Japános história Mo-on (2)

Akiró egyszer csak erősen hozzám simult, majdnem dörgölődzött. Átölelt és átfogta a derekamat, magához szorított. Ekkor éreztem meg, hogy már Neki is áll, mereven. Kuncogott.
- Nagy Mester vagy! – jelentette ki. – Csodákra képes a kezed, a nyelved, a szád, mint érzed. Akarod is látni a végeredményt? – kérdezte meg pirulva tőlem.
- Csak akkor, ha Te meg akarod mutatni! – feleltem őszintén.
- Igen, meg akarom Neked mutatni! – szólt megfogva a vállamat, lenyomott az ágyára.
A két kezével megfogta a slipjét, gyors hátraarcot csinált és már húzta is le s lépett ki abból. A slip a padlóra esett. Én meg „hanyatt”, mert ott domborult az „orrom előtt” Akiró feszes, de hegyes popó(i). S mivel kivárt, így előrébb hajoltam és megpusziltam azokat. S mert hagyta, így nyalakodtam is egy sort. Csilingelőn felnevetett, majd lassan, erotikusan megfordult, de a kezei már a farka előtt voltak, azok eltakarták azt. Megint várt.
Most is előre hajoltam és a kézfejeit kezdtem nyalogatni, majd már lejjebb hajolva az egyes ujjait is kiszabadítottam, számba vettem, megnyalogattam. Végig, sorban, míg már mind kinyílt. Ekkor megint csilingelőn felnevetett és oldalra tette, kapta a kezét és én rábuktam az előttem lévő kicsi, de merev farkára. Szoptam, szoptam, próbáltam mélytorkozni is, de ahhoz kicsi volt. Akiró reszketett, borzongott és nevetett.
Ekkor kopogtak az ajtón és a tanárunk hangját hallottuk:
- Jó reggelt! Hallom vígan vagytok már, így felébredtetek. Bemehetek? – kérdezte meg.
- Igen, egy pillanat! – szólaltam meg, majd mutattam Akirónak, hogy ugorjon az ágyba és rádobtam a takaróját és alá a slipjét. Én pedig felkaptam a boxeromat és az ajtóhoz lépve, kizártam és kinyitottam azt, szélesre tárva.
- Lépjen csak be Tanár Úr! Jó reggelt! Igen, nagy a jókedv nálunk, mert Akiró most hallott először énekesmadarat dalolni, illetve lehet, hogy máskor is hallott, otthon a Rózsadombon, de akkor nem tudta, mit hall. – fejeztem be s magam is elámultam, mert tanárunkon is csak egy kis falatnyi sportnadrág volt, oldalán erősen felsliccelve. Olyan futók által használt.
- Reméltem is, hogy Akiró sok mindenről fog látni, tapasztalni a kiránduláson, de igazán azért jöttem értetek, mert a többiek még húzzák a lóbőrt a hajnali-reggeli mulatozás után, de felderítettem, hogy van itt egy tó. Abban lehet úszni is, de található mellette olyan fakamra, szauna, ahol meggőzölhetjük magunkat előtte. Szeretnél ilyent látni Akiró? – kérdezte meg őt.
- Igen, érdekes lenne ilyen magyar mushiburo-t látni, nálunk ezt így hívják Japánban. A mushiburo, amely az itteni szaunára emlékeztet, nálunk is van, no meg rotenburo is, ami nyitott fürdő, melynél a kellemes természetes környezetben rejlik a gyógyító, pihentető hatás. – válaszolta Akiró természetesen. – Ákos már mesélt otthon Miskolctapolcáról, az ottani Barlang-fürdőről is, ahol utaseyu lezúduló vízoszlopos fürdő és homatsuyoku pezsgőfürdő is van. – fejezte be Akiró.
- Ne keverd Akiró! Miskolctapolcán utaseyu van, de homatsuyoku Pesten van a Gellért fürdőbe, vagy kint a Margitszigeten. – igazítottam ki Akirót. – De szerintem most azt élvezzük, ami itt van! Tanár úr tudja, merre kell menni? – kérdeztem meg.
- Igen, gyertek! Hozzatok fürdőnadrágot is, meg valami sportnadrágot, amit utána felveszünk, hogy meg ne fázzunk a vizes gatyában. Törülközőt tettek az ágyra tegnap, azt elhozhatjátok! – fejezte be a tanácsokat tanárunk és már lépett is ki, behúzva az ajtót maga után.
