farka oldalfekvésében. A másik kezemet Akiró hátul fogta, a fogadás szerint, de azt nem látták, hogy én ott, hátul is masszíroztam, csak nem prosztatát, hanem heréket. Akiróét .
(folyt. köv.)