Hamar összekaptuk magunkat Akiróval és mentünk a tanárunkkal a szaunába, ahol Akiró, míg izzadtunk, mesélt a japán fürdőzési szokásokról:
1. Ofuro (meleg fürdő) lehet venni otthon, vagy hagyományosan a nyilvános fürdőkben a sentôban vagy az onsenben, a termálfürdőben. A fő szabályok a következők a fürdőkben: Férfiak és nők külön bejáratokon léphetnek be az elkülönített részekre, a ruhákat az öltözőkben kell levenni és polcokra vagy kosarakba kell elhelyezni. A fürdő területére csak szappan és törülköző vihető be, viszont a meleg medencébe szappant szigorúan tilos bevinni. A fürdőzőnek előzőleg szappannal alaposan le kell mosakodni a fürdő előterében, majd már tisztán léphet be a közös medencébe, ahol hosszabb időt tölthet el. A medence vize vagy fűtött, vagy természetes hőforrás lévén kb. 45°C-os. A fürdőzők meztelenül ülnek be a medencékbe és relaxálnak, beszélgetnek, vagy csak a falfestményeket szemlélik pihenésképpen. Minthogy a fürdőző hosszú ideig pihen a fa- vagy fémkádban, a furo sokak szerint jótékonyan oldja a feszültségeket.
A japán lakások fürdőszobáiban és a nyilvános fürdőházakban a fürdőt mindig különválasztják a mosdóktól és az illemhelyektől. A magánlakásokban épített furoban társadalmi szempontok is érvényesülnek. A nagycsalád tagjai szigorú rendben használják a kádat, először mindig az idősebbek fürdenek. A kisgyermekek, akiket nem lehet egyedül hagyni, anyjukkal fürdenek. A furo vizét általában erre a célra melegítik, ezért a család összes tagja közvetlenül egymás után fürdik.
A nyilvános fürdőházban működő furo, amelyet sentônak neveznek, egész Japánban elterjedt. Megfelelői megtalálhatók a szállodákban, a kollégiumokban és a fogadókban is. A bejáratnál árusítják a jegyeket. A jegyváltás után a látogató a közös férfi- vagy női öltözőben átöltözik, a ruháit öltözőszekrénybe, ill. műanyag vagy nádkosárba teszi, a kosarak pedig a polcokra kerülnek. A fürdőző egy ajtón át a zuhanyozóba vagy mosdóba jut. Ha megtisztálkodott, belép a kellemesen berendezett szobába, ahol a változatos alakú medence található. A fürdőző a nagyjából mellig érő forró vízben áll. A medencében általában 10 vagy több ember fér el egyszerre.
2. olsen (hőforrás)
Japán egész területén fellelhetők és igen gyakoriak, gyógyító hatásuk már évezredek óta ismert. Japán számos híres onsenje gyógyítási központként vált ismertté. Többféle onsen típus létezik:
- a homatsuyoku pezsgőfürdőt jelent,
- az utaseyu lezúduló vízoszlopot, amelynek kiváló masszírozó hatása van a fájdalmas testrészekre,
- a rotenburo nyitott fürdőt, melynél a kellemes természetes környezetben rejlik a gyógyító, pihentető hatás.
- Másfélék is léteznek, mint a mushiburo, amely szaunára emlékeztet vagy a sunamushiyu, amely iszapfürdő jellegű.
- Az onsenben történő fürdőzés az ofuronál leírt szabályokkal azonos.
Mikor Akiró befejezte a rövid átfogó ismertetését a japán fürdőkről, amit persze a többi szaunázó is szívesen meghallgatott, tanárunk kilépett, majd hamarosan pár, leveles cserjékkel tért vissza és mutatta, hogy azokkal csapdossuk meg magunkat, így hamarabb elindul az izzadásunk. Mikor már folyt rólunk a veríték patakokban, akkor mutatta, hogy menjünk ki s leszaladva fejest ugortunk a tó vizébe. Ahogy mi felbukkantunk, a tanárunk megrémült, mert nem tudta, kérdezte meg, hogy Akiró tud-e úszni, de én megnyugtattam, hogy igen. Hamarosan Ő is felbukkant tőlünk távolabb a tó közepe felé s már tempózott is felénk. Odaérve lelkesen dicsérte a tó vizét, de a szaunázást is előtte. Megkérdezte, hogy lehet-e újrázni, s igenlő válaszra már szaladt is újra be a szaunába.
A második csobbanás után már mi is hosszabban úsztunk, majd kijőve a vízből átcseréltük a parton a vizes fürdőnadrágunkat száraz sportnadrágra (tanárunk is megtette előttünk) és elheveredtünk napozni a törülközőnkön. Én hamarosan elszaladtam napolajért, bekentem mindenkit s úgy élveztük a nap melegét tovább.
Jó idő múlva már lassan szállingóztak a társaink is elő a szobáikból, úsztak, majd elheveredtek.
(folyt. köv.